Kumara plicatilis
Tudományos név
- Kumara plicatilis (Linnaeus) Xanthos & Richard Hall, 2013
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Kumara, az indiai tölgy (Gmelina arborea) egyik helyi nevéből származik, amelyet eredetileg tévesen társítottak ehhez a csoporthoz, de később megmaradt botanikai névként.
- A faji jelző, a plicatilis, a latin plicatus (összehajtott, redőzött) szóból ered, ami a levelek sajátos, legyezőszerű, egymásra simuló elrendezésére utal.
Típus
- Kumara plicatilis; Típus: Dél-Afrika, Nyugati-Fokföld; leírta: Carl von Linné.
- Első leírása: Aloe disticha var. plicatilis néven Carl von Linné által a Species Plantarum műben, 1753-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Xanthos és Richard Hall, 2013.
Kumara plicatilis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe plicatilis
- Aloe disticha var. plicatilis
- Aloe lingua
- Aloe linguaeformis
- Kumara disticha
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény egy fásodó szárú, gyakran többágú, terebélyes cserje vagy kisebb fa, amely a természetben elérheti a 3–5 méteres magasságot. A szár vastag, kérge szürkés, idősebb korban repedezett. A hajtás villásan (dichotomikusan) ágazik el. A levelek húsosak, szíj alakúak, tompa végűek, hosszuk 20–30 cm. A levelek jellegzetessége, hogy két sorban (disztichiásan) rendeződnek el az ágak végén, szoros legyező formát alkotva. Színük tompa szürkészöld vagy kékeszöld, az éleik szinte teljesen simák, csak a csúcs közelében lehetnek alig észrevehető apró fogacskák vagy tövisek. A gyökérzet erős, jól rögzíti a növényt a sziklás talajban.
Generatív test
Virág
A virágzat egy egyszerű, hengeres fürt, amely a levéllegyezők közepéből emelkedik ki. A virág csöves, bókoló, hossza kb. 4–5 cm.
- Takarólevelek: A lepellevél színe skarlátvörös vagy narancsvörös, a csúcsa gyakran sárgás vagy zöldes. Felsorolásba rakva: lepellevél.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál alig emelkednek ki a lepelcsőből. Felsorolásba rakva: porzószálak, portokok, termő, bibeszál, bibe.
Termés
Hosszúkás, háromrekeszű toktermés.
- Magja: Szárnyas, sötétbarna, a szél útján terjed.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Endemikus faj Dél-Afrika Nyugati-Fokföld tartományában, a Winelands-hegységtől egészen a Hermanus környéki hegyekig.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meredek, sziklás, homokkő alapú hegyoldalakon él, ahol a téli csapadék bőséges (Fynbos flórabirodalom). Jól tűri a savanyú talajt és a téli fagyokat a magasabb hegycsúcsokon.
Kultúrában tartás
A Kumara plicatilis világszerte kedvelt dísznövény a mediterrán éghajlatú kertekben. Nagyon jó vízelvezetésű talajt és napos fekvést igényel. Lassú növekedésű, dézsás növényként is tartható, de ilyenkor ritkábban virágzik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Egyedülálló a két sorba rendezett, legyezőszerű levélállása és fásodó, villás elágazású szárrendszere miatt. Hasonló levélállása van a Kumara haemanthifolia-nak, de az nem növeszt törzset, és levelei szélesebbek, tompábbak.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján az Asphodelaceae családba tartozik. Korábban évszázadokon át az Aloe nemzetségbe sorolták (Aloe plicatilis), de a 2013-as molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Kumara nemzetség filogenetikailag elkülönül az Aloe fő ágától.