Kategória:Scadoxus

• Scadoxus (Rafinesque) Constantine Samuel Rafinesque, 1838

A név etimológiája némileg bizonytalan és vitatott. Rafinesque a görög skia (σκιά), azaz „árnyék” és az doxa (δόξα), azaz „dicsőség” vagy „fényesség” szavakból alkothatta, utalva arra, hogy a növények gyakran árnyékos élőhelyeken díszlenek. Más magyarázatok szerint a görög skados (vagy skiadon), azaz „ernyő” szóból ered, ami az ernyős virágzatra utal. A botanikai nomenklatúrai források (IPNI, Stearn) kiemelik, hogy a nemzetséget Rafinesque különítette el a Haemanthus nemzetségtől a morfológiai különbségek alapján.

• Scadoxus multiflorus (Martyn) Rafinesque; Afrika szubszaharai területei;
• Első leírása: Constantine Samuel Rafinesque: Flora Telluriana 4: 19. 1838.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Constantine Samuel Rafinesque 1838

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Demeusea De Wildeman & Thiry
• Choananthus Rendle
• Nerissa Salisbury

A szár lehet valódi hagyma vagy rövid, húsos gyöktörzs (rizóma). Sok fajra jellemző a levelek alapjának egymásra borulása, ami egy jól látható szár-szerű képletet, úgynevezett álszárat alkot, amely gyakran vörösesen pettyezett. A levelek vékonyabbak, mint a kaktuszok vagy más pozsgások szövetei, de húsosak, gyakran jól látható középerük van. A gyökér húsos, az axillák és areolák hiányoznak, mivel nem kaktuszféle.

A virágzat egy látványos, sokvirágú ernyő, amely egy hosszú, levéltelen tőkocsány végén ül. A virág tömött gömböt formázhat.

• Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, színe a világos rózsaszíntől a skarlátvörösig terjed. A lepellevél cimpái keskenyek, szétállók vagy visszahajlók.

• Ivarlevelek: A porzószálak feltűnőek, hosszúak, gyakran messze túlnyúlnak a lepelcimpákon, a portokok kicsik. A termő alsó állású, a bibeszál fonalszerű, a bibe pontszerű.

Húsos, gömbölyded bogyó, amely éretten általában élénkpiros színű.

• Magja: A magok nagyok, húsosak és lédúsak, gyakran csak egy vagy két darab található egy termésben.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban a szubszaharai Afrika trópusi területein terjedt el, de megtalálható az Arab-félsziget (például Jemen, Szaúd-Arábia) déli részein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban árnyékos erdőkben, folyóparti galériaerdőkben vagy sziklás hegyoldalakon fordulnak elő. Néhány faj epifiton vagy litofiton életmódot is folytathat, mohás fatörzseken vagy sziklákon megtelepedve.

Népszerű szobanövények és trópusi kerti díszek. A közvetett fényt és a magas páratartalmat kedvelik. A növekedési időszakban bőséges öntözést, a pihenőidőszakban mérsékeltebb vízellátást igényelnek. Fontos megjegyezni, hogy a nemzetség tagjai mérgező alkaloidokat tartalmaznak.

Legközelebbi rokona a Haemanthus nemzetség, amelytől az álszár megléte, a vékonyabb, tagoltabb levelek és a rizsómás gyöktörzsre való hajlam különbözteti meg. A Scadoxus virágai általában szimmetrikusabb gömböt alkotnak.

Az APG IV osztályozás szerint az Asparagales rendbe, az Amaryllidaceae családba és az Amaryllidoideae alcsaládba tartozik. Korábban a Haemanthus nemzetség részeként kezelték, de a molekuláris vizsgálatok megerősítették különállását.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Scadoxus
• https://en.wikipedia.org/wiki/Scadoxus
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/