A Tillandsia a Bromeliaceae család Tillandsioideae alcsaládjába tartozó, rendkívül változatos megjelenésű nemzetség, amely főként Közép- és Dél-Amerikában őshonos. A fajok jelentős része epifita életmódot folytat, a trópusi és szubtrópusi erdők lombkoronájában él. A nemzetség tagjai népszerűek a dísznövénykedvelők körében, különösen a talajt nem igénylő úgynevezett légbroméliák.

A Tillandsia fajok többsége epifita, ritkábban litofita vagy talajlakó. A levelek keskenyek, gyakran íveltek, sok fajon sűrű trichomák (pikkelyszerű képletek) borítják őket, amelyek a víz és a tápanyagok közvetlen felvételét szolgálják a levegőből és a csapadékból.

A levélrózsa lazább vagy tömörebb felépítésű lehet. A fajok között előfordulnak ezüstös, erősen trichomás, szárazságtűrő típusok és élénkzöld, a magasabb páratartalmat kedvelő formák is.

A virágzat rendszerint színes murvalevelekből és apró, csőszerű virágokból áll. A virágok színe a kéktől és lilától a rózsaszínen át a sárgáig terjed. Sok faj gyors növekedésű és könnyen sarjadzik, így rövidebb életű egyedek is tartós populációt hoznak létre.

A Tillandsia az Asparagales rendbe és a Bromeliaceae család Tillandsioideae alcsaládjába tartozik. A nemzetség több mint 600 fajt foglal magában, ezzel a broméliafélék egyik legnagyobb nemzetsége.

Közeli rokonai közé tartozik a Guzmania, a Vriesea és a Mezobromelia, amelyekkel több morfológiai tulajdonságot is megoszt.

A Tillandsia fajok elterjedési területe az Egyesült Államok déli részétől Argentínáig terjed. Legnagyobb fajgazdagsággal Közép-Amerika és a dél–amerikai Andok térsége rendelkezik.

Élőhelyeik közé tartoznak:

• trópusi esőerdők lombkoronaszintje
• köderdők magasabb régiói
• száraz, sziklás félsivatagi területek
• tengerparti erdők és bozótosok

A nemzetség rendkívül alkalmazkodó: a magas páratartalmú erdőktől a sivatagi környezetig számos ökológiai fülkét képes benépesíteni.

A Tillandsia fajok dísznövényként világszerte népszerűek, különösen a talaj nélküli tartást kedvelők körében. Általános igényük a jó légmozgás, a világos hely, valamint rendszeres, de gyorsan száradó párásítás vagy permetezés.

A szürkés, erősen trichomás fajok (xeric típusok) több fényt és kevesebb vizet igényelnek, míg a zöld, kevésbé szőrös fajok (mesic típusok) félárnyékot és magasabb páratartalmat kedvelnek.

A növények nem igényelnek talajt; rögzíthetők kéregdarabra, köre, parafára vagy egyszerűen szabadon is tarthatók. Öntözésük legjobb módja a permetezés vagy időszakos vízbe merítés. Lassú, mérsékelt növekedés jellemző, de virágzás után legtöbbször sarjakat fejlesztenek.

Kártevők ritkán támadják, de időnként előfordulhat gyapjastetű vagy takácsatka.

Természetes élőhelyeiken a Tillandsia fajok fontos mikrokörnyezetet alakítanak ki: vizet gyűjtenek össze, amely mikroorganizmusoknak, rovaroknak és kétéltűeknek nyújt élőhelyet. Virágaik jelentős nektárforrások rovarok és kolibrik számára.

Dísznövényként világszerte termesztik őket, különösen dekoratív, könnyen nevelhető fajokként. Egyes fajok – például a Tillandsia usneoides – kulturális és ökológiai szerepe miatt is ismert.

• Tillandsia ionantha – népszerű, kompakt faj élénkpirosra színeződő levelekkel virágzáskor.
• Tillandsia xerographica – nagy, látványos rozettát alkotó faj, sivatagi környezethez alkalmazkodott.
• Tillandsia usneoides – a spanyol moha, hosszú, lecsüngő, függönyszerű telepeket képez.
• Tillandsia capitata – tág levélrózsájú, erősen trichomás faj, több színváltozattal.
• Tillandsia stricta – széles körben elterjedt, könnyen tartható, gyakran rózsaszín virágzatú faj.
• Tillandsia bulbosa – hagymaszerű alapú, üreges levélrózsájú faj, izgalmas habitussal.