Pfeiffera boliviana

Pfeiffera boliviana
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Pfeiffera
Faj	Pfeiffera boliviana

Tudományos név

• Pfeiffera boliviana (Britton) D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 14: 18. 2002 sec. Korotkova & al. 2010
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) kasseli német orvos, zoológus (malakológus, kagylószakértő), botanikus és szakíró tiszteletére lett adva. A nemzetséget Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck (Salm-Dyck) állította fel 1845-ben. Pfeiffer jelentős műve az Enumeratio diagnostica Cactearum.
• A fajnév a növény bolíviai elterjedésére utal; a „boliviana” jelentése: Bolíviából származó.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, pontos lelőhelyadat nem ismert
• Első leírása: Britton (basionym: Rhipsalis boliviana), 1910
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. R. Hunt, 2002

A(z) Pfeiffera boliviana szinonimái

• ≡ Hariota boliviana, ≡ Rhipsalis boliviana, ≡ Lepismium bolivianum, ≡ Nothorhipsalis boliviana, ≡ Bolivihanburya boliviana, − Lepismium bolivianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

• Pfeiffera boliviana
• 
  Faragó Judit
• 
  Faragó Judit
• 
  Varga Zsolt

Vegetatív test

Hajtás, szár

Közepesen gazdagon elágazó, epifita életmódú növény. Főhajtásai 4 élűek vagy keskenyen szárnyasak, a szegmenseknél és az areoláknál bemetszettek. Az oldalágak 15–300 mm hosszúak, lapítottak, vékonyak, 10–20 mm szélesek. A hajtások szélesen karéjosak; a karéjok 15–30 mm hosszúak.

Szemölcsök

A nemzetségre jellemzően valódi szemölcsök nem különülnek el; a hajtás tagoltságát a karéjos, lapított szegmensek adják.

Axillák

A karéjok találkozásánál, bemetszésekben mélyedések figyelhetők meg, itt helyezkednek el az areolák.

Areolák

Az areolák a karéjok találkozásánál, bevágásokban ülnek. Kisméretűek, kezdetben finoman filcesek.

Tövisek

• Középtövis: nincs
• Peremtövis: többnyire hiányzik vagy alig látható, esetenként sertékké módosult; 5–10 darab areolánként, kb. 2 mm hosszú, színe fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes

Generatív test

Virág

A virágok magánosak, ritkábban 2–3-as csoportban fejlődnek. Hosszúságuk kb. 15 mm, átmérőjük 10 mm. Színük sárgásfehér vagy világos rózsás. A külső lepellevelek csúcsa és a virágcsövet borító pikkelyek élénk- vagy halványpiros árnyalatúak.

• Lepellevelek: külsők csúcsa pirosas, belsők világos színűek
• Ivarlevelek: porzószálak finomak, világos színűek; portokok sárgásak; bibeszál karcsú; bibe világos

Termés

A termés gömbölyded, kb. 10 mm átmérőjű, csúcsa enyhén levágott, barnássárga színű.

• Magja: fekete, hosszúkásan ovális, 1,5–1,7 × 0,7–0,9 mm méretű, feltűnően megnyúlt köldökkel

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia (La Paz és Cochabamba tartományok)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: szűk elterjedésű epifita kaktusz, 1100–2100 m tengerszint feletti magasságban. Elsősorban köderdők (yungas vegetáció) fásszárú növényeinek ágain él, ritkábban sziklafelszíneken. Szubtrópusi hegyi erdők párás, kiegyenlített klímájához alkalmazkodott.

Kultúrában tartás

Tartása az epifita kaktuszokéhoz hasonló. Téli nyugalmi időszakban 12–15 °C hőmérsékleten ajánlott teleltetni, két-háromhetente enyhe öntözéssel. Sok fényt és friss levegőt igényel, de a közvetlen, erős napsütést kerülni kell, mert a hajtások könnyen megéghetnek.

Tavasszal, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan eléri a 10 °C-ot, fokozatosan szoktatható a szabad levegőhöz. Nyáron rendszeres öntözést igényel; meleg időben akár naponta is kaphat vizet, lehetőleg esővizet. Ősszel, 10 °C alatti éjszakai hőmérséklet esetén vissza kell helyezni teleltető helyére.

Lakásban nevelve az ablaküvegen keresztül érkező erős déli vagy délutáni napfény károsíthatja, ezért legalább 50 cm távolság javasolt az ilyen fekvésű ablakoktól. Az élőhelyen a fák lombján átszűrődő fényviszonyokat célszerű utánozni.

A rendszeres öntözés fontos, mert a nemzetség fajai a tartós szárazságot rosszul viselik, ugyanakkor a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Az öntözés gyakoriságát befolyásolja a cserép mérete és anyaga, a közeg szerkezete, a páratartalom és a növény mérete.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Karéjos, lapított hajtásai, a bemetszésekben ülő, többnyire sertészerű tövisképletei, valamint kisméretű, sárgásfehér vagy halvány rózsaszín virágai alapján különíthető el. A nemzetség más fajaitól elsősorban hajtásszegmenseinek arányai és a termés alakja különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Britton eredetileg a Rhipsalis nemzetségben írta le. Később Lepismium, majd Nothorhipsalis néven is szerepelt. D. R. Hunt 2002-ben helyezte át a Pfeiffera nemzetségbe. A dél-amerikai epifita kaktuszok rendszertani átrendezése során molekuláris és morfológiai vizsgálatok is alátámasztották elkülönítését.

Egyéb

A virágzás elmaradását rendszerint a nem megfelelő téli nyugalmi időszak okozza. Vegetatív szaporítás esetén a dugványok 3–6 év elteltével fordulnak virágzóképes korba. Rövid vagy hiányzó nyugalmi időszak gyenge tavaszi növekedést és mérsékelt virágzást eredményezhet. Télen kb. 12 °C hőmérséklet ajánlott; hűvösebb körülmények között a talajt szárazabban kell tartani.

Szerzők

• Szöveg: Faragó Judit, Jokhel Csaba
• Kép: Faragó Judit
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások xxx. kártya