Kategória:Pseudorhipsalis
Tudományos név
Pseudorhipsalis Britton & Rose
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév jelentése: „Hamis Rhipsalis”, mivel a növények külsőleg hasonlítanak a Rhipsalis nemzetségre, bár rendszertanilag inkább a Disocactus csoportjához köthetők.
Típuspéldány
Nincs információ.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Bokros vagy cserjeszerű, többnyire epifita, ritkábban litofita növények. A hajtások fiatalon hengeresek, később ellaposodnak (phyllocladium), szélük lehet csipkézett vagy sima. A fiatal areolák szőrözöttek (ciliate), az érett areolák csupaszok. Tövisek nincsenek.
Szemölcsök
Nincs információ.
Areolák
Fiatalon szőrözöttek, éretten csupaszok.
Tövisek
A nemzetség tövistelen.
Generatív test
Virág
- A virágok nappaliak, kicsik, magányosan jelennek meg az areolák tövén.
- Formájuk röviden tölcséres vagy laposan kiterülő, rövid virágcsővel.
- Színük: fehér, sárgásfehér, zöldes, rózsaszínes, ritkábban kékes (P. amazonica).
- Feltételezett beporzók: méhek, és P. amazonica esetében kolibrik, bár virága éjjel nyílik.
Termés
A termések **bogyószerűek**, **gömbölyűek** vagy **tojásdadok**, **kopaszok**. Érett színük: **fehéres**, **rózsaszín**, **halvány magenta**, gyakran **bíbor árnyalattal**.
- Mag:* A magok **körte alakúak**, enyhén **pontozottak** vagy **szemölcsösek**, **feketék** vagy **sötétbarnák**.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A nemzetség rendkívül elterjedt **Közép- és Dél-Amerika trópusi területein**, valamint a **Karib-térség** egyes részein.
- Országok: Belize, Bolívia, Brazília (Acre, Roraima), Kolumbia (Antioquia, Bolivar, Choco, Cordoba, Cundinamarca, Magdalena, Quindio, Santander), Costa Rica (Alajuela, Cartago, Guanacaste, Heredia, Limón, Puntarenas, San José), El Salvador, Ecuador, Guatemala (Alta Verapaz, Petén), Haiti, Honduras, Jamaica, Mexikó (Chiapas, Jalisco, Nayarit, Tabasco), Nicaragua, Panama (Coclé, Colón, Darién, Panamá), Peru (Amazonas, Huánuco, Loreto, Madre de Dios, San Martin, Ucayali), Dominikai Köztársaság, Venezuela (Apure, Aragua, Carabobo, Miranda, Zulia).
Élőhely: Többnyire **epifiták**: fákon nőnek **száraz lombhullató erdőkben**, **esőerdőkben**, **vulkáni területeken**, a **tengerszinttől 1500 m**-ig.
- Éghajlati tényezők: Nincs információ.
- Növénytársulás, életmód: Nincs információ.
Egyéb
Nincs információ.
Szerzők és forrás
Pseudorhipsalis
A Pseudorhipsalis a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely epifita életmódot folytató fajokat foglal magába. Tagjai trópusi és szubtrópusi erdőkben élnek, fákon vagy sziklafalakon kapaszkodva.
Morfológia és jellemzők
A Pseudorhipsalis fajok szára lapított, szalag‑ vagy szár‑szegmens jellegű, általában levél nélküli, sima felületű, nem tüskés. - A növények gyakran oldalra vagy lefelé hajló habitusúak — száraik elágaznak és lelógnak, ami miatt jól mutatnak függő cserepekben. - Virágaik aprók, csöves vagy harangszerűen nyílók, színük gyakran világos — fehér vagy világos krémszín —, és általában szegmensvégeken vagy szároldalon találhatók. - Terméseik kis bogyók, bennük magokkal; a termés színe fehér vagy világos lehet.
Elterjedés és élőhely
A nemzetség fajai Közép‑ és Dél‑Amerika trópusi esőerdeiben fordulnak elő; élőhelyük a párás, meleg, lombhullató vagy örökzöld erdők lombkoronaszintjén fák törzsén vagy ágain, illetve sziklákon.
Tartás kultúrában
Pseudorhipsalis‑okat beltéren vagy üvegházban könnyebb nevelni, mint szárazságtűrő kaktuszokat: világos, szórt fény, meleg és párás környezet előnyös. A közeg legyen laza, jó vízelvezetésű, de ne legyen túl száraz — inkább enyhén nedves közeg, mint sivatagi kaktusznál. Öntözés rendszeres lehet, de ügyeljünk a pangó víz elkerülésére.
Néhány ismert faj
- Pseudorhipsalis amazonica
- Pseudorhipsalis alata
- Pseudorhipsalis ramulosa
- Pseudorhipsalis lankesteri
A(z) „Pseudorhipsalis” kategóriába tartozó lapok
A következő 2 lap található a kategóriában, összesen 2 lapból.