Cereus spegazzinii

Tudományos név

Cereus spegazzinii F.A.C.Weber, 1899

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnevet Carlo Luigi Spegazzini (1858-1926) olasz származású argentin botanikus és mikológus tiszteletére kapta.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Monatsschr. Kakteenk. 9: 102. 1899

Az aktuális nemzetségbe helyezte: A fajt F.A.C. Weber írta le 1899-ben, és a Cereus nemzetségbe sorolta. Bár később Britton és Rose áthelyezték a Monvillea nemzetségbe 1920-ban, a modern rendszertani kutatások eredményeképpen ismét a Cereus nemzetségbe került vissza. Így az eredeti besorolás tekinthető az aktuálisnak.

Szinonimák

Monvillea spegazzinii (F.A.C.Weber) Britton & Rose

Piptanthocereus spegazzinii (F.A.C.Weber) Riccobono

https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Cereus_spegazzinii Érvényes név és szinonímák a Cereus spegazzinii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Karcsú, cserjés, felálló, lejtős vagy szinte kúszó, bőségesen növő és elágazó. Kékes, lilás és zöld foltosak, akár 1,8 m hosszúak és 2-6,5 cm átmérőjűek.

Szemölcsök

[Leírás]

Areolák

A bordák végén lévő kinövések csúcsán található kis bimbóudvar, nagyon széles areolákkal.

Tövisek

Peremtövis: A fiatal növényeknek általában három éles, feketés, 5 mm hosszú tüskéjük van, kettő felfelé és egy lefelé mutató. Az idősebb részeken öt sugarú tüske található, amelyek akár 1,5 cm hosszúak is lehetnek.

Középtövis: A fiatal növényeknek egy sincs. Az idősebb részeken egy középső tövis található, amely 1,5 cm hosszú.

Generatív test

• Cereus spegazzinii
• 
  Dr. Solti Ádám

Virág

10-13 cm hosszúak, vékony csővel, vöröses külső és fehér belső lepelszeletekkel. A szárak oldalán, a tetejéhez közel erednek. A bimbók felfelé állnak, de a virágok kinyílásakor hirtelen lefelé görbülnek. Éjszaka nyílnak. Az egyik legtermékenyebb virágzó kaktusz, áprilistól szeptemberig virágzik.

Külső lepellevelek: Vöröses.

Belső lepellevelek: Fehér.

Porzószálak: A porzószálak halványzöldes színűek, és a virág belsejében helyezkednek el.

Portokok:A porzók végén lévő portokok élénk sárgák.

Bibeszál: A bibeszál hosszú és vékony, fehéres vagy halványzöldes színű.

Bibe: A bibe fehér, többnyire 10-12 karéjból áll, amelyek a virág kinyílásakor szétterülnek.

Termés

Sima, piros vagy zöldes, lédús, tartós lepelmaradványokkal, amelyek lassan elhervadnak és a termés végéhez tapadva száradnak.

Magja: A magok 1,5 mm hosszúak, feketék és fényesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína (Santa Fe, Santiago del Estero, Salta, Chaco és Formosa tartományok), Bolívia, Brazília és Paraguay.

Élőhely: 10 és 500 méter közötti tengerszint feletti magasságban található. Száraz erdők belsejében és szélén nő, és egész elterjedési területén gyakori és nagy tömegű.

Éghajlati tényezők: A növény a Chaco régióban, egy trópusi szavanna és tüskés erdős területen él. Az éghajlatot hosszú, forró és csapadékos nyár, valamint rövid, enyhe és száraz tél jellemzi. Jellemzően a növény az esős évszakban virágzik.

Növénytársulás, életmód: A Cereus spegazzinii a Chaco régió száraz tüskés erdeinek belső és szélterületein, valamint a nyitott szavannás területeken él. A növény gyakran más növények, cserjék vagy fák ágai között kúszik vagy támaszkodik rájuk.

Kultúrában tartás

A virágainak szépsége és a bőséges virágzás miatt nagy népszerűségnek örvend. A monvilleák fehér, lilás foltos vagy márványos száraik miatt is vonzóak.

Egyéb

A faj a legkevésbé veszélyeztetett fajok listáján szerepel, mivel széles körben elterjedt, gyakori és helyben gazdag, és nincsenek rá leselkedő jelentős veszélyek. Számos védett területen is megtalálható.

Szerzők és forrás

Szöveg: Jokhel Csaba

Kép: Dr. Solti Ádám

Lektorálta:

Forrás: worldofsucculents.com, www.llifle.com