A Corryocactus a kaktuszfélék családjába tartozó, az Andok száraz, magashegyi vidékein elterjedt nemzetség. Fajai elsősorban Peru, Bolívia, Chile és Argentína területén élnek, jellemzően 2000 és 3500 méter közötti magasságban. A nemzetség tagjai változatos méretű, részben elágazó, hengeres vagy gömbölyded hajtásokat fejlesztenek, amelyeket erőteljes, látványos tövisek és nagy, csöves virágok jellemeznek. A Corryocactus fajok különösen jól alkalmazkodtak a száraz, köves élőhelyekhez, és a gyűjtők körében szálkás megjelenésük, valamint szívósságuk miatt kedveltek.

A Corryocactus fajok hajtásai többnyire hengeresek, esetenként kissé gömbölydedek, és a fajtól függően kisebb csomókat, idősebb korban akár nagyobb telepeket is kialakíthatnak. A szárak bordázottsága kifejezett: a hosszanti bordák felszínén helyezkednek el az areolák, amelyekből a tövisek, a virágok és az esetleges oldalhajtások fejlődnek.

A tövisek alakja és mérete nagy változatosságot mutat a nemzetségen belül. Előfordulnak fajok finom, tűszerű, sárga vagy fehéres tövisekkel, míg mások sötét, vastagabb és hosszabb, gyakran görbülő töviseket viselnek. Egyes fajok areolái gyapjasak, ami védelmet nyújt a magashegységi napfény és hőingadozás ellen.

A szövetek felépítése kifejezetten szárazságtűrő; a hajtások belsejében vízraktározó parenchima található, amely segíti a növény túlélését az erősen csapadékszegény élőhelyeken.

A Corryocactus virágai erőteljesen csövesek, legtöbbször a hajtások felső részén, az idősebb areolákból fejlődnek. A virágok színe fajonként változó: gyakoriak a vörös, rózsaszín és narancsos árnyalatok, de előfordulnak sárga vagy csaknem fehér virágú formák is. A virágok általában nappal nyílnak, és többnyire a kolibrikhez és rovarokhoz alkalmazkodott beporzási stratégiát követnek.

A virágzási idő a természetes élőhelyen tavasztól nyárig tart, termesztésben pedig megfelelő fényviszonyok mellett megbízhatóan ismétlődik.

A termések húsosak, általában gömbölydedek, és beéréskor fajtól függően zöldes, sárgás vagy pirosas árnyalatot öltenek. Néhány faj termése ehető, és a helyi lakosság egyes területeken hagyományosan felhasználja őket édes készítményekhez.

A magok aprók, sötét színűek és kemény héjúak. Csírázásuk többnyire megbízható, ha jó vízelvezetésű, enyhén homokos közegbe vetik őket.

A nemzetség Dél-Amerika Andok-vidékén honos, főként Peru déli részén, Bolíviában, Észak-Chilében és Északnyugat-Argentína száraz, félsivatagi zónáiban. Az élőhelyekre a sziklás alapkőzet, az erős napsugárzás, a hideg éjszakai hőmérséklet és a minimális csapadék jellemző.

A fajok többnyire meredek hegyoldalakban és jól vízelvezető, kavicsos-homokos talajokon telepednek meg, ahol a csapadék gyorsan elszivárog. A szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás különösen fejlett vízraktározó szöveteikben és erős töviseikben mutatkozik meg.

A Corryocactus fajok virágait gyakran kolibrik, méhek és egyes rovarcsoportok látogatják, így jelentős szerepet játszanak a magashegyi beporzóközösségek fenntartásában. A terméseket madarak és kisebb emlősök fogyasztják, amelyek a magok terjedését segítik.

A hajtásokból kialakuló sűrű csomók menedéket biztosíthatnak hüllők és kisebb gerincesek számára is, így a nemzetség fajai szerkezetképző elemei lehetnek az élőhelyi mozaiknak.

A Corryocactus fajok jól tarthatók kultúrában, de igényeik a természetes élőhelyhez igazodnak. Világos, teljes napsütéses helyet és kiváló vízelvezetésű, ásványi jellegű talajkeveréket igényelnek. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényelnek, a talaj két öntözés között teljesen száradjon ki. Télen szinte teljes száraz nyugalmat kívánnak.

A túlöntözés különösen veszélyes, mert gyökérrothadáshoz vezethet. A kártevők közül időnként megjelenhet gyapjastetű vagy pajzstetű, amelyek ellen korai felismeréssel hatékonyan lehet védekezni.

A nemzetség magvetéssel és dugványozással is szaporítható. A dugványok gyökereztetése előtt néhány napos kalluszosodás javasolt.

A Corryocactus fajok legismertebb alaktani sajátosságai:

• csöves, feltűnő, gyakran vörös vagy rózsaszín virágok
• erős, változatos színű és méretű tövisrendszer
• magashegyi, száraz élőhelyekhez való kifejezett alkalmazkodás
• rendszerint hengeres, gyakran elágazó szárak
• néhány faj esetében ehető termés

A nemzetség számos más andoki kaktusztól megkülönböztethető jellegzetes, csöves virágairól és szálkás megjelenéséről.

A Corryocactus nemzetséget Britton és Rose írta le 1920-ban. A név a görög „korys” (sisak) és a „kaktos” szavakból ered, feltehetően egyes fajok virágainak alakjára utalva. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Trichocereeae tribushoz áll közel.

A Corryocactus mintegy húsz fajt foglal magában. A legismertebbek közé tartozik a Corryocactus brevistylus, a Corryocactus chuskaensis, a Corryocactus pulquiensis és a Corryocactus erectus.

• Corryocactus brevistylus
• Corryocactus chuskaensis
• Corryocactus pulquiensis
• Corryocactus erectus

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • Britton, N. L. – Rose, J. N. (1920): The Cactaceae.