Arrojadoa dinae

Tudományos név

Arrojadoa dinae Buining & Bredero, 1973

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség az Arrojadoa nevet Dr. Miguel Arrojado Lisboa brazil vasúti felügyelő tiszteletére kapta. A fajnév, a dinae, Dina Buining, a neves holland kaktuszszakértő, Albert Buining feleségének tiszteletére kapta a nevét.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Kakteen Sukk. 24(5): 99. 1973

Az aktuális nemzetségbe helyezte: [Szerző neve és év]

Szinonímák

• Arrojadoa dinae Buining & Bredero
• [1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Arrojadoa_dinae Érvényes név és szinonímák a Arrojadoa dinae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alacsony, karcsú, akár 30 cm magas szárakkal rendelkező pozsgás cserje, a szárak vékonyak, hengeresek, 1,8-2 cm átmérőjűek. A növények cserjések, tövükön elágaznak, gumós gyökerekkel.

Axillák

Sűrűn ültetettek, körülbelül 5 mm távolságra egymástól, kerekek, eleinte szürkésfehér gyapjúval, később nincs.

Tövisek

Sárgásbarnától fehérig vagy majdnem fehérig terjedőek, rugalmasak, 4-8 mm hosszúak.

• Peremtövis:Körülbelül 12, nehéz megkülönböztetni a középtövisektől.
• Középtövis: 8.

• Arrojadoa dinae
• 
  Agócs György
• 
  Agócs György

Generatív test

Virág

Csövesek, gyakran kétszínűek, barnásvöröstől ibolyaszínűig, legfeljebb 30 mm hosszúak és 9 mm átmérőjűek, a terméshéj és a cső csupasz, az ág nagyon rövid, a porzó és a bimbó nem kiálló. A virágok belseje néha sárga.

Termés

Tojásdad vagy körte alakú, barnásvörös és néha kétszínű.

• Magja: [Leírás]

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Bahia déli részén és Minas Gerais északi részén, Rio Pardo de Minastól északra, Bahiában Uranditól délre. Kis kiterjedésű, kevesebb, mint 5000 km2.

Élőhely: Élőhelyén, a brazil Bahia és Minas Gerais államokban a nyári időszakban bőséges esőkre és a téli hónapokban harmatra számíthatunk, ami azt jelenti, hogy a növény sosem szárad ki teljesen a vadonban.

• Éghajlati tényezők: [Leírás]
• Növénytársulás, életmód: Az Arrojadoa dinae homokos talajfoltokon él, és a campo rupestre és a cerrado növényzethez társul. A campo rupestre egyfajta sziklás mező vegetációt jelent, míg a cerrado egy trópusi szavanna ökoszisztéma.

A száraz időszakban a növény moha, zuzmó és avar között rejtőzik.

Gyakran a talajon fekve vagy ritkán lógva nő, ami szintén az élőhelyi adaptációjára utal.

A nemzetség fajai gyakran a sziklák között és cserjék alatt fordulnak elő, amelyek a vékony szárukat megtámasztják.

Kultúrában tartás

Nem különösebben nehéz a saját gyökereivel, feltéve, hogy télen egy kis extra meleget kap, de oltva érzi magát a legjobban. Egész évben virágzik az erdő talaján, és hozzászokott a sok nyári esőhöz és téli harmathoz. Száraz éghajlaton konténerekben érzik magukat a legjobban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Arrojadoa dinae, az Arrojadoa multiflora, az Arrojadoa eriocaulis és az Arrojadoa beateae különálló, de rokon fajok csoportja. Könnyen megkülönböztethetők földalatti gumóik, száraik, faszerkezetük, kétszínű virágaik és terméseik alapján.

Egyéb

Természetes élőhelye a száraz szavanna. Az élőhelyének elvesztése fenyegeti. A fő veszélyt az erdőirtás jelenti, hogy eukaliptuszültetvényeket faszén előállítására használnak. A magokat és az egész növényeket dísznövényként gyűjtik. A növény begyűjtése és a tüzek hatással lehetnek a szaporodási képességére, és a becslések szerint a populáció több mint 10 százaléka eltűnt három generáció alatt. Az IUCN veszélyeztetettként (VU) tartja nyilván.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Agócs György
• Lektorálta:
• Forrás: llifle.com, en.wikipedia.org,