Pfeiffera boliviana
Tudományos név
Pfeiffera boliviana (BRITTON) D.R. HUNT, 2002
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A faj nevét Bolíviai élőhelye után kapta. Az eredeti neve Lepismium bolivianum volt (Britton & Rose), később több nemzetségbe is sorolták, míg végül David R. Hunt 2002-ben áthelyezte a Pfeiffera nemzetségbe. A nemzetségnév Ludwig Pfeiffer német botanikus tiszteletére lett megalkotva.
Típuspéldány
Gyűjtő: Britton & Rose
Hely: Bolívia
Időpont: 1900-as évek eleje
Típuspéldány gyűjteményi helye: nem meghatározott
Első leírása: Cactaceae Systematics Initiatives 14: 18. (2002)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: D.R. Hunt
Szinonimák
Lepismium bolivianum BRITTON & ROSE
Rhipsalis boliviana (BRITTON) LAUTERB., 1910
Nothorhipsalis boliviana (BRITTON) DOWELD, 2002
Pfeiffera boliviana (BRITTON) D.R. HUNT, 2002
Érvényes név és szinonimák a Pfeiffera boliviana taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Közepesen gazdagon elágazó hajtásrendszerű. A szártagok lapítottak, 4 élűek, a tövüknél keskenyen szárnyasak, az areolák mentén enyhén bevágottak. Az oldalágak 15–300 mm hosszúak és 10–20 mm szélesek, szélesen karéjosak. A karéjok 15–30 mm hosszúak.
Axillák
Nem feltűnőek, gyapjasak lehetnek.
Tövisek
Serték (helyettesítő tövisek): 5–10 darab, színük fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes, kb. 2 mm hosszúak.
Generatív test
Virág
Magányosan, néha 2–3-as csoportokban fejlődnek. 15 mm hosszúak, sárgásfehér színűek.
Külső lepellevelek: keskenyek, sárgás árnyalatúak
Belső lepellevelek: világosabb, fehéresebb árnyalatúak
Porzószálak: világosak
Portokok: sárgák
Bibeszál: fehér
Bibe: többszirmú, világos színű
Termés
Gömbölyű, kb. 10 mm átmérőjű, csúcsa enyhén lapított
Magja: apró, fekete, sima felszínű
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Bolívia – La Paz és Cochabamba megyék
Élőhely: hegyvidéki, párás erdők, epifiton növényként
Éghajlati tényezők: trópusi magashegységi éghajlat, 1800 m tengerszint feletti magasságban
Növénytársulás, életmód: fák ágain él, árnyékos, páradús környezetben
Kultúrában tartás
A faj érzékeny az erős napfényre. Árnyékolt helyen, szűrt fényben érzi jól magát. A téli nyugalom kritikus a virágzáshoz: 12–15 °C-os hőmérséklet javasolt, ilyenkor 2–3 hetente mérsékelten öntözzük.
Tavasszal 10 °C feletti éjszakai hőmérséklet esetén fokozatosan szoktatható a kültéri fényviszonyokhoz. Nyáron gyakori, extrém melegben napi szintű öntözés szükséges, de túlöntözni nem szabad – gyökérrothadáshoz vezethet. A jó vízáteresztő, enyhén savas talajt kedveli.
A Pfeiffera lakásban tartva legalább 50 cm távolságban legyen a napfényes ablakoktól. Legjobban a reggeli napot és a szórt fényt tűri. Alacsony páratartalmú környezetben párásítás javasolt.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Lapított, karéjos hajtásai és sárgásfehér virágai alapján különbözik más Pfeiffera fajoktól és rokon nemzetségek tagjaitól. A 4 élű, karéjos szár, kis virágok és epifita életmód kombinációja jól azonosíthatóvá teszi.
Egyéb
A virágzás elmaradásának leggyakoribb oka a nem megfelelő téli pihenő. Vegetatív szaporítással nevelt példányok 3–6 év alatt érhetnek el virágzóképes kort. A hidegebb teleltetés (12 °C körül) elősegíti a nyugalmi állapotot, ami kulcsfontosságú a következő évi növekedéshez és virágzáshoz.
A nemzetség evolúcióját molekuláris filogenetikai vizsgálatok is megerősítik, elkülönítve más epifita kaktuszoktól, például a Rhipsalis vagy Lepismium nemzetségektől.
Szerzők és forrás
Faragó Judit, Jokhel CsabaKép: Faragó JuditLektorálta és kiegészítette: ChatGPT (OpenAI, 2025)