Kategória:Deamia

A Deamia nemzetségnevet Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose hozta létre, a nevet Charles Clemon Deam (1865–1953) amerikai botanikus, Indiana állam első erdőmérnöke tiszteletére adták, aki kiterjedt növénygyűjtéseket végzett Közép-Amerikában és Mexikóban, hozzájárulva a kaktuszfélék megismeréséhez.

• Deamia testudo (Karw. ex Zucc.) Britton & Rose
• Első leírása: Britton & Rose, Cactaceae 2: 212. 1920.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A nemzetség leírói Britton & Rose (1920).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Deamia

Kapaszkodó, kúszó vagy lecsüngő növények, amelyek gyakran epifiton vagy litofiton életmódot folytatnak. A szár fásodó, szegmentált, a hajtások többnyire 3-4 vagy több szárnyas bordával rendelkeznek, felületükön sűrűn helyezkednek el az areolák. A kapaszkodást léggyökérzet (léggyökerek) segíti. A halvány, filces areolákból számos sárgás vagy barna, vékony tövisek (perem- és középtövisek vegyesen) fejlődnek.

A virág rendkívül nagy, tölcsér alakú, éjszakai virágzású, többnyire fehér szirmokkal. A virágcső külső felszínét pikkelyek és gyapjúszőrök vagy sörteszerű tövisek borítják.

• Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes vagy vöröses árnyalatú, a belső lepellevél tiszta fehér, széles, kiterülő sziromlevélszerű pártát alkotva.
• Ivarlevelek: Számos sárgás porzószálak alkotják a porzótömeget, a sárga portokok a belső lepel levelek magasságában állnak; a termő alsó állású, hosszú bibeszál végén sokágú bibe található.

Gömbölyded vagy ovális, éretten gyakran pirosas vagy színes bogyótermés, amelynek felületén sörték vagy tövisek maradványai láthatók.

• Magja: Kicsi, sötétbarna vagy fekete, fényes felületű.

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Közép-Amerika, Kolumbia.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdőkben, lombhullató erdőkben élnek, fák törzsén és sziklafalakon kapaszkodó epifiton és litofiton kaktuszok.

Melegigényes, fagyérzékeny növények. A termesztés során jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt és a közvetlen, perzselő napfénytől védett, félárnyékos elhelyezést igényelnek. Magas páratartalmat és a növekedési időszakban rendszeres öntözést, télen mérsékelt szárazságot kívánnak.

A Deamia egy hálózatos, kúszó növekedésű, erdei szukkulens nemzetség, amely morfológiailag a nagyméretű, éjszaka nyíló virágairól és erőteljes kapaszkodó hajtásrendszeréről ismerhető fel.

A nemzetséget Natalia Korotkova és munkatársai állították vissza jogaiba 2017-ben (Korotkova et al. 2017). Molekuláris filogenetikai kutatások kimutatták, hogy a korábban a Strophocactus nemzetségbe sorolt Strophocactus testudo (mely a Deamia testudo típusfajon alapul) és a Strophocactus chontalensis egy magasan támogatott kládot alkotnak (1 PP, 98% MLBS, 99% JK). Ez a klád a Pachycereinae szubtribusz testvércsoportja (sister group), és nincs közeli rokonságban a Strophocactus nemzetség típusfajával. [Korotkova (2021)]

• Korotkova & al. (2021): Synthesis of Cactaceae. Willdenowia 51
• IPNI - Deamia Britton & Rose