Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Amaryllidoideae

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. január 17., 00:10-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox|taxon= Amaryllidoideae}} == Tudományos név == * '''Amaryllidoideae''' (J.St.-Hil.) Arnott, 1832 === A név eredete, etimológia === Az alcsalád neve a típusnemzetség, az ''Amaryllis'' nevéből származik. Az ''Amaryllis'' név eredete a görög ''Amarysso'' (ἀμαρύσσω) igére vezethető vissza, amelynek jelentése „ragyogni” vagy „szikrázni”. A klasszikus irodalomban, például '''Vergilius''' eklogáiban, az Amaryllis eg…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Taxobox Hiba: A Modul:TaxonData nem tartalmazza a "Amaryllidoideae" taxont, ami egy Nemzetség vagy magasabb szintű taxon. Kérem adja hozzá.

Tudományos név

  • Amaryllidoideae (J.St.-Hil.) Arnott, 1832

A név eredete, etimológia

Az alcsalád neve a típusnemzetség, az Amaryllis nevéből származik. Az Amaryllis név eredete a görög Amarysso (ἀμαρύσσω) igére vezethető vissza, amelynek jelentése „ragyogni” vagy „szikrázni”. A klasszikus irodalomban, például Vergilius eklogáiban, az Amaryllis egy pásztorlány neve volt. A botanikai nomenklatúrában a név a virágok feltűnő, ragyogó szépségére utal.

Típus

  • Típustaxon: Amaryllis L.;
  • Első leírása: Jean Henri Jaume Saint-Hilaire, Exposition des Familles Naturelles (1805) – mint család (Amaryllidaceae);
  • Az aktuális alcsaládba helyezte: George Arnott Walker-Arnott, 1832.
Amaryllis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Amaryllideae
  • Brunsvigiaceae
  • Galanthaceae
  • Haemanthaceae
  • Strumariaceae
  • Zephyranthaceae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Az alcsalád tagjai többnyire évelő lágyszárúak. A hajtás alapja szinte minden fajnál egy jól fejlett, húsos pikkelyekből álló hagyma, ritkábban rizóma. A szár egy módosult, levéltelen tőkocsány (scapus), amely belül gyakran üreges vagy sejtes szerkezetű. A levelek tőállók, többnyire szálasak vagy szalagszerűek, párhuzamos erezetűek, gyakran húsosak és pozsgás jellegűek (szukkulens tulajdonságokkal). A gyökérzet húsos, rostos, gyakran kontraktilis (húzó) gyökerekkel, amelyek segítenek a hagymát a megfelelő mélységben tartani.

Generatív test

Virág

A virágzat jellemzően a tőkocsány csúcsán elhelyezkedő ernyő, amelyet két vagy több hártyás buroklevél (spatha) véd bimbós állapotban. A virág kétoldali (szimmetrikus) vagy sugaras szimmetriájú, gyakran nagy és tölcséres.

  • Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja, amelyek két háromtagú körben helyezkednek el. A lepellevél töve gyakran összeforrva lepelcsövet alkot. Egyes nemzetségeknél (pl. Narcissus) a lepleken belül egy további képlet, a melléklepel (paracorolla) is látható. Vastag, színes belső lepellevél és külső lepellevél különíthető el.
  • Ivarlevelek: Hat porzó található, a porzószálak a lepelcsőhöz nőhetnek vagy szabadok, a portokok általában befelé nyílnak. A termő alsó állású (ovarium inferum), háromrekeszű. A bibeszál hosszú, a bibe háromkaréjú vagy fejes.

Termés

Általában húsos vagy száraz toktermés, amely a rekeszek mentén nyílik fel, vagy bogyótermés.

  • Magja: Gyakran fekete, kemény maghéjjal (fitomelanin tartalommal), vagy húsos, zöld, amely már a termésben kicsírázhat.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb diverzitást Dél-Afrika, Dél-Amerika és a Mediterráneum területein mutatják. Jelen vannak Ausztrália, Ázsia trópusi vidékein és az Amerikai Egyesült Államok déli részén is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő a sivatagoktól (geofiton életmód) a trópusi esőerdőkig. Sok faj litofiton vagy ritkábban epifiton életmódot folytat. A szezonális éghajlathoz való alkalmazkodásként hagymáikban tárolják a tápanyagot a nyugalmi időszakra.

Kultúrában tartás

Az alcsalád számos tagja világszerte népszerű dísznövény. A legismertebbek a Galanthus (hóvirág), Narcissus (nárcisz), Hippeastrum (lovagcsillag) és a Clivia. Többségük napos vagy félárnyékos fekvést és jó vízelvezetésű talajt igényel. A hagymás fajok jelentős része fagyérzékeny, ezért mérsékelt égövön teleltetést igényelnek.

Szukkulens taxonok

Az alcsaládon belül számos klád mutat kifejezett pozsgás jelleget, különösen a dél-afrikai régióban. A Haemantheae és Amaryllideae tribuszok több tagja, mint például a Haemanthus, Brunsvigia és a Gethyllis, vastag, húsos levelekkel és masszív, víztároló hagymákkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a túlélést a félsivatagi környezetben. A Cyrtanthus egyes fajai szintén szukkulens levelekkel bírnak.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszer szerint az Amaryllidaceae család három alcsaládjának egyike (az Agapanthoideae és Allioideae mellett). Az alcsaládon belül több tribuszt különítenek el, mint például az Amaryllideae, Cyrtantheae, Haemantheae, Galantheae és Narcisseae. Filogenetikailag monofiletikus csoportot alkotnak, amelyet az alsó állású termő és a sajátos alkaloidok (pl. likorin) jelenléte jellemez.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.