Kategória:Aloidendron
Tudományos név
- Aloidendron (A. Berger) Klopper & Gideon F.Sm., 2013
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin aloe (a görög aloē (ἀλόη) szóból) és a görög dendron (δένδρον) szavak összetétele. Az aloe kifejezés vélhetően sémi eredetű, az arab alloeh („fényes” vagy „keserű”) szóból származik, utalva a növényekben található keserű víznedvű tartalomra. A dendron jelentése fa, ami a nemzetség fajainak fatermetű megjelenésére utal.
Típus
- Aloidendron dichotomum (Masson) Klopper & Gideon F.Sm.
- Első leírása: Alwin Berger írta le először szekcióként (Aloe sect. Aloidendron) 1905-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Olwen Megan Klopper és Gideon Francois Smith, 2013
Aloidendron dichotomum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe sect. Aloidendron A. Berger
- Aloe sect. Dracoaloe A. Berger
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A nemzetség tagjai robusztus, fatermetű szukkulensek. A hajtás és a szár vastag, fásodó, gyakran jelentősen elágazó, magasságuk elérheti a 15-20 métert. A törzs alapja gyakran kiszélesedik. A levél (vagy levelek) húsos, pozsgás, lándzsás, a szárak végén üstököszerű tőrózsákban (rosetta) csoportosul. A levelek széle apró fogazottsággal rendelkezik. A gyökér vagy gyökérzet mélyre hatoló és szétterülő a stabilitás és a vízfelvétel érdekében. A növény nem rendelkezik kaktuszokra jellemző bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis képletekkel.
Generatív test
Virág
A virágzat elágazó fürt (panicula), amely a levelek közül fejlődik ki. A virág csőszerű vagy tölcséres, általában sárga vagy narancssárga színű.
- Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, két körben áll, a levelek az alapjuknál összeforrhatnak, hengeres csövet alkotva.
- Ivarlevelek: A porzószálak (hat darab) és a bibeszál gyakran hosszan kinyúlnak a lepelből. A portokok és a bibe aprók. A termő felső állású.
Termés
Száraz toktermés (capsula), amely éretten három kopáccsal nyílik.
- Magja: Számos, lapított, gyakran szárnyas mag, amely a széllel terjed.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség fajai a Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Szomália, Mozambik területein és az Arab-félsziget délnyugati részén őshonosak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid (száraz) és szemiarid vidékeken, sivatagokban, félsivatagokban és sziklás hegyoldalakon élnek. Xerofiton életmódot folytatnak, kiválóan alkalmazkodtak a szélsőséges szárazsághoz és a magas hőmérséklethez.
Kultúrában tartás
Látványos megjelenésük miatt a meleg éghajlatú területeken kedvelt dísznövények. Fényigényük rendkívül magas, jó vízáteresztő talajt igényelnek. Fagyérzékenyek, hűvös mérsékelt övön csak üvegházban vagy télikertben tarthatók.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A többi aloé-szerű taxontól a kifejezetten fatermetű megjelenésük, a masszív, dichotomikusan (villásan) elágazó törzsük és molekuláris genetikai jellemzőik alapján különíthetők el. Korábban az Aloe nemzetségbe sorolták őket.
Szukkulens taxonok
A nemzetség minden tagja szukkulens. Legismertebb fajai az Aloidendron dichotomum (tegezfa), az Aloidendron barberae (a legmagasabb faj) és az Aloidendron pillansii.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint az Asphodelaceae család Asphodeloideae alcsaládjába tartozik. A 2013-as molekuláris filogenetikai vizsgálatok igazolták, hogy az Aloidendron különálló kládot alkot, így leválasztották a tágabb értelemben vett Aloe nemzetségről.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.