Agave striata

Echinoagave striata
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Echinoagave striata

Agave striata
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Echinoagave striata
Rendszertani besorolás
Faj	Agave striata

Tudományos név

• Echinoagave striata (Zucc.) A.Vázquez, Rosales & García-Mor.
  elfogadott, érvényes név
• Agave striata Zuccarini 1833
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A szinonim nemzetségnév ó-görög eredetű, jelentése: híres, jeles, nemes, kiváló. Egy másik elmélet szerint a mitológiai Agaué a névadó, aki anyja révén félisten volt, Arész isten unokája és Zeusz dédunokája. Apja a Thébát alapító Kadmosz király volt. Agaué egy dührohamában megölte saját fiát.
• A fajnév (latin: rovátkás, barázdás) a levelek hosszanti rovátkáira utal.

Agave striata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Évelő, rövid törzsű, sok levelű, tömött rozettájú növény. 0,5-1 m magasságúra és 0,5-1,2 m átmérőjűre nőhet és gyakran 2-3 m széles párnákat alkothat az axillából történő sarjadzással.

A levelek száma legtöbbször 25-60. Középen 0,5-1 cm vastagok, hosszirányban barázdáltak, igen törékenyek, egyenesek vagy lefelé görbülnek, a színük a világoszöldtől a vörös vagy bíborig terjedhet. A felső oldaluk domború, az élek mentén sima vagy érdes mindkét oldalon. A csúcson a tövis alatt barnás színű, a széle kemény és szívós, de hajlékony. 1 mm vagy kevesebb szélességű, világossárga, érdes vagy aprón fogazott. A tövis 1-5 cm hosszú, felül és alul is lekerekített, ár alakú, nagyon éles, színe a vörösesbarnától a sötét szürkéig változhat.

Generatív test

Virág

A hengeres, elágazatlan virágszár 1,5-2,5 m magas, 5-10 cm hosszú levelekkel fedett, felálló, a virágok elég lazán helyezkednek el. A lepelcimpa rövidebb, mint maga a virág és az elvirágzás után lehullnak. A virágok legtöbbször párosával nőnek, 3-4 cm hosszúak, cső alakúak, zöldessárgák vagy a vöröstől bíborig terjedő színűek, bronz vagy barnás színű portokokkal. A magház 1,2-1,5 cm hosszú, bele-nőtt a csőbe, nyak nélküli, hengeres-háromszög alakú, rovátkolt. A lepelcső 1,4-2 cm hosszú, 0,8-1,1 cm széles, sekélyen rovátkolt a levelek barázdáitól.

• Takarólevelek: A lepelcimpák 5-7 mm hosszúak és 3-5 mm szélesek, nagyjából egyenlő arányban párhuzamos lándzsásak, szétállnak befelé hajló csúccsal. A belső egy kissé szélesebbek és az élük felé elvékonyodó, nagyjából homorú oldalakkal.
• Ivarlevelek: A porzószálak 3-5 cm hosszúak, magasan erednek és a porzószál is alaposan (2-3 cm) kilóg a virágból. A cső közepéhez kapcsolódnak rendszerint két szinten, a keresztmetszetük ovális. A portokok 1,2-1,6 cm hosszúak, középen nőnek hozzá a porzószálhoz, bronz vagy barna színűek, felrepedéstől a magok éréséig megmaradhatnak.

Termés

A termés három rekeszes tok és éréskor hosszirányban felreped, 13-16x8-10 mm, három oldalú, sötétbarna, a tövénél sima.

• Magja: A mag 3x3,5 mm, félhold alakú, vastag, különösen a domború oldalon.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó északkeleti részén a Sierra Madre Oriental mindkét oldalán. Hidalgo, Coahuila, Tamaulipas, Zacatecas államok által bezárt terület viszonylag száraz területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Száraz hegyvidéki területeken az itteni ún. Matorral vegetáció egyik feltűnő tagja, számos kaktuszfajjal együtt.
• Megjelenésében, levélformákban változatos, de a virágzatban kevésbé.
• Ennek és néhány rokonfajnak a rozettája nem pusztul el virágzás után.

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető, igénytelen növény. Tartható egész évben üvegházban, ilyenkor márciustól októberig heti öntözést igényel. Tavasztól őszig a legjobb szabadban tartani, minél napfényesebb helyen. Akár ki is ültethető sziklakertbe, vagy egyéb jó vízelvezetésű területen. Célszerű agyagcserépben tartani és a kiültetést cserepestől elvégezni, így ősszel sokkal könnyebb bevinni. A szabadban tartott növény külön öntözést csak aszályos időszakban igényel. Ültetéséhez a kaktuszokhoz általában használt, enyhén savanyú, laza szerkezetű talajok megfelelnek, bár gyakran bázikus talajokban él, de a kémhatásra nem érzékeny. Az őszi fagyok előtt védett helyre kell vinni, 10 fokon, világos helyen telel legjobban. Öntözést tavaszig nem igényel. A nagyobb növények mozgatása fokozott figyelmet igényel, részben a sugár irányban álló hegyes végű levelek veszélyessége, részben pedig a levelek törékenysége miatt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Sokszor összekeverik az Agave stricta-val amelytől kultúrában virág nélkül meglehetősen nehéz megkülönböztetni. Az Agave stricta virágcsöve rövidebb és nagyjából ugyanolyan hosszúságú mint a viráglevelek. Az élőhelye pedig délebbre, Puebla államban található a Tehuacan Völgyben.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Lukoczki Zoltán (1, 3.) és Elhart Zsolt (2.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 121. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete