Parodia mammulosa

Tudományos név

Parodia mammulosa (Lemaire) Taylor, 1987

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség Domingo Parodi (1823-1890) olasz származású gyógyszerészről és botanikusról kapta nevét, aki Paraguay-ban, Montevideo-ban, 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és gyűjtött. A fajnév alapja a latin mamma - emlő, csecs szó, a növény sok apró emlőszerű szemölcsre tagolt bordáit jellemzi.

Első leírása

Cactearum Aliquot Novarum ac Insuetarum in Horto Monvilliano 40. 1838.

Szinonimák

Echinocactus mammulosus Lemaire 1838
Notocactus mammulosus (Lem.) Backeb. 1936
N. cristatoides Ritter 1979
N. erythracanthus H. Scloss. & Brederoo 1985
N. floricomus (Arechav.) Berger 1929
N. hypocrateriformis (Otto & Dietr.) Herter 1943
N. macambarensis Prestlé 1986
N. megalanthus H. Scloss. & Brederoo 1981
N. mueller-moellerii Frič ex Backeb & F. M. Knuth 1929
N. pampeanus (Speg.) A. Berger ex Backeb. & F. M. Knuth 1929
N. paulus H. Scloss. & Brederoo 1980
N. ritterianus Lisal & Kolarik 1986
N. roseoluteus Vliet 1973
N. submammulosus (Lem.) Backeb. 1936
valamint még számos faj alatti taxon Parodia és Notocactus nemzetségnevek alatt.
Érvényes név és szinonimák a Parodia mammulosa taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömbölyded, fiatal korában inkább lapos, idősen pedig gömb vagy kissé megnyúlt, 16 cm-es átmérőt és 22 cm-es magasságot érthet el. A csúcs kissé besüllyedt, tövistelen. A hajtás színe fényes szürkészöld vagy sötétzöld.

Szemölcsök

13-21 (ritkán ennél is több), függőleges lefutású bordája apró, szemölcsszerű dudorokra tagolt, ezek szélessége az alapnál 10-12 mm, a magasságuk pedig 5-7 mm.

Axillák

Az areolák fehér filcesek, idővel lecsupaszodnak. Ez élőhelyen viszonylag hamar bekövetkezik, kultúrában lassabban. Az areolák mélyen a dudorok között ülnek, egymástól való távolságuk 5 mm körüli.

Tövisek

Középtövis: 2-4 darab, hossza 2 cm körüli, de lehet rövidebb vagy hosszabb is. Ezek erősek, merevek, színük fehér, szürke vagy halványbarna, közülük egy általában erősen lapított.
Peremtövis: 6 és 25 között változhat, hosszuk 5-10 mm, tűszerűek, vagy kissé erősebbek, színük fehéres vagy barnás.

Generatív test

Virág

Virágai 3,5-5,5 cm szélesek, színük halványsárgától aranysárgáig változhat. Rózsaszín és vörös virágú formája is ismert.

Porzószálak, portokok, bibeszál: A virágcső rövid és széles, sűrű világos gyapjúval és kevés sötét sörtével fedett.

Termés

Eleinte gömbölyű, később hosszúkás, a termésfal vékony, éretten az alapjánál reped fel.

Magja: kerekded sisak vagy harang alakúak, sárgásszürkék vagy szürkésbarnák, 1 mm körüli átmérővel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Uruguayban található, valójában egy Uruguayban gyűjtött és kultúrában nevelt növényről írták le. Elterjedési területe jelentős, Uruguayban, Brazíliában és Argentína több tartományában vannak populációi. Az élőhelyek tengerszint feletti magassága Uruguayban és Brazíliában 70 métertől néhány száz méterig terjed, míg Argentínában jellemzően 800-1500 méter között élnek, de jegyeztek fel gyűjtést 2400 méterről is.

Élőhely: Élőhelyei rendkívül változatosak, általában a sík területeken az ebből kibukkanó, erodált magmatikus és vulkanikus sziklak, ill. sziklacsoportok, vonulatok felszínein, azok sziklagyepjeiben, amelyekre szórványosan fák és cserjék, vagy azok csoportjai is lehetnek. Domb- és hegyvidéken legtöbbször azok lankás oldalain, hasonlóan majdnem kopár sziklakibúvásokon, sziklagyepeken, szikárabb, sziklás, avagy aprózódott kőzetfelszínű lejtőssztyeppeken.

Növénytársulás, életmód: Nem ritkán egyéb kis egyedszámú lágyszárú (főleg pázsitfűfélék, mohák), ritkás fásszárú növények közösségében (ez utóbbi növények tisztásain, csoportjainak szélén) akadhatnuk rájuk. Itt gyakran más kaktuszfajok (pl. a Gymnocalycium, a Frailea nemzetségből, de a Parodia-k egyéb taxonjai) is tagjai a társulásnak.

