Kategória:Asphodeloideae
| Asphodeloideae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
Tudományos név
- Asphodeloideae (Jussieu) Burnett, 1835
A név eredete, etimológia
Az alcsalád neve az Asphodelus típusnemzetség nevéből származik. A kifejezés a klasszikus görög ἀσφόδελος (asphodelos) szóból ered, amelynek pontos etimológiája bizonytalan, gyakran az alvilág virágaként azonosították a görög mitológiában. Plinius és Dioszkoridész munkáiban is szerepel. A latin asphodelus formát Lewis & Short, valamint az Oxford Latin Dictionary is megerősíti.
Típusnemzetség
- Asphodelus Linnaeus; Gyűjtő: Carolus Linnaeus, 1753. típuspéldány: Herb. Linn. No. 431.1 (LINN).
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu írta le először a családot (mint Asphodeli) 1789-ben a Genera Plantarum művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gilbert Thomas Burnett, 1835.
Asphodelus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloaceae Batsch
- Asphodelaceae Jussieu
- Xanthorrhoeaceae subfam. Asphodeloideae (Jussieu) Reveal & Chase
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növények évelők, gyakran tőrózsás növekedésűek. A gyökerek gyakran húsosak, gumósak vagy rizómásak. A levelek spirálisan vagy két sorban (distichous) helyezkednek el, gyakran szukkulensek (különösen az Aloe nemzetségnél), szélük lehet fogazott vagy tüskés, de töviseket nem viselnek. A levélalap hüvelyszerűen körülöleli a szárat. Számos fajnál a levelekben anthraquinone származékok halmozódnak fel.
Generatív test
Virág
A virágzat általában fürt (racemus) vagy buga (panicula). A virágok hímnősek, aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak. A lepellevél (tepalum) két körben helyezkedik el (3+3), gyakran alapjuknál összefonódva csövet alkotnak. A porzók száma 6, két körben. A magház felső állású (ovarium superum), három rekeszű.
Termés
A termés általában toktermés (capsula), amely lokulicid módon nyílik. Ritkábban bogyótermés is előfordulhat.
- Magja: A magvak gyakran feketék az arillus vagy a phytomelan réteg jelenléte miatt. Formájuk lehet szárnyas vagy szögletes.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alcsalád tagjai megtalálhatóak Afrikában (különösen diverz a dél-afrikai régióban), a Földközi-tenger vidékén, Közép-Ázsiában, valamint egyes taxonok Ausztráliában és Új-Zélandon is jelen vannak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a száraz, szemiarid területek, sztyeppék és sziklás vidékek lakói. Sok faj xerofita életmódot folytat, alkalmazkodva a hosszú száraz időszakokhoz.
Szukkulent taxonok
Az alcsalád számos szukkulens taxont foglal magában, amelyek közül a legismertebb az Aloe nemzetség. Ezek a növények leveleikben tárolják a vizet (levélszukkulencia). Ide tartoznak még a Gasteria, Haworthia és Kniphofia nemzetségek egyes képviselői is. Jellemzőjük a megvastagodott, gyakran viaszos vagy bőrszerű levélfelület, amely csökkenti a párologtatást.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint az Asphodeloideae az Asphodelaceae család egyik alcsaládja az Asparagales renden belül. Korábban önálló családként (Asphodelaceae) vagy a Xanthorrhoeaceae alcsaládjaként kezelték. A molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét.