Ugrás a tartalomhoz

Acanthocalycium thionanthum (Lobivia thionantha)

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2025. augusztus 23., 11:01-kor történt szerkesztése után volt. (Tövisek)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tudományos név

  • Acanthocalycium thionanthum (Speg.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016)
    A tudományos név státusza: érvényes
  • Lobivia thionantha subsp. thionantha (Spegazzini) Britton & Rose, 1922
    A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Lobivia a Bolívia országnév anagrammája (betű- illetve hangcserével létrehozott név), amelyet Britton és Rose 1922-ben adott a nemzetség főbb elterjedési területére közvetetten utalva. A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: „theion” = kén, „anthos” = virág.

Szinonimák

  • Érvényes név és szinonimák a Acanthocalycium thionanthum (Lobivia thionantha) taxonnál
  • Echinocactus thionanthus Speg., 1905
  • Echinopsis thionantha (Speg.) Werdermann, 1931
  • Acanthocalycium thionanthum (Speg.) Backeb., 1936
  • Acanthocalycium brevispinum Ritter, 1964
  • Echinopsis brevispina (Ritter) H. Friedrich & G. D. Rowley, 1974
  • Acanthocalycium catamarcense Ritter, 1980
  • Acanthocalycium chionanthum (Speg.) Backeb., 1936
  • Acanthocalycium griseum Backeb., 1936

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása gömbszerű vagy rövid hengeres, 10 cm átmérőt és 12 cm-es magasságot érhet el. A természetben az idős növények elérik az 50-60 cm-es magasságot is. Színe zöld vagy szürkészöld. A hajtáscsúcs lapos, halvány okkersárga gyapjúval. Lekerekített bordái egyenes lefutásúak vagy enyhén hullámosak, számuk 13-18 db.

Szemölcsök

Hosszúkás szemölcsei összefolynak, így a bordák csak gyengén tagoltak.

Areolák

Hosszúkás areolái 6-8×4-5 mm-esek, fiatalon okkersárgák, de hamar szürkésbe fordulnak.

Tövisek

Tövisei rövidek, erősek, merevek. A fiatal tövisek barnák, fekete csúccsal, később szalmasárgák, szürkés rózsaszín vagy barna csúccsal.

  • Peremtövis: Egy areolán legfeljebb 13 peremtövis számlálható, amelyek hossza 15 mm körüli.
  • Középtövis: Egy areolán legfeljebb 4 középtövis számlálható, amelyek hossza 15 mm körüli.

Generatív test

Virág

A hajtás oldalán fejlődő virágai tölcsér alakúak, 45 mm szélesek és ugyanilyen hosszúak. A halványzöld magházat és virágcsövet pikkelyek, valamint szürkésfehér gyapjú és az axillákban sötétbarna sörteszőrök fedik. A pikkelyek csúcsa kemény és fekete színű.

  • Külső lepellevelek: Halványsárgák, szürkészöld középcsíkkal, amely vöröses és fekete csúcsban végződik.
  • Belső lepellevelek: Sárgák, lapát alakúak, a szélük fogazott és rövid, sárga hegyben végződnek. A közbenső lepellevelek világossárgák, fekete csúccsal.
  • Porzószálak: Sárgásfehérek.
  • Portokok: Krém sárgák.
  • Bibeszál: Zöldesfehértől olívzöldig terjed.
  • Bibe: 12 ágú, cinóbervörös.

Termés

Gömbölyű, kemény húsú, 1 cm átmérőjű, oldalán felhasadó, képletekkel hasonlóan fedett, mint a magház.

  • Magja: Szürkés foltú feketék, gömbölyded sapka alakúak, apró szemölcsökkel fedettek, a csapadékvíz által terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentína Salta tartományában, Cachi település környékén található. Populációi megtalálhatók Catamarca és Tucumán tartományokban is.

Élőhely: Száraz, sziklás fennsíkon, 1500-3000 méteres magasságokban, néhol a csupasz kőzetfelszínek repedéseibe, néhol aprózódott kőzetbe, máshol sekély talajokba gyökerezve, homokkővön és magmatikus, valamint vulkánikus kőzeten.

  • Éghajlati tényezők: Kedveli a sok napfényt.
  • Növénytársulás, életmód: Gyér növényzetű (alacsony cserjék, pázsitfüvek stb.) hegyoldalakon.

Kultúrában tartás

Az Acanthocalycium alnemzetségbe tartozó fajok tartásának két legfontosabb követelménye: porózus talaj és teljes napfény. A talaj legyen erősen ásványi túlsúlyos és savanyú kémhatású. Tavasztól őszig legjobb a szabadban nevelni, csapadék elleni védelemmel, rendszeres, de mérsékelt öntözés mellett. Üvegházi tartás mellett a megfelelő szellőzésre nagyon oda kell figyelni. Legjobb teljesen szárazon teleltetni. Vannak olyan vélemények, hogy a pihenő időszak alatt egy-két alkalommal történő mérsékelt nedvesítés jót tesz, de a hazai időjárás gyors változásai miatt ez nagyon kockázatos, és csak az esetleges felmelegedéskor bekövetkező gyors talajkiszáradás mellett alkalmazható. A fent leírt tartásmód mellett az Acanthocalycium-ok enélkül is a gyűjtemények leghálásabban virágzó tagjai.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxont Acanthocalycium chionanthum néven leírt forma virágszíne fehér, a 12 ágú bibe zöldesfehér.

Egyéb

A faj további két alfaja a subsp. ferrarii és a subsp. glauca. Ezeket a Pozsgások lapjain Echinopsis nemzetségnév alatt ismertették, az akkor érvényes rendszertani besorolásnak megfelelően.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 662. kártya