Tillandsia ionantha

Tudományos név

Tillandsia ionantha (Planch.) Planch., 1855

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Broméliafélék (Bromeliaceae)

A név eredete, etimológia

• Tillandsia: Carl Linnaeus nevezte el Elias Tillandz (Tillander, 1640–1693) finn orvos és botanikus tiszteletére.
• ionantha: latin eredetű jelző, jelentése „ibolyaszínű virágokkal”.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely és gyűjtési adatok: —] [Elhelyezés: —]

Első leírása: Jules Émile Planchon, *Flore des Serres et des Jardins de l'Europe* 10: 101, t. 1006. (1854–1855 [1855])

Szinonimák

• Tillandsia ionantha f. *fastigiata* P. Koide
• Tillandsia ionantha var. *Max Ehlers*
• Tillandsia ionantha var. *scaposa* L.B. Smith
• Tillandsia ionantha var. *stricta* P. Koide
• Tillandsia ionantha var. *van-hyningii* M.B. Foster
• Tillandsia ionantha var. *zebrina* B.T. Foster
• Tillandsia rubentifolia Poisson & Menet
• Tillandsia scopus Hook.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kisméretű, tömött csomókat alkotó, 6–8 cm magas epifiton növény. Rövid szárrészekkel, amelyek a levélrózsa belsejében rejtve maradnak.

Levelek

4–9 cm hosszúak, aljukon 0,6–1 cm széles hüvellyel. A levelek keskenyek, háromszög alakúak (0,3–0,4 cm szélesek), hegyes csúcsponttal. Felszínüket ezüstös pikkelytrichómák (lepkeburok) borítják, amelyek a levegő nedvességét kötik meg. A vegetatív levelek virágzás előtt gyakran élénkpirosra színeződnek.

Pikkelytrichómák

Sűrű, ezüstös, szabadszövetű pikkelyek borítják a leveleket; ezek biztosítják a vízmegkötést és részben a fényvédelemet.

Rozetta

Szoros, gömbölyded vagy enyhén megnyúlt levélrózsa, gyakran sarjakat fejlesztve.

Gyökérzet

Kis, kapaszkodó funkciójú gyökerek, amelyek nem a tápanyagfelvételt, hanem a rögzítést szolgálják.

Életmód (epifita, litofita, talajlakó)

Elsősorban epifita, ritkábban litofita. Fák ágaira, sziklákra telepszik.

Generatív test

Virágzat

Látszólag egyszerű, valójában összetett virágzat, mivel az egyes füzérek 1 virágból állnak. Egy virágzaton 1–3 virág fejlődik.

Murvák

Az elsődleges lombfellevelek hosszabbak, mint a füzérek; élénkpirosak, és a virágzat látványát meghatározzák.

Virág

Kicsi, ülő virágok, lila szirmokkal; hártyás, csupasz csészelevelekkel (kb. 2 cm hosszú).

• Külső lepellevelek: 2 cm körüliek, szabadok, a hátsó levél szegélyezett.
• Belső lepellevelek: karcsúak, hártyásak.
• Porzószálak: karcsúk, a pártacső belsejében helyezkednek el.
• Portokok: lila színűek, szűk nyílással.
• Bibeszál: karcsú, a lepellevelek közül kissé kiemelkedhet.
• Bibe: jellemzően világos árnyalatú, többkaréjú.

Termés

Hosszúkás toktermés, 2,5–4,5 cm hosszú.

• Magja: apró, könnyű, repítőkészülékkel ellátott magok.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó és Közép-Amerika; állítólag meghonosodott Florida (USA) Broward megyéjében is.

Élőhely: fák ágain, erdőkben és erdőszegélyeken, sziklákon.

• Éghajlati tényezők: magas páratartalom, erős, de szűrt fény, meleg trópusi-klíma.
• Növénytársulás, életmód: epifiton közösségek tagja, broméliafajokkal és zuzmókkal együtt fordul elő.

Kultúrában tartás

Kifejezetten könnyen tartható növény. Nem igényel talajt, faágra, kőre vagy dekorációs elemre erősíthető. Magas páratartalmat igényel, a levelek trichómái kötik meg a nedvességet, de rendszeres alapos öntözés szükséges, majd a víz feleslegét le kell rázni. Világos, közvetett fényt kíván. A vegetációs időszakban hígított tápoldattal trágyázható. Sarjakat hoz, amelyekből csomók képződnek; ezek leválaszthatók és továbbnevelhetők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kisméretű, tömött levélrózsája, intenzív virágzáskor pirosra színeződő levelei és lila szirmai jól megkülönböztetik. A gyökerek kizárólag kapaszkodók, ami szintén jellegzetes. Könnyen felismerhető a szürkés pikkelyszőrökkel fedett levelekről és a piros virágzati murvákról.

Egyéb

Népszerű dísznövény. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg. Természetes környezetében a trópusi erdei lombkoronaszint gyakori epifitonja.

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Varga Zsolt
• Lektorálta:
• Forrás:
  • plants.ces.ncsu.edu
  • www.bromeliad.org.