Begonia venosa
| Begonia venosa | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Cucurbitales |
| Család | Begoniaceae |
| Alcsalád | Begonioideae |
| Nemzetség | Begonia |
| Faj | Begonia venosa |
 
| |
Tudományos név
- Begonia venosa Skan ex Hooker (1899)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Begonia, Michel Bégon (1638–1710) francia tengerészeti intendáns és növénygyűjtő tiszteletére lett elnevezve.
- A fajspecifikus jelző, a venosa, a latin „venosus” (eres, vénás) szóból származik, amely a leveleken és különösen a nagyméretű, hártyás pálmák erezettségére utal. Stearn (Botanical Latin) és Genaust etimológiai szótárai alapján a névválasztás a növény egyik legfeltűnőbb morfológiai bélyegét, a pálmák sűrű erezetét emeli ki. Az IPNI és a BHL adatai szerint a leíró, Skan, a protológusban kifejezetten utal a növény különleges megjelenésére.
Típus
- Begonia venosa; Gyűjtő: Ismeretlen (Brazília), bevezetve a Kew Gardens-be 1898-ban.
- Első leírása: Skan, Stephen Andrew: Curtis's Botanical Magazine 125: t. 7657 (1899).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Skan, Stephen Andrew, 1899.
Begonia venosa képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Begonia venosa
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a faj egy felálló növekedésű, szukkulens jellegű évelő. A szár vastag, húsos, az alapjánál fásodó, magassága elérheti a 60-100 cm-t. A hajtásrendszer sűrűn borított fehéres, nemezes szőrökkel. A levelek aszimmetrikusak, vese alakúak, rendkívül húsosak és vastagok, felületüket finom, fehér csillagszőrök borítják, ami ezüstös megjelenést kölcsönöz nekik. A levelek legfeltűnőbb jellemzője a hatalmas, hártyás, barnás színű, sűrűn erezett pálmák (axilláris pálmalevelek) jelenléte, amelyek körbeölelik a szárat. A gyökérzet rostos, de a növény bírja a szárazabb körülményeket.
Megjegyzés
Mik a "sűrűn erezett pálmák (axilláris pálmalevelek)"?
A Begonia venosa leírás nem a trópusi pálmafákra (Arecaceae) utal, hanem egy speciális levélképletre.
- A botanikai pálma (stipula): A legtöbb kétszikű növénynél, így a begóniáknál is, a levélnyél tövében található két apró, függelékszerű képlet. Ezeket hívjuk pálmának vagy pálmalevélnek (latinul stipula).
- Funkciója: Elsődleges feladata a fejlődő rügy és a fiatal levél védelme.
- Begóniákra jellemző: A begóniáknál ezek a pálmák gyakran nagyok és feltűnőek. A Begonia venosa esetében ezek nem hullanak le hamar (maradóak), hanem papírszerűvé, hártyássá válnak, és sűrűn átszövik őket az edénynyalábok – ezért nevezzük őket sűrűn erezett pálmáknak.
Bár a hétköznapi nyelvben a „pálmalevél” hallatán mindenkinek a kókuszpálma jut eszébe, a botanikai szaknyelvben ez a kifejezés a stipula hivatalos magyar neve. A félreértés elkerülése végett néha pálmalevélkének is hívják, hogy megkülönböztessék a pálmafélék családjától.
Az axilláris kifejezés azt jelenti, hogy a levélhónaljban (az ág és a levélnyél találkozásánál) helyezkedik el. A Begonia venosa esetében ezek a pálmák annyira nagyok, hogy szinte teljesen körbeölelik a húsos szárat, mintha kis barna papírhüvelyek lennének a nóduszoknál (szárcsomóknál).
Tehát a begónia leírásában a „pálma” a levél tövében lévő, erezett védőpikkelyeket jelenti.
Generatív test
Virág
A virágzat hosszú kocsányon fejlődő, elágazó bogernyő. A virágok fehérek és illatosak.
- Takarólevelek: A hím virágoknál 2 szélesebb, a női virágoknál 5 kisebb lepellevél (vagy sziromlevél) figyelhető meg, melyek tiszta fehérek. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak és a sárga portokok kompakt csoportot alkotnak; a női virágokban a termő alsó állású, a bibe sárga és elágazó. Egy sorban maradjon!
Termés
Háromszárnyú toktermés.
- Magja: Apró, porszerű barna magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília (főként Bahia állam területe).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás területeken, szárazabb trópusi szubsztrátumokon él. Szukkulens életmódot folytat, jól alkalmazkodott az időszakos szárazsághoz a húsos levelei és a párologtatást csökkentő szőrözöttsége révén.
Kultúrában tartás
A Begonia venosa kedvelt dísznövény a különleges pálmái és ezüstös levelei miatt. Sok fényt igényel, elviseli a közvetlen napsütést is, ami ritka a begóniák körében. Jó vízáteresztő talajt és mérsékelt öntözést kíván; a túlöntözés a szár rothadásához vezethet. Télen érdemes szárazabban tartani.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Más begóniáktól az ezüstös, nemezes szőrözöttsége és a nagyméretű, hártyás, erezett pálmái alapján könnyen megkülönböztethető. Nincs hozzá hasonló, elterjedt kultúrfaj.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok a Begonia nemzetségen belül a Begonia szekcióba sorolják. Filogenetikailag elkülönül a tipikus erdei begóniáktól, mivel a szukkulens adaptációja a szárazabb brazil élőhelyekhez köti.