Ugrás a tartalomhoz

Begonia venosa

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. március 23., 22:04-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Begonia venosa Skan ex Hooker (1899)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Begonia'', '''Michel Bégon''' (1638–1710) francia tengerészeti intendáns és növénygyűjtő tiszteletére lett elnevezve. * A fajspecifikus jelző, a ''venosa'', a latin „venosus” (eres, vénás) szóból származik, amely a leveleken és különösen a nagyméretű, hártyás pálmák erezettségére utal.…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Begonia venosa

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Rosids
Klád Fabids
Rend Cucurbitales
Család Begoniaceae
Alcsalád Begonioideae
Nemzetség Begonia
Faj Begonia venosa
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Begonia venosa Skan ex Hooker (1899)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Begonia, Michel Bégon (1638–1710) francia tengerészeti intendáns és növénygyűjtő tiszteletére lett elnevezve.
  • A fajspecifikus jelző, a venosa, a latin „venosus” (eres, vénás) szóból származik, amely a leveleken és különösen a nagyméretű, hártyás pálmák erezettségére utal. Stearn (Botanical Latin) és Genaust etimológiai szótárai alapján a névválasztás a növény egyik legfeltűnőbb morfológiai bélyegét, a pálmák sűrű erezetét emeli ki. Az IPNI és a BHL adatai szerint a leíró, Skan, a protológusban kifejezetten utal a növény különleges megjelenésére.

Típus

  • Begonia venosa; Gyűjtő: Ismeretlen (Brazília), bevezetve a Kew Gardens-be 1898-ban.
  • Első leírása: Skan, Stephen Andrew: Curtis's Botanical Magazine 125: t. 7657 (1899).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Skan, Stephen Andrew, 1899.
Begonia venosa képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Begonia venosa

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Ez a faj egy felálló növekedésű, szukkulens jellegű évelő. A szár vastag, húsos, az alapjánál fásodó, magassága elérheti a 60-100 cm-t. A hajtásrendszer sűrűn borított fehéres, nemezes szőrökkel. A levelek aszimmetrikusak, vese alakúak, rendkívül húsosak és vastagok, felületüket finom, fehér csillagszőrök borítják, ami ezüstös megjelenést kölcsönöz nekik. A levelek legfeltűnőbb jellemzője a hatalmas, hártyás, barnás színű, sűrűn erezett pálmák (axilláris pálmalevelek) jelenléte, amelyek körbeölelik a szárat. A gyökérzet rostos, de a növény bírja a szárazabb körülményeket.

Megjegyzés

Mik a "sűrűn erezett pálmák (axilláris pálmalevelek)"?

A Begonia venosa leírás nem a trópusi pálmafákra (Arecaceae) utal, hanem egy speciális levélképletre.

  • A botanikai pálma (stipula): A legtöbb kétszikű növénynél, így a begóniáknál is, a levélnyél tövében található két apró, függelékszerű képlet. Ezeket hívjuk pálmának vagy pálmalevélnek (latinul stipula).
    • Funkciója: Elsődleges feladata a fejlődő rügy és a fiatal levél védelme.
    • Begóniákra jellemző: A begóniáknál ezek a pálmák gyakran nagyok és feltűnőek. A Begonia venosa esetében ezek nem hullanak le hamar (maradóak), hanem papírszerűvé, hártyássá válnak, és sűrűn átszövik őket az edénynyalábok – ezért nevezzük őket sűrűn erezett pálmáknak.

Bár a hétköznapi nyelvben a „pálmalevél” hallatán mindenkinek a kókuszpálma jut eszébe, a botanikai szaknyelvben ez a kifejezés a stipula hivatalos magyar neve. A félreértés elkerülése végett néha pálmalevélkének is hívják, hogy megkülönböztessék a pálmafélék családjától.

Az axilláris kifejezés azt jelenti, hogy a levélhónaljban (az ág és a levélnyél találkozásánál) helyezkedik el. A Begonia venosa esetében ezek a pálmák annyira nagyok, hogy szinte teljesen körbeölelik a húsos szárat, mintha kis barna papírhüvelyek lennének a nóduszoknál (szárcsomóknál).

Tehát a begónia leírásában a „pálma” a levél tövében lévő, erezett védőpikkelyeket jelenti.

Generatív test

Virág

A virágzat hosszú kocsányon fejlődő, elágazó bogernyő. A virágok fehérek és illatosak.

  • Takarólevelek: A hím virágoknál 2 szélesebb, a női virágoknál 5 kisebb lepellevél (vagy sziromlevél) figyelhető meg, melyek tiszta fehérek. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak és a sárga portokok kompakt csoportot alkotnak; a női virágokban a termő alsó állású, a bibe sárga és elágazó. Egy sorban maradjon!

Termés

Háromszárnyú toktermés.

  • Magja: Apró, porszerű barna magok.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Brazília (főként Bahia állam területe).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás területeken, szárazabb trópusi szubsztrátumokon él. Szukkulens életmódot folytat, jól alkalmazkodott az időszakos szárazsághoz a húsos levelei és a párologtatást csökkentő szőrözöttsége révén.

Kultúrában tartás

A Begonia venosa kedvelt dísznövény a különleges pálmái és ezüstös levelei miatt. Sok fényt igényel, elviseli a közvetlen napsütést is, ami ritka a begóniák körében. Jó vízáteresztő talajt és mérsékelt öntözést kíván; a túlöntözés a szár rothadásához vezethet. Télen érdemes szárazabban tartani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Más begóniáktól az ezüstös, nemezes szőrözöttsége és a nagyméretű, hártyás, erezett pálmái alapján könnyen megkülönböztethető. Nincs hozzá hasonló, elterjedt kultúrfaj.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok a Begonia nemzetségen belül a Begonia szekcióba sorolják. Filogenetikailag elkülönül a tipikus erdei begóniáktól, mivel a szukkulens adaptációja a szárazabb brazil élőhelyekhez köti.

Forrás