Apteranthes europaea subsp. europaea

Apteranthes europaea subsp. europaea
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Apteranthes europaea
Alfaj	Apteranthes europaea subsp. europaea

Tudományos név

Apteranthes europaea subsp. europaea (Guss.) Plowes, 1995
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Az Apteranthes nemzetségnév görög eredetű, jelentése nagyjából „szárnyatlan virágú”, amely a virág felépítésére utal.
Az europaea fajnév latin eredetű, jelentése „európai”, és a faj európai előfordulására utal. A var. europaea név a faj névviselő, nominotipikus változatát jelöli.

Típus

Típuspéldány: Olaszország, Lampedusa; mészköves sziklákon, a tenger közelében, G. Gussone gyűjtése; Gussone s.n. [NAP].
Első leírása: Stapelia europaea Guss., Florae Siculae Prodromus, Supplementum: 65. 1832.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley Plowes, 1995, Haseltonia 3: 59.

Apteranthes europaea képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Apteranthes europaea
Apteranthes europaea var. gussoneana
Apteranthes europaea var. simonis
Apteranthes europaea var. marmaricensis
Apteranthes europaea var. confusa
Caralluma europaea
Caralluma europaea var. simonis
Caralluma europaea var. marmaricensis
Caralluma confusa
Stapelia europaea
Boucerosia europaea
Desmidorchis europaea

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Hajtásai pozsgásak, felállók vagy elterülők, rendszerint 5–20 cm hosszúak és 1–2 cm átmérőjűek. Szára zöld vagy lilásbarna, négyélű, oldalai laposak vagy enyhén homorúak. Az élek éles vagy tompa szögletűek, rajtuk fogazott vagy karéjos kiemelkedések találhatók. A levél ülő, kerekded, röviden kihegyezett. A gyökérzet mellett a növény föld alatti, elterülő szártagokat is fejleszthet, amelyek az anyanövénytől távolabb is a talajba hatolhatnak.

Generatív test

Virág

A virágzatok a szár csúcsához közel, csoportosan fejlődnek, egy-egy virágzaton rendszerint több, kocsányos virág található. A virág sárgás vagy piszkosfehér alapszínű, vörösesbarna vagy bíbor sávokkal, illetve teljesen bíboros árnyalattal. A párta tölcséres, harang alakú vagy csaknem lapos, átmérője mintegy 1,3–2,5 cm. A pártacimpák széles háromszögletűek vagy csaknem kerekdedek, kissé vízszintesen szétállók vagy enyhén visszahajlók. Szélük többé-kevésbé pillás.

Takarólevelek: csészecimpái mintegy 1,5–2,5 cm hosszúak; a párta tölcséres, harang alakú vagy lapos, sárgás, piszkosfehér, vörösesbarna vagy bíbor sávokkal; a sziromleveleknek megfelelő pártacimpák széles háromszögletűek vagy kerekdedek, szélük többé-kevésbé pillás.
Ivarlevelek: a termő és a hozzá kapcsolódó ivarlevelek a nemzetségre jellemző felépítésűek; a portokok a koronához közel helyezkednek el, a pollíniumok mintegy 0,4 mm hosszúak és szélesek.

Termés

Termése hosszú, keskeny tüszőtermés, amely körülbelül 10 cm hosszú és 7 mm átmérőjű, enyhén visszahajló.

Magja: A megadott források a változat magjának részletes alaktani jellemzését nem közlik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Spanyolország délkeleti része, Olaszországhoz tartozó Szicília térségében Linosa és Lampedusa, továbbá Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia egyes területei. A jelenlegi POWO-értelmezésben ezek az adatok az Apteranthes europaea subsp. europaea elterjedéséhez tartoznak.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, mediterrán jellegű élőhelyeken fordul elő, mészkősziklákon, sziklahasadékokban és homokos, mészkővel kevert talajokon. A parti területektől a belső, cserjés élőhelyekig megtalálható. Jellemzően félárnyékos helyeken növekszik, cserjék és kisebb fák védelmében. Lampedusán a part menti területeken, sziklahasadékokban, valamint Thymus capitatus, Sedum dasyphyllum, Urginea maritima és Limonium lopadusanum társulásaiban is előfordul. A sziklarepedésekben növő példányok rendszerint rövidebb, felálló szárúak, míg a cserjék között növők akár 20 cm magasra is megnőhetnek.

Kultúrában tartás

Kis termetű, különleges megjelenésű pozsgás növény, amely gyűjteményekben elsősorban ritkasága és jellegzetes, sötét színezetű, sávos virágai miatt érdekes. A természetben száraz, sziklás élőhelyeken él, ezért kultúrában is jó vízáteresztő képességű, ásványi anyagokban gazdag közegben tartható. A természetes élőhelyeken többnyire félárnyékos helyeken növekszik, ezért a túl erős, közvetlen napsütéstől célszerű védeni. A forrás szerint nincs különösebb kulturális igénye.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A változatot a kis termetű, négyélű, pozsgás szár, a kerekded levelek hiánya vagy erősen redukált volta, valamint a csúcs közelében csoportosan fejlődő, sárgás–piszkosfehér, bíboros vagy vörösesbarna sávokkal díszített virágok jellemzik. A virágzati és vegetatív bélyegek jelentős változatosságot mutatnak, ami a csoportban számos korábbi faj, változat és forma leírásához vezetett. Az Apteranthes europaea fajkomplexum szoros kapcsolatot mutat a Caralluma joannis néven ismert taxonnal.

Taxonómia és filogenetika

Az Apteranthes europaea taxonómiai története összetett. G. Gussone 1832-ben Stapelia europaea néven írta le Lampedusa szigetéről. A taxont később több nemzetségbe is áthelyezték, többek között Boucerosia, Desmidorchis és Caralluma néven is szerepelt. Plowes 1995-ben az Apteranthes nemzetségbe helyezte, és a fajon belül var. europaea néven kezelte a névviselő változatot. A molekuláris vizsgálatok is hozzájárultak a Caralluma tágabb értelemben vett csoportjának kisebb nemzetségekre bontásához.

A jelenlegi POWO taxonómiai kezelése a névviselő változatot Apteranthes europaea subsp. europaea rangon fogadja el. A var. europaea tehát ma elsősorban történeti és alternatív taxonómiai használatban értelmezhető, míg a Kew-féle aktuális kezelésben a névviselő alfaj érvényes neve Apteranthes europaea subsp. europaea.

A molekuláris és morfológiai vizsgálatok alapján az Apteranthes europaea komplexen belül több, földrajzilag elkülönülő taxon különíthető el. A jelenlegi POWO-kezelés három elfogadott infraspecifikus taxont sorol a fajhoz: a névviselő subsp. europaea, a var. judaica és a subsp. maroccana.

Egyéb

A var. europaea név használata azért különösen fontos a régebbi kaktuszos és pozsgás szakirodalom értelmezésében, mert korábban a teljes Apteranthes europaea faj elterjedési adatait gyakran egyetlen változat alatt közölték. A modern taxonómiai kezelésben azonban célszerű megkülönböztetni a névviselő alfajt a faj többi elfogadott infraspecifikus taxonjától.

A névviselő taxon típushelye Lampedusa, ahol a növény ma is megtalálható. A szigeten végzett vizsgálatok szerint a növény különböző mikroélőhelyeken jelentős habitusbeli változatosságot mutat, és a sziklahasadékokban, valamint cserjésekben élő példányok megjelenése között is jelentős különbség lehet.

Forrás