Kultúrában tartás

A nemzetség Notocactus csoportjának legtöbb tagjához hasonlók az igényei, de talán az egyik legkönnyebben tartható faj. Nagyon porózus, ásványi összetételű, savanyú kémhatású ültetőközeget igényel (a magmatikus és vulkáni kőzetek többsége és a rajtuk kialakult, általában sovány talajok ilyenek). Akár a tűző napot is elviseli, de egy enyhe árnyékolást azért nem árt biztosítani. A téli szárazon tartás idejét érdemes a lehető legrövidebbre fogni.

Egyéb

Rendkívül változékony faj, ezért sok különféle néven leírták az idők során fajként, alfajként és változatként. Ilyen pl. a N. paulus Schlosser & Brederoo, amely egy viszonylag kistermetű nagyon sűrű tövisezetű növény Uruguayból. A N. floricomus A. Berger néven leírt taxon egy másik uruguayi forma. Ezeket a neveket a mértékadó rendszerezők jelenleg kivétel nélkül szinonimáknak tekintik, bár nem egy közülük alaktanilag jól megkülönböztethető és a gyűjteményekben is az eredeti nevükön jeltáblázzák őket. Két kivétellel valamennyi forma sárga virágú. A N. roseoluteus néven leírt forma virága rózsaszín, sárga torokkal. Ezt a formát a Pozsgások 233. lapján ismertettük Notocactus roseoluteus néven. A mammulosus fajnak ma már vörös virágú formája is ismert. A kereskedelemben általában N. mammulosus var. (vagy fa.) rubriflorus néven árulják. Az itt bemutatott példány is ilyen néven került hozzám. Nem tudom, hogy cultivar-e vagy élőhelyi forma, de az tény, hogy Argentínában, a Catamarca tartománybeli Sierra de Ancasti nevű hegyen találtak vörös virágú N. mammulosus-t. STO 270 számon gyűjtöttek egy törpe (minor) formát. Az nem derült ki számomra, hogy növényeket vagy magot gyűjtöttek-e, de az igen, hogy a többnyire sárga virágú példányok között akadtak vörös virágúak is. A British Cactus and Succulent Journal internetes fórumán 2011-ben bemutattak egy Graham Charles-tól származó példányt a fent említett gyűjtésből. Több fórumozó megerősítette, hogy különféle kereskedésekben kapható vörös virágú N. mammulosus, egyikük fotót is töltött fel róluk. Az élőhelyről származó növény hajtásszíne élénkzöld. Találtam fotókat STO 270 gyűjtőszámot viselő, sárga virágú példányokról is, ezek hajtásszíne szintén élénkzöld. A kereskedésekben vásárolt növények azonban sötét, csaknem barnászöld színűek, akárcsak az enyém. Más lényeges különbség nem fedezhető fel a kétféle forrás között, ezért valószínűsíthető, hogy a kereskedelmi forgalomba került növények is az élőhelyen gyűjtött anyagból származnak. A Sierra de Ancasti egyébként figyelemre méltó abból a szempontból, hogy az ott élő kaktuszfajoknál a vörös virágszín dominanciája igen erős. Itt él a Gymnocalycium baldianum, a kevés vörös virágú Gymnocalycium fajok egyike. A Lobivia dobeana szintén innen származik, ezt a fajt ma a Lobivia aurea vörös virágú formájának tekintik. A Parodia sanguiniflora is megtalálható itt, ez a taxon talán a legvörösebb virágú Parodia faj (a neve is azt jelenti, vérvörös virágú), ma a P. microsperma vörös virágú formájának tekintik. A többnyire sárga vagy narancssárga virágú Lobivia huascha vörös virágú formája ugyancsak idevaló. A kereskedelemben rengeteg leíratlan név is kering. Ezek közül itt három formát mutatunk be. A N. mammulosus var. arapayensis-t Karl Hainz Prestlé gyűjtötte ilyen néven. A var. arbolitoensis hazai gyűjteményből került hozzám több mint 20 éve, a Mesa Garden listáján szerepelt valamikor. A var. paucicostatus-t 1994-ben vetettem hazai gyűjteményből származó magból, eredetileg Horst gyűjtötte ilyen néven Brazíliában HU 339-es számon.

xxx
Notocactus mammulosus f. rubriflorus
Notocactus mammulosus f. rubriflorus
Notocactus mammulosus f. rubriflorus
Notocactus mammulosus f. arapayensis
Notocactus mammulosus
Notocactus paulus
Notocactus floricomus
Notocactus mammulosus arbolitoensis
Notocactus mammulosus paucicostatus
Notocactus mammulosus paucicostatus

Szerzők és forrás

Kép: Bodor János (N. floricomus) és Lukoczki Zoltán (többi kép)
Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 838. és 839. kártya