A Haworthia az Asphodelaceae család Aloaceae (vagy tágabb értelmezésben Asphodeloideae) alcsaládjának egyik legnépesebb pozsgás nemzetsége, amely Dél-Afrika szárazabb és félszáraz területein őshonos. A nemzetség tagjai kis termetű levélrózsákat fejlesztenek, gyakran áttetsző vagy mintázott levelekkel, ezért világszerte népszerű dísznövények.

A Haworthia fajok többsége kompakt, talajhoz simuló vagy kissé megnyúlt levélrózsát alkot. A levelek vastagok, pozsgás felépítésűek, alakjuk és mintázatuk igen változatos: lehetnek simák vagy érdes felületűek, csíkosak, pöttyösek, ablakos szerkezetűek (transzparens epidermisszel) vagy teljesen zöldek.

A levélfelület egyes fajoknál áttetsző zónákat tartalmaz, amelyek fénybeeresztő szerepük révén lehetővé teszik, hogy a növény mélyebben eltemetett szövetekben is fotoszintetizáljon. Ez a tulajdonság különösen a homokba részben beásódó fajokra jellemző.

A virágzat vékony, magas kocsányon jelenik meg, amelyen apró, csöves, fehér vagy halványzöld virágok sorakoznak. A virágok nem feltűnőek, de hosszú időn át nyílhatnak. A nemzetség számos faja vegetatív sarjakat fejleszt, így idővel kisebb telepeket alkothat.

A Haworthia az Asparagales rendbe és az Asphodelaceae család Aloaceae alcsoportjába tartozik. A modern filogenetikai vizsgálatok alapján a nemzetséget három fő csoportra szokás bontani, amelyeket egyes rendszerezők önálló nemzetségként is kezelnek:

• Haworthia sensu stricto
• Haworthiopsis
• Tulista

A nemzetség közeli rokonai közé tartozik az Aloe, a Gasteria és a Tulista, amelyekkel gyakran mutat átmeneti bélyegeket.

A Haworthia fajok kizárólag Dél-Afrikában honosak, elsősorban Fokföld és a környező térségek félsivatagi, köves, bokros élőhelyein. A növények általában sziklarepedésekben, kavicsos talajokon vagy félig árnyékos cserjések alatt élnek, ahol védelmet kapnak a tűző napsütéstől.

Élőhelyeik változatossága miatt a fajok különböző mikroklimatikus környezetekhez alkalmazkodtak:

• száraz, meleg, erősen napsütötte hegyoldalakhoz
• árnyékos, nedvesebb szurdokokhoz
• kavicsos talajfelszínbe süllyedve élő populációkhoz

A Haworthia fajok gyakran részben a talajba húzódnak, és csak a levélcsúcsokat hagyják a felszínen, csökkentve ezzel a hőterhelést és a vízveszteséget.

A Haworthia nemzetség a pozsgásgyűjtők egyik kedvence, mert rendkívül változatos, igénytelen és kis termete miatt kis helyen is tartható. Világos, de nem tűző napos helyet igényel; a túl erős fény elszíneződést vagy levélkárosodást okozhat. A szórt fény vagy a félárnyék ideális.

A talaj legyen laza, jó vízáteresztő képességű, ásványos összetevőkkel. Öntözésük mérsékelt: a növekedési időszakban ritkán, de alaposan, télen minimálisan. A hosszan tartó pangó víz kerülendő, mert a gyökerek könnyen rothadnak.

Szaporításuk sarjakkal, levéldugvánnyal vagy magvetéssel történhet. A kártevők közül elsősorban a gyapjastetű és a gyökértetű jelenthet problémát.

A Haworthia fajok dísznövényként bírnak jelentőséggel, mivel kis méretük, lassú növekedésük és dekoratív leveleik miatt széles körben termesztik őket. A nemzetség több taxonja természetes élőhelyén része a talajfelszín mikrostruktúrájának, hozzájárulva a talaj stabilizálásához és a kisebb ökoszisztémák fenntartásához.

A természetes állományokat egyes területeken az élőhelyvesztés és a gyűjtés is veszélyezteti, ezért több faj védelmet élvez vagy korlátozottan gyűjthető.

• Haworthia cooperi – áttetsző, ablakos levelekkel rendelkező faj, számos változattal.
• Haworthia fasciata – fehéren sávos levelekkel, gyakran az Aloe aristata-val tévesztik össze.
• Haworthia retusa – csúcsukon lapított, ablakos levelekkel, jellegzetesen csillag alakú levélrózsával.
• Haworthia truncata – keresztmetszetben levágottnak tűnő levelekkel, egyedülálló megjelenéssel.
• Haworthia cymbiformis – hajóalakú levelekkel, telepképző faj.
• Haworthia mirabilis – változatos mintázatú, zöld vagy barnás árnyalatú levélváltozatokkal.