Mammillaria barbata

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Cochemiea barbata (Engelm.) Doweld in Sukkulenty 3: 38. 2000. Sec. Breslin & al. (2021)
A tudományos név státusza: érvényes
Mammillaria barbata Engelmann & Wislizenus, 1848
A tudományos név státusza: szinonima
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A latin nemzetségnév a mamilla szóból ered, amely kis emlőt, mellbimbót, dudort, átvitt értelemben szemölcsöt jelent. A fajneve (barbatus, latin) szakállas, növényekre vonatkoztatva gyapjas, szőrös értelmű, a lepellevelek rojtosságára utalva.

Első leírása:

Mem. Tour N. Mex. 105. 1848.

Szinonimák

Chilita barbata (Engelmann) Orcutt 1926
Ebnerella barbata (Engelmann) Buxbaum 1951
Neomammillaria viridiflora Britton & Rose 1923
Chilita viridiflora (Britton & Rose) Orcutt 1926
Mammillaria viridiflora (Britton & Rose) Boedeker 1933
Mammillaria wrightii var. viridiflora (Britton & Rose) W. T. Marshall 1950
Mammillaria chavezei Cowper 1963 (érvénytelen közlés)
M. orestera L. D. Bensőn 1969
M. morricalii Cowper 1969
M. santaclarensis Cowper 1969
M. garessii Cowper 1970
M. luthieniae Lafferriere 1998
M. melilotiae Lafferriere 1998
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria barbata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Változatos megjelenésű faj, általában magános vagy sok hajtású, és sűrű csoportokat alkot. A teste nyomott gömb alakútól a rövid oszlopig változhat, 3-4 cm átmérőjű.

Szemölcsök

A szemölcsei lágyak, egyes ökotípusoknál vagy alfaj értékű taxonoknál (pl. „M. viridiflora”) viszonylag magasak, lazák és az areoláik távolállónak tűnnek. Kerekdedtől a hengeresig, kúposig több féle, a valamivel világosabb, csupasz axillával együtt legtöbbször sötétzöld. A belső szövetei tejnedv nélküliek.

Areolák

Az areolája a szemölcs csúcsán helyezkedik el, fehér, 2-3 mm átmérőjű.

Tövisek

Peremtövis: Sugár irányban állók, vékonyak, finomak, fehérek, néha sárgásak, ritkábban barna hegyűek. Rendkívül változékony számúak (16-tól 25-ig, de lehet 30 is), néhány idősebb növényen több szinten akár 60 is lehet, szinte fedve a növényt. 6-8 mm hosszúak.
Középtövis: Barnák, vöröses barnák vagy narancsos barnák, fiatalon gyakran vörösek. Hosszabbak és erősebbek, mint a peremtövisek (-20 mm). Az idős növényeken a számuk egytől négyig lehet, ebből egy vagy kettő végén erőteljes horog van, ez utóbbiak a peremtövisekre merőlegesek.

Generatív test

Mammillaria barbata
Mammillaria barbata

Virág

A virágai halvány rózsaszínek, sárgás rózsaszínek, narancsosak vagy barnásak, halvány zöldek, 15-30 mm hosszúak és átmérőjűek. A lepleik széle finoman rojtos.

Termés

Megnyúlt, zöldtől a bíborvörösig vagy sötét vörösig, meglehetősen nagy, akár 10-(13) mm széles is lehet.

Magja: Magvai sötét vöröses barnák, 1-1,5 mm hosszúak, 0,7-1 mm szélesek, 0,5-0,7 mm vastagok. A felszíne sima, fényes.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Nagy területen elterjedt faj, de két távol lévő részelterjedése van. Az egyik az USA Arizona és Új-Mexikó államának délkeleti, illetve délnyugati részétől Mexikó Chihuahua államának közepéig tart. A másik Mexikó Durango államának északkeleti csücskében található.

Élőhely: Rendkívül változatos felszíneken, 1800-2550 m magasságban, hegyoldalakon, kanyonok oldalán, sziklák, kövek között. Északon gyakran alig észrevehetően ritkás lombú bokrok alatt és pázsitfűfélék között, gránit kőzeten is, vagy boróka és fenyőerdők, hegyi erdők tisztásain.

Kultúrában tartás

Nem megfelelő, túlzott öntözésre érzékeny gyökerű faj, ezért az idős növényeket vegetációs időszakban, nem hűvös időben, inkább 2-3 hetente öntözzük úgy, hogy a talajuk jól száradjon ki. Tartsuk intenzív napfényen – esetleg kevés árnyékolással –, így szöveteik edzettek, tövisrendszerük sűrű és szépen fejlett lesz. Általában egy periódusban virágzik, a tenyészcsúcs közeli, fiatal axillákból nem túl sok virággal. Néha spontán önbeporzó, de a biztos magvetésért neveljünk több egyedet és következetesen porozzuk össze őket. Talajuk legyen jó vízáteresztő, könnyen kiszáradó és ne túl nagy tápanyag-ellátású, közel semleges kémhatású. Magról nem nehéz szaporítani, de a magoncok még érzékenyebbek a túlöntözésre és a szellőzetlenségre. Saját gyökerén a legszebb, így 4-6 év alatt válik ivaréretté. Teljesen szárazon 2-8 °C-on teleltessük.

Egyéb

A területileg is elkülönülő (öko)típusok, több fajként leírt taxonjait Hunt vonta össze, amelyek legalább alfaji elkülönülése - főleg a M. viridiflora-é - alig kétséges, de lehetséges, hogy más alfajokat is le lehetne írni. Ez a faj az Ancistracanthae (Lüthy rendszerében a Phellosperma) series tagja.

Szerzők és forrás

Szöveg: Papp László
Kép: Füleki József
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 112. kártya