Kategória:Amaryllidaceae

• Amaryllidaceae (Saint-Hilaire) Jean Henri Jaume Saint-Hilaire, 1805

Az Amaryllidaceae családnév a típusnemzetség, az Amaryllis nevéből származik. A név gyökere a görög Ἀμαρυλλίς (Amaryllis) női név, amely Theokritosz és Vergilius pásztori költeményeinek állandó szereplője. A szó etimológiailag valószínűleg a görög ἀμαρύσσω (amarysso) igéből ered, melynek jelentése „ragyogni”, „csillogni” vagy „szikrázni”, utalva a virágok szépségére vagy a szirmok fényvisszaverő tulajdonságaira.

• Amaryllis; Carl von Linné, Dél-Afrika, 1753, típuspéldány: Amaryllis belladonna (L.);
• Első leírása: Jean Henri Jaume Saint-Hilaire írta le családként 1805-ben az Exposition des Familles Naturelles című munkájában.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxonómiai keretrendszert az APG IV rendszer rögzítette, magában foglalva az korábbi Alliaceae és Agapanthaceae családokat.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Alliaceae Batsch ex Borkhausen
• Agapanthaceae F. Voigt
• Brunsvigiaceae Horaninow
• Crinaceae Horaninow
• Galanthaceae Meyer
• Haemanthaceae Salisburty
• Narcissaceae Jussieu
• Pancratiaceae Horaninow

A család tagjai évelő lágyszárúak. Legtöbbjük hagymás (bulbus), de előfordulnak gyöktörzses (rhizoma) fajok is (például Agapanthus). A levelek tőállásúak, gyakran szalagszerűek vagy szálasak (linearis), húsosak, erezetük párhuzamos. A levélalapok gyakran egymásra borulva álszárat képeznek. A növények szöveteiben gyakran találhatók kalcium-oxalát kristályok (rafidok). A nedvük víznedvű, de számos fajnál mérgező alkaloidokat (például likorint) tartalmaz.

A virágzat általában tőkocsányon (scapus) ülő álernyő (umbella), amelyet két vagy több buroklevél (spatha) véd a kinyílás előtt. A virágok hímnősek (hermaphroditus), sugaras (actinomorph) vagy kétoldali (zygomorph) szimmetriájúak. A lepel (perigonium) hat lepellevélből áll, melyek két körben helyezkednek el, gyakran összeforrtak. A porzótáj hat porzóból áll. A magház alsó állású (ovarium inferum) az Amaryllidoideae alcsaládban, és felső állású (ovarium superum) az Allioideae és Agapanthoideae alcsaládokban.

A termés többnyire toktermés (capsula), amely hártyás vagy húsos falú, ritkábban bogyótermés (bacca).

• Magja: A magvak lehetnek feketék (a fitomelanin jelenléte miatt), szárnyasak vagy húsosak. Egyes fajoknál a magok elaioszómát tartalmaznak a hangyák általi terjesztéshez.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek (kozmopolita). Különösen nagy fajgazdagságban találhatók meg a trópusi és szubtrópusi területeken, kiemelten Dél-Afrikában, a Földközi-tenger vidékén, valamint Közép- és Dél-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatók a sivatagoktól az esőerdőkig és a magashegységekig. Sok faj efemer életmódot folytat, a száraz időszakot hagymába visszahúzódva vészeli át. Kedvelik a jó vízelvezetésű talajokat és a napsütötte vagy félárnyékos helyeket.

Bár az Amaryllidaceae nem klasszikus pozsgás család, számos faja rendelkezik szukkulens tulajdonságokkal. A hagymák maguk is módosult, víztároló szervek. Kifejezetten szukkulens jellegű levelekkel rendelkeznek egyes dél-afrikai nemzetségek tagjai, mint a Haemanthus és a Brunsvigia, ahol a vastag, húsos levelek segítik a túlélést a szemiarid élőhelyeken.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) rendszertana szerint a család az Asparagales rendbe tartozik. Három fő alcsaládra tagolódik:

1. Agapanthoideae: Egyetlen nemzetség (Agapanthus), felső állású magházzal.
2. Allioideae: (korábban Alliaceae) Ide tartozik a hagyma és fokhagyma, felső állású magházzal és jellegzetes kénvegyületekkel.
3. Amaryllidoideae: (korábban Amaryllidaceae sensu stricto) Alsó állású magházzal és speciális alkaloidokkal rendelkező klád.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Amaryllidaceae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/