Corryocactus tenuiculus

Corryocactus tenuiculus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Corryocactus apiciflorus
Rendszertani besorolás
Faj	Corryocactus tenuiculus

Corryocactus apiciflorus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Corryocactus
Faj	Corryocactus apiciflorus

Tudományos név

Corryocactus apiciflorus (Vaupel) Hutchison in Sukkulentenkunde 7-8: 9. 1963 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
Corryocactus tenuiculus (Backeb.) Hutchison in Sukkulentenkunde 7-8: 9. 1963
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a perui Déli Vasúttársaság főmérnökéről, T. A. Corry-ról kapta nevét, aki J. N. Rose 1918-as perui expedícióját segítette.
A fajnév latin eredetű: tenuiculus = vékony, sovány, igen vékony, a növény hajtásait jellemzi.

Típuspéldány

Első leírása: Descriptiones Cactearum Novarum 12: 1957
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hutchison, 1963

A(z) Corryocactus apiciflorus szinonimái

(A(z) Corryocactus tenuiculus a(z) Corryocactus apiciflorus szinonimája)*

≡ Cereus apiciflorus, ≡ Erdisia apiciflora
= Erdisia tenuicula, ≡ Corryocactus tenuiculus, ≡ Erdisia tenuicula
= Erdisia fortalezensis
= Corryocactus brachycladus
= Corryocactus huincoensis
= Corryocactus matucanensis
= Corryocactus megarhizus
= Corryocactus melaleucus
= Corryocactus pilispinus
= Corryocactus solitarius
= Corryocactus erici-marae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fiatalon felálló, később visszahajló vagy félig fekvő hajtások, alapjuknál elágazva kisebb csoportokat, bokrokat képeznek. Átmérőjük 2,5–4 cm, hosszúságuk 0,5–1 m.

Bordák

A bordák száma kb. 10, tompa élűek, 4–7 mm magasak. Tagolásukat a kissé kiemelkedő areolák és a köztük lévő hosszúkás dudorok biztosítják.

Areolák

Kerek, 2 mm átmérőjűek, fiatalon sötétbarna vagy majdnem fekete filccel fedettek, később szürkés színűek. Távolságuk 6–10 mm.

Tövisek

Peremtövis: 10–15 db, hajszálvékony, de merev, szomszédos areolák tövisei összeérnek. Színük fehér, a felső peremtövisek csúcsa vagy az egész tövis fekete. Hosszuk 4–13 mm, általában az alsó a leghosszabb.
Középtövis: 6–10 db, szétálló, tűszerű, 7–30 mm hosszú; alsó fehérek, felső fekete színűek, határozott elkülönülésük nem mindig látható.

Generatív test

Virág

A virág a fiatal hajtásrészek oldalán fejlődik, reggel nyílik, illat nélküli. Mérete 3 cm széles és 3,5 cm hosszú.

Lepellevelek: külső barnásvörös, belső barnás aranysárga, 14 mm hosszú, 5–6 mm széles, lapát alakú, lekerekített végű, tövük felé keskenyedő
Ivarlevelek: porzószálak 6–13 mm hosszú, aranysárgák; portokok krémszínűek; bibeszál fehéres, 20 mm hosszú, ~15 bibeág a porzókhoz hasonló színű

Termés

Gömb alakú, 23 mm átmérőjű, zöld színű, erős fényben vöröses árnyalatú.

Magja: matt fekete, 2 × 1,7 mm nagyságú, viszonylag nagy

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Ancash, Huanuco, Lima, Junin, Huancavelica, Ayacucho, Cusco megyék, 2200–4000 m tengerszint feletti magasság
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: ritkás, alacsony lombhullató cserjék, pázsitfüvek és zuzmók tarkította sziklagyepek, sekély talaj vulkanikus kőzeten, gyakran nagy szikladarabokkal fedve

Kultúrában tartás

A faj gyűjteményben nem gyakori, idősebb példányai részben elhevernek, így nagy helyigényűek. Már 20–25 cm-es korában virágzik, ekkor a hajtások még felállók. Igénytelen, jól tűri az üvegházi tartást, szabadban is tartható. Mészmentes, ásványi alapú talajban, akár árnyékolás nélkül nevelhető. Virágzási idő késő tavasztól nyárig. Télen teljesen szárazon, világos helyen pihentetendő, néhány fokkal fagypont felett elegendő.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legfontosabb jellegzetessége a hosszú, vékony hajtások és a fiatalon felálló, később visszahajló hajtásrendszer, valamint a peremtövisek szín- és hosszváltozatossága.

Taxonómia és filogenetika

A ma elfogadott rendszertan szerint a fajt a Corryocactus apiciflorus szinonimájának tekintik, elismerve a morfológiai különbségeket, amelyeket a The New Cactus Lexicon részletesen ismertet.

Egyéb

Meglepően igénytelen faj, magashegyi élőhelye ellenére jól tartható gyűjteményben és üvegházban, virága már fiatalon jelentkezik.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László
Kép: Lukoczki Zoltán

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 607. kártya