Kategória:Asphodelaceae
| Asphodelaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
Tudományos név
- Asphodelaceae Jussieu (1789), nomen conservandum
A név eredete, etimológia
Az Asphodelaceae családnév a típusnemzetség, az Asphodelus nevéből származik. A kifejezés a latin asphodelus szóból ered, amely a görög asphodelos (ἀσφόδελος) átvétele. A szó pontos etimológiája bizonytalan, egyes elméletek szerint elő-görög (pelaszg) eredetű. A klasszikus antikvitásban az aszfodéloszt az alvilággal és a holtakkal társították (Homerosz: Odüsszeia), mivel úgy hitték, az aszfodelosz-mezőkön (Asphodelos leimon) bolyonganak a hétköznapi emberek árnyai.
Típusnemzetség
- Asphodelus L.; Carl von Linné gyűjtötte, Európa mediterrán vidékei, 1753; típuspéldány a Linnean Society of London herbáriumában (LINN).
- Első leírása: Antoine Laurent De Jussieu írta le először családként a Genera Plantarum művében 1789-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A jelenlegi tágabb értelmezést (APG IV) követve a család magában foglalja a korábbi Xanthorrhoeaceae és Hemerocallidaceae családokat is.
Asphodelus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloeaceae Batsch
- Anthericaceae J. Agardh
- Dianellaceae Salisbury
- Hemerocallidaceae R. Brown
- Johnsoniaceae Lotsy
- Phormiaceae J. Agardh
- Xanthorrhoeaceae Dumortier
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: találunk köztük lágyszárú évelőket, pozsgásokat és fás szárú, üstökösfa termetű növényeket is. Gyökérzetük gyakran húsos, raktározó gyökérgumókból vagy rizómákból áll. A levelek általában tőrózsában (rosula) vagy két sorban (distichia) állnak, gyakran húsosak, szukkulensek (különösen az Asphodeloideae alcsaládban), szélük lehet tüskés-fogazott vagy ép. A levelek belsejében gyakran sárgás vagy színtelen, nyálkás víznedvű szövet található.
Generatív test
Virág
A virágzat általában fürt (racemus) vagy buga (panicula), amely egy levéltelen tőkocsányon helyezkedik el. A virágok hímnősek, sugaras (actinomorph) vagy enyhén kétoldali (zygomorph) szimmetriájúak. A lepel (perigonium) hat tagú, két körben helyezkedik el, a lepellevelek szabadok vagy csővé forrtak. A porzótáj hat porzóból áll. A magház felső állású (ovarium superum), három termőlevélből forrt össze.
Termés
A termés általában lokulicid toktermés (capsula), ritkábban bogyó (bacca).
- Magja: A magvak gyakran feketék a fitomelanin tartalom miatt, alakjuk lehet szögletes vagy szárnyas.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A család kozmopolita elterjedésű, de a súlypontja az óvilági szubtrópusokon van. Különösen fajgazdag Dél-Afrikában, a Földközi-tenger vidékén, de képviselői megtalálhatóak Ausztráliában, Új-Zélandon, Közép-Ázsiában és Amerika egyes részein is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak a száraz félsivatagoktól (szukkulens fajok) a mérsékelt övi rétekig és mocsarakig. Sokan közülük alkalmazkodtak a periodikus tüzekhez, különösen az ausztráliai fajok.
Szukkulens taxonok
A család szukkulens tagjai elsősorban az Asphodeloideae alcsaládba tartoznak. Legismertebb nemzetségeik az Aloe, Haworthia, Gasteria és Kniphofia. Ezekre a taxonokra jellemző a levélszukkulencia: a levelek parenchyma szövete nagy mennyiségű vizet raktároz, ami lehetővé teszi a túlélést arid környezetben. A levelek felszíne gyakran vastag kutikulával védett, és sok fajnál megfigyelhető a CAM-típusú fotoszintézis.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján az Asphodelaceae az Asparagales rendbe tartozik. A modern rendszertan három alcsaládot különít el:
- Asphodeloideae: (pl. Aloe, Asphodelus)
- Hemerocallidoideae: (pl. Hemerocallis, Phormium)
- Xanthorrhoeoideae: (pl. Xanthorrhoea)
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 9 alkategóriával rendelkezik (összesen 9 alkategóriája van).