Mammillaria anniana

Tudományos név

Mammillaria anniana Glass & R. A. Foster, 1981

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin szóból — mamilla — képzett, ami kis emlőt, emlőbimbót, átvitt értelemben dudort, szemölcsöt jelent, így szemölcsös értelmű, és a genus-ba tartozó fajok hajtásának felépítésére utal. A fajt Alfred B. Lau (1928-2007) híres, Mexikóban élő, német lelkész-misszionárius, lelkes autodidakta botanikus feleségéről nevezték el. Alfred B. Lau úr — valószínűleg a feleségével együtt — fedezte fel a növényt és megmutatta Greenwoodnak, aki első látásra kijelentette azt, hogy ez egy új faj. Lau átadta a két amerikai kertész-botanikus, pozsgás specialistának, akik tisztelegve Lau sok fajt felfedező és leíró, értékes kutatói, de legfőképpen felesége Anni Lau ezt, vagyis a férjét támogató, segítő munkássága előtt, - bizonyosan Lau kérésére is - az asszonyról nevezték el ezt az új taxont.

Első leírása

Glass & R. A. Foster Cact. Succ. Jour. (US) 53 (2): 79 1981.

Szinonimák

Szinonimája: nincs.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A gyökere bolyhos, nagyon elágazó főgyökérzet. A hajtása gömb vagy lapított gömb alakú, oldalirányban sarjad és kisméretű csoportokat képez, 10-40 mm magas és 15-40 mm széles méretű az ivarérett hajtás formája. A tenyészcsúcsa kissé besüllyedt, lapos, takarva tövisekkel és kisméretű gyapjúval.

Szemölcsök

A szemölcse közepes sűrűségű, húsos, 5-8 mm hosszú és alul 6-7 mm széles, a hegyük lekerekített, víznedvű, halványtól a közepesen zöldig változó színű.

Axillák

Az axillája néhány sárga gyapjúval, és sörtével enyhén fedett, amik kissé hosszabbak lehetnek, mint a szemölcsök.

Areolák

Az areolája alig besüllyedt, kör alakú, nagyjából 2 mm, rövid sárga gyapjúval borított.

Tövisek

A tövisei nem szétválaszthatók közép és peremtövisekre, 21 darab, 5-9 mm hosszúak, merev sörteszerűek vagy finom tűszerűek, mind egyenesek. Reppenhagen szerint simák, sárgás vagy sárgásbarnás színűek, ritkásan takarják be a szárat. Alfred Lau, Glass és Foster szerint öreg növényeknél előfordulhat egy kampós középtövis is.

• Mammillaria anniana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.

Generatív test

Virág

Az önsteril (allogám) virága április-májusban jelenik meg koszorú alakban, egyszerre néhány van nyitva, tölcsér alakú, csak teljes napsütésben nyílik ki teljesen, 10-14 mm hosszú és 6-9 mm széles, halványsárga. A virágcső rövid, sima felületű és halványzöld. A külső lepellevele lándzsás fogazott széllel, és rövid tüskeszerű heggyel, világos olajbogyószínű fehér széllel. A belső lepellevele lándzsaszerű, 3-4 mm hosszú, 1 mm széles, sima, krémesfehér, gyakran a hátsó fele (fonákja) homályos rózsaszínű középcsíkkal. A porzószál világos sárgásfehér. A portokja világossárga. A bibeszála a portok fölé nyúlik, világossárga. A bibefej 3-4 ágú, 1,5 mm hosszú, sárgás.

Termés

A termése viszonylag gyorsan, 2-3 hónap után jelenik meg, kicsi bunkós, 4-12 mm hosszú és 2-4 mm széles, viráglepel maradvánnyal, vékonyhéjú, lágyhúsú, törékeny, rózsaszínes-pirosas.

• Magja: Fekete, 1×0,9 mm nagyságú. A hilum nagy, világosbarna, alapi elhelyezkedésű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas államban Ciudad Mantétól keletre, Cerro Bernalnál. Itt egy vulkáni hegységben, 350-800 m-es magasságban.

Élőhely: Meredek andezitsziklákon él. A hegység környezetét már mezőgazdasági művelődésbe fogták, a hegy oldalán azonban még található az eredeti vegetációból. Gyakori kísérő pozsgásfaja a Nolina (Beaucarnea) recurvata, amely üstökeivel, néha 6 m-es magasságával árnyékot képez. A csupasz, meredek sziklák, sziklafalak felett erdők vannak. Érdekes, hogy a csúcs közelében hasonló pozsgásvegetáció van, mint a meredélyeken (pl. Agave deweyana, Graptopetalum paraguayense, Hechtia texensis, M. anniana, Opuntia lindheimeri, Selenicereus boeckmannii). Ezeket pázsitfű-félék, mohák és zuzmók is kiegészítik. A sziklarepedésekben, kőzetfelszíneken vékony, fekete humuszú talaj képződik.

Kultúrában tartás

Élőhelyén májustól szeptemberig hullik a csapadék nagy része, átlagosan 820 mm. Az eső a meredek sziklákról gyorsan lefolyik. Az öntözését itthon is hasonlóan kell megoldani. Kevés humuszt tartalmazó jó vízáteresztő, vulkanikus termesztő közeget (pl. andezit, riolit) kíván. A termőhelyén nem kap 0 °C alatti hőmérsékletet, ezt vegyük figyelembe a téli tartásánál. Nálam a polcon telel, és itt a hőmérséklet nem megy 6 °C alá. Az üvegházban nyáron a hőmérséklet 45 °C is lehet, de ezt nem igazán szereti, és ilyenkor összetöpped, amin a jó szellőztetés sokat segíthet. Az irodalom szerint a magja könnyen és jól csírázik, egyszerűen felnevelhető, de vegetatív módon, sarjról is eredményesen szaporítható.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József, Papp László
• Kép: Füleki József
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 853. kártya