Kategória:Aloe

• Aloe (Linnaeus) Carl Linnaeus, 1753

Az Aloe név eredete az ógörög alóē (ἀλόη) szóra vezethető vissza, amely valószínűleg sémi eredetű, például a héber halal vagy az arab alloeh szavakból származik, melyek jelentése „keserű, csillogó anyag”. Ez a növények leveleiben található keserű nedvre utal. A klasszikus latinban is aloe néven szerepelt.

• Aloe perfoliata Linnaeus; Herb. Linn. No. 442.1 (LINN);
• Első leírása: Species Plantarum 1: 319 (1753);
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Linnaeus 1753;

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aloe Linnaeus
• Aloiampelos Klopper & Gideon F. Smith
• Aloinella (Berger) Lemée
• Chamaealoe Berger
• Guillauminia Bertrand
• Lemeea P.V. Heath
• Leptaloe Stapf
• Pachidendron Haworth

Az Aloe nemzetség tagjai évelő, pozsgás növények. A hajtás rendszere változatos, lehetnek törzs nélküli tőlevélrózsás fajok, de előfordulnak fatermetű, elágazó szárral rendelkező képviselők is. A levélzet általában sűrű rozettát alkot. A levelek húsosak, lédúsak, bennük nagy mennyiségű víznedvű szövet található. A levelek széle gyakran fogazott, ahol kemény, szúrós tövisek helyezkednek el. A gyökérrendszer általában bojtos és sekélyen helyezkedik el. A leveleken nincsenek kaktuszfélékre jellemző szemölcsök, axillák vagy areolák, és hiányzik a középtövis vagy peremtövis differenciáltsága is, helyettük marginális fogazottság jellemző.

A virágzat hosszú kocsányon ülő fürt vagy buga. A virágok általában csőszerűek vagy tölcséresek, gyakran látványos színűek (sárga, narancssárga, piros).

• Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, két körben helyezkedik el, alapi részükön gyakran összeforrtak, csövet alkotva. A lepellevél cimpái szabadok is lehetnek.
• Ivarlevelek: Hat porzószálak alkotják a porzótájat, a portokok általában kiemelkednek a virágból. A termő felső állású, három termőlevélből összeforrt. A bibeszál vékony, a bibe kicsi.

A termés háromrekeszű, bőrszerű toktermés, amely hosszanti irányban nyílik fel.

• Magja: A magok általában szögletesek vagy lapítottak, gyakran szárnyasak, ami segíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos Afrika szubszaharai területein, az Arab-félszigeten, valamint az Indonéz-szigetvilág egyes részein és Madagaszkár szigetén. Számos fajt betelepítettek a Földközi-tenger térségébe, Amerikába és Ausztráliába is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területeken élnek. Jellemzően sziklás lejtőkön, szavannákon vagy félsivatagokban fordulnak elő. Életmódjukat tekintve pozsgás xerofitonok, de akadnak közöttük epifiton és litofiton fajok is.

Az Aloe fajok világszerte népszerű dísznövények, különösen a szárazabb éghajlatú kertekben. Az Aloe vera gyógyászati és kozmetikai célú termesztése globális jelentőségű. Fényigényesek, jó vízelvezetésű talajt és mérsékelt öntözést igényelnek. Fagyérzékenyek, ezért a mérsékelt övben szobanövényként vagy üvegházakban tartják őket.

Hasonlítanak a Gasteria és Haworthia nemzetségekre, de azok virágszerkezete eltérő. A Gasteria virágai gyomorszerűen puffadtak, míg az Aloe virágai egyenesebbek. A Haworthia fajok általában kisebb termetűek és virágaik fehéres-szürkés színűek, kevésbé látványosak.

Az APG IV osztályozás szerint az Aloe nemzetség az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, az spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a fűfafélék (Asphodelaceae) családjába, azon belül az Asphodeloideae alcsaládba tartozik. A korábbi rendszerek a liliomfélék (Liliaceae) vagy az Aloeaceae családba sorolták.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Aloe
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Aloe
• https://en.wikipedia.org/wiki/Aloe
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/