Soehrensia formosa subsp. kieslingii
| Soehrensia formosa subsp. kieslingii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Soehrensia formosa |
| Alfaj | Soehrensia formosa subsp. kieslingii |
Tudományos név
- Soehrensia formosa subsp. kieslingii (Rausch) Schlumpb. 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Soehrensia Dr. Johannes Soehrens német botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Chilében végzett jelentős növénytani kutatásokat.
- A faji jelző, a formosa a latin „formosus” szóból származik, melynek jelentése szép, tetszetős, formás, és a növény vagy a virágzat esztétikus megjelenésére utal.
- Az alfaji jelzőt, a subsp. kieslingii-t Roberto Kiesling argentin botanikus és kaktuszkutató tiszteletére választották, elismerve az argentin flóra és a szukkulens taxonok kutatásában végzett munkásságát.
Típus
- Típustaxon: subsp. kieslingii; Gyűjtő: Walter Rausch, gyűjtőhely: Argentína, Salta, Cachi közelében, 3000 m tengerszint feletti magasságban.
- Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 28(11): 249-251. 1977. (mint Lobivia kieslingii).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boris O. Schlumpberger 2021-ben, a Willdenowia 51(2): 265. számában megjelent munkájában.
Soehrensia formosa subsp. kieslingii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Soehrensia formosa subsp. kieslingii szinonimái
- ≡ Lobivia kieslingii, ≡ Lobivia formosa var. kieslingii, ≡ Echinopsis formosa subsp. kieslingii, ≡ Echinopsis kieslingii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A magányosan vagy csoportosan fejlődő növények gömbölyded vagy rövid henger alakú, pozsgás szár jellemzővel bírnak, melynek magassága a 20-30 cm-t is elérheti. A sötétzöld vagy szürkészöld hajtás felületét függőleges lefutású, hullámos vagy tagolt bordák osztják fel. A bordák élén elhelyezkedő szemölcsök nincsenek erősen kifejezve, de a mélyedésekben ülő axillák helyett a gyapjas areolák jól láthatóak, egymástól 1-1,5 cm távolságra. Az areolákból fejlődő tövisek merevek, tűszerűek vagy enyhén íveltek, színük a sárgástól a szürkésbarnáig terjed. A 9-12 db, sugarasan álló peremtövis hossza 1-2 cm, míg az 1-4 db középső elhelyezkedésű középtövis erőteljesebb, vastagabb alapú és akár a 3-4 cm-es hosszúságot is elérheti. Valódi levél vagy levelek a hajtáson nem találhatók. Erőteljes, mélyre hatoló karógyökérzet jellemzi.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a növény magányos, nagyméretű, tölcsér alakú, 6-9 cm hosszú és átmérőjű virág képzésére képes, amely a tenyészőcsúcs közelében, az areolákból fejlődik ki. A virágszín a sárgától a narancsvörösig változhat.
- Takarólevelek: A külső részeken pikkelyes és szőrös virágcső található, míg a belső részeket a széles, lándzsás, élénk színű lepellevél vagy sziromlevél alkotja; különálló csésze és párta, illetve különváló belső lepellevél és külső lepellevél nem különül el élesen.
- Ivarlevelek: Számos, sárgás színű porzószálak és a rajtuk ülő portokok a virágcső belsejében sűrűn helyezkednek el, a központi helyzetű termő felett a hosszú, sárgászöld bibeszál végén a többagú bibe a porzók magasságáig emelkedik.
Termés
Gömbölyű vagy tojásdad alakú, húsos, sötétzöld vagy barnásvörös termés, melyet sűrű szőrök és pikkelyek borítanak, éretten függőlegesen vagy szabálytalanul felreped.
- Magja: Kisméretű, kb. 1-1,5 mm-es, matt vagy fénytelen fekete színű, finoman szemcsézett felületű magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a szubszpéciesz endemikus Argentína északnyugati részén, különösen Salta és Catamarca tartományok magashegységi területein, 2500 és 3500 méter közötti tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Tipikus litofiton vagy sziklás talajú geofiton életmódot folytat a meredek, köves domboldalakon és görgeteglejtőkön.
- A magashegységi éghajlatot extrém napi hőmérséklet-ingadozás, intenzív UV-sugárzás és száraz, szeles körülmények jellemzik.
- A ritkás növénytársulásban főként alacsony fűfélék, törpecserjék és más magashegyi szukkulens taxonok társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
A kultúrában a Soehrensia nemzetség tagjai jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt igényelnek. Tekintettel a hegyvidéki származásra, a fagymentes, de kifejezetten hűvös, világos téli pihenőidőszak elengedhetetlen a tavaszi virágzáshoz. Tavasztól őszig a bőséges napfényt és a rendszeres, de két öntözés között teljesen kiszáradó talajt kedveli.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A subsp. kieslingii leginkább a sűrűbb, rövidebb, merevebb tövisrendszerével és a jellemzően magashegyi, elszigetelt földrajzi elterjedésével különíthető el a törzsalaktól, a subsp. formosa-tól. A rokon Lobivia vagy Echinopsis fajoktól a robusztusabb, bordázottabb szárfelépítése és a virágcső sűrűbb szőrözöttsége különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
A taxon helyzete hosszú ideig vitatott volt a kaktuszkutatók körében. Korábban a Lobivia vagy az Echinopsis nemzetségekbe sorolták, azonban a 2010 utáni modern molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették a Soehrensia nemzetség önállóságát a szubtribuszon belül. Boris O. Schlumpberger 2021-es revíziója alapján ez a növény a Soehrensia formosa széles körben elterjedt és változékony fajának egyik jól elkülöníthető, földrajzilag izolált alfaja.