Kategória:Xanthorrhoea

• Xanthorrhoea (Smith) James Edward Smith, 1798

A nemzetségnév a görög xanthos (sárga) és rhoia (folyás, áramlás) szavakból származik, ami a növények által termelt sárga gyantára utal. A nevet James Edward Smith írta le először 1798-ban.

• Xanthorrhoea resinosa Pers.; Ausztrália, Új-Dél-Wales; Port Jackson környéke; Herbarium of the Linnean Society of London (LINN).
• Első leírása: James Edward Smith, Transactions of the Linnean Society of London 4: 219 (1798).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: James Edward Smith, 1798.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Acanthocarpus Lehmann
• Yacca Adanson
• Australina Gaudichaud

A nemzetség fajai évelő, fásodó szárú növények. A szár gyakran vastag, oszlopszerű, és az elhalt levelek sűrűn egymásra boruló alapjaiból álló köpeny borítja, melyet sötét, tűzálló gyanta tart össze. A hajtás csúcsán üstökszerűen elhelyezkedő hosszú, keskeny, fűszerű levelek találhatók, melyek keresztmetszete gyakran négyszögletes vagy háromszögletű. A gyökérrendszer mélyre hatoló és szívós, gyakran mikorrhiza kapcsolatokkal.

A virágzat egy igen hosszú, bot alakú, hengeres füzér, amely egy merev, fásodó száron helyezkedik el. A virág apró, fehéres vagy krémszínű, sugárszimmetrikus.

• Takarólevelek: Hat lepellevél található két körben, melyek szabadon állnak vagy az alapjuknál összeforrtak.
• Ivarlevelek: Hat porzószál szabadon áll, a portokok kicsik. A termő felső állású, három rekeszű, a bibeszál hosszú, a bibe pontszerű.

A termés fásodó toktermés, amely a beérés után három kopáccsal nyílik fel.

• Magja: A magok feketék, lapítottak és kemények.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus Ausztrália területén, előfordul az összes államban (Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Tasmania, Victoria és Nyugat-Ausztrália).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban hangás közösségekben, száraz erdőkben és cserjésekben fordulnak elő. Tűztűrő növények, sok faj virágzását kifejezetten serkenti az időszakos bozóttűz.

Lassan növő dísznövények, melyek jó vízáteresztő talajt és napos fekvést igényelnek. Rendkívül hosszú életűek, egyes példányok több száz évesek is lehetnek. Átültetésük nehézkes a gyökérzet és a gombakapcsolatok érzékenysége miatt.

Külső megjelenésükben a Kingia nemzetségre hasonlítanak, azonban a Xanthorrhoea fajok virágzata egyetlen hosszú, terminális füzér, míg a Kingia esetében a virágzatok gömb alakúak és oldalsó helyzetűek.

Bár a Xanthorrhoea nemzetséget nem sorolják a klasszikus szukkulensek közé, a törzsét alkotó levélalapok és a bennük lévő gyanta víztároló és védő funkciót lát el a szélsőséges szárazság idején.

Az APG IV osztályozás szerint a nemzetség az Asphodelaceae család Xanthorrhoeoideae alcsaládjának egyetlen tagja. Korábban önálló családként (Xanthorrhoeaceae) kezelték. A molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét és elkülönülését az Asparagales renden belül.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Xanthorrhoea
• https://en.wikipedia.org/wiki/Xanthorrhoea
• https://www.ipni.org/