Aloe striata

Aloe striata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asphodelaceae
Alcsalád	Asphodeloideae
Nemzetség-; csoport	Aloeae
Nemzetség	Aloe
Faj	Aloe striata

Tudományos név

Aloe striata Haworth, 1804
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve, Aloë, az ókori görög nyelvben ősidőktől létezett, ezen vagy ehhez hasonló növények megnevezésére szolgált. Linné ezt a hagyományos nevet emelte be a botanikai nevezéktanba.
A fajnév a latin striatus szóból ered, jelentése: rovátkás, barázdált, csíkozott; a levelek felületén megfigyelhető finom, párhuzamos hosszanti csíkozottságra utal.

Típuspéldány

Első leírása: Transactions of the Linnean Society of London 7: 18, 1804

Szinonimák

Aloë paniculata Jacquin, 1809
Aloë albocincta Haworth, 1819
Aloë hanburyana Naudin, 1875
Aloë rhodocincta hort. ex Baker, 1880
Aloë striata var. oligospila Baker, 1894

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Törzses növekedésű faj. Általában egyetlen levélrózsát fejleszt, ritkábban néhány (legfeljebb öt) oldalhajtás is megjelenhet. Szára elheverő, idősebb példányokon akár 1 m hosszúságot is elérhet, az elszáradt levelek sokáig a száron maradnak.

Levelek és levélrozetták

Levelek száma: 12–20
Alak: lándzsás, a csúcs felé elkeskenyedő
Hossz: legfeljebb 50 cm
Szélesség: legfeljebb 20 cm
Szín: kékeszöld, olykor vöröses árnyalattal
Felület: finom, párhuzamos hosszanti rovátkoltság, a felső oldalon elmosódott foltokkal
Levélperem: rózsaszín vagy piros szegélyű, fogazat nélkül

Generatív test

Virágzat

Magasság: legfeljebb 1 m
Felépítés: 6–12 ágú, az alsó ágakon további elágazásokkal
Murvalevelek: deltoid alakúak, kb. 5 mm hosszúak
Virágkocsány: 15–25 mm hosszú

Virág

Szín: barackszíntől a korallvörösig változó
Hossz: kb. 30 mm
Átmérő: kb. 6 mm
Lepelcimpák: 6–8 mm hosszúak
Porzók és bibe: kissé kiemelkednek a virágból

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság – Nyugat-Fok és Kelet-Fok tartomány
Élőhely: füves vagy bokros sziklalejtők

Kultúrában tartás

A tavaszi fagyok elmúltával ajánlott szabadban, napos helyen tartani
Az erős napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni
Cserepestől vagy kiültetve is nevelhető, jó vízelvezetésű talajban
A levélszegély vörös színe csak erős fényben válik hangsúlyossá
Csapadéktól való védelem nem szükséges
Öntözés csak tartós szárazság esetén indokolt
Virágzása már kora tavasszal megindulhat, a virágzat akár két hónapig is díszít
Teleltetés: világos helyen, akár 5 °C-on, öntözés nélkül; februártól mérsékelt öntözés
Talaj: laza szerkezetű, semlegeshez közeli kaktusztalaj

Egyéb

Természetes élőhelyén más Aloë fajokkal természetes hibrideket képezhet, ezeknél gyakran megjelenik a levélszéli fogazat

Szerzők

Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 265. kártya