Mammillaria nivosa

Tudományos név

Mammillaria nivosa Link ex Pfeiffer, 1837

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév e faj jellegzetességére utal. A növény teteje a dús areola, ill. főleg a hasonló axilla szőröktől, gyapjútól hófehér, és a sárga tövisek, valamint a sötétzöld szár kontrasztjában úgy néz ki, mintha hó takarná be. A latin nivosus, nivosa, nivosum szó jelentése havas, hóval/ban gazdag, hóval teli, behavazott, hóval fedett.

Első leírása

Mammillaria nivosa Link ex Pfeiffer, Enum. Diagn. Cact.: 11-12. 1837.

Szinonimák

• Mammillaria flavescens (De Candolle) Haworth 1819
• M. flavescens var. nivosa (Link ex Pfeiffer) Backeb. 1961
• M. prolifera var. nivosa (Link ex Pfeiffer) B. Hofmann 1979 (nom. inval.)
• Cactus nivosus Kuntze 1891
• C. flavescens De Candolle 1813
• Coryphantha nivosa Britton 1915
• Neomammillaria nivosa Br. et R. 1923
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria nivosa taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A gyökere bojtos. A hajtása magános, gömbölyű, 10-18 cm széles, valamivel alacsonyabb, majd nagyon sok sarjat, ill. oldalhajtást fejleszt és párnát (hajtástelepet) képez, egy ilyen idős, sokhajtású növény átmérője akár egy méter is lehet.

Szemölcsök

A szemölcsei 8:13 (és még 11:17, valamint 13:21) szerinti elrendezésben, ún. spirálarányban állnak, feszesek, sötétzöldtől a bronz-zöldig színűek, hosszúkás kúposak, az oldalsók nyomottak, tejnedvűek, 10‑15 mm hosszúak és 10 mm szélesek a tövüknél.

Axillák

Az areolája kerek, 2-3 mm átmérőjű, fiatalon fehér gyapjas, majd megkopaszodik. Az axillája sűrűn, hosszú, fehérgyapjas, amely sokáig megmarad, sörték nélkül.

Tövisek

• Középtövis: ha van mindössze 1 darab, 20 mm körüli hosszúsággal, erősen tűszerű, kissé ívelt, sima, fényes élénksárga, később sötétbarna, elálló.
• Peremtövis: 6-8 (Hunt szerint 13) darabig változhat, 10-30 mm hosszúságig, az oldalsók hosszabbak, mind tűszerű, egyenes, vagy néha ívelt, merev, sima, fényes (élénk)sárga, elálló, majd szintén megbarnul. Ezek egyesek szerint belső középtövisek. A vékonyabb peremtöviseinek száma 5-7, 2-8 mm hosszúságig, a felsők rövidebbek, sörteszerűtől a tűszerűig, alsók erősebbek, világosabbak, mint a középtövisek, vízszintesen állók.

• Mammillaria nivosa
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.

Generatív test

Virág

A virága fehéres sárga, sötétebb torokkal, 15-20 mm hosszú, a középtövisek magasságáig növekszik, 10-15 mm széles.

• Külső lepellevelek: töve halványsárga, nagyon finom narancs középcsíkkal, a hegye erősebb aranyszínű, lándzsaszerű, élesen hegyezett, pereme finoman szabdalt.
• Belső lepellevelek: világos krémtől világos citromsárgáig változóak, egyenes-lándzsaszerűek, élesen kihegyezettek, a szélük szabdalt.
• Porzószálak: fehér, vagy nagyon halványbarna.
• Portokok: sárga.
• Bibeszál: nagyon halvány zöldes-krém színű.
• Bibe: 6 ágú, nagyon halvány narancssárga, a portok fölé nyúlik.

Termés

Vöröstől a skarlátpirosig változó színű, sokáig díszíti a növényt, bunkószerű, 12-18 mm hosszú és 7, vagy kissé több mm széles, virágmaradvánnyal.

• Magja: matt, halványbarna, barna, hosszúkástól a körte alakúig változó formájú, oldalsó hilummal, ragacsos, 1 × 0,8 mm nagyságú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A típus lelőhelye Tortola és Virgin szigetek. De található még a Bahama szigetektől délre a Mona, Desecheo, Culebra, Buck, St Tomas, Little, St Johns, Antigua, ezek egy része kis sziget Puerto Ricotól, és más szigeteken a nyugat-indiai szigetvilágban.

Élőhely: 30-200 méteres tengerszint feletti magasságban, szürke szilikát alapkőzeten, a rajta kialakult savanyú kémhatású sekély (olykor mélyebb) talajokon, kőzettörmeléken, sziklákon, sziklák között található. Más adatok szerint mészkövön is él, és nem is ritkán. Mindenhol sok, de alacsony növény veszi körül (pázsitfűfélék, törpecserjék), vagy magasabb pozsgás életmódú fajok (Melocactus intortus, Jatropha spp., Opuntia curasavica, Plumeria alba, Stenocereus griseus etc.).

Kultúrában tartás

Mivel sok sarjat hoz, lehet ezekről is, ún. vegetatívan (ivartalanul) jól szaporítani. De a harmadszori sarjszaporítás után már a növények satnyulnak és csak a sarjaikat fejlesztik. Viszont magról, ún. generatívan (ivarosan) is jól szaporítható, ilyenkor lehet szebb, jól virágzó növényeket nevelni. A látványos „hamvasságát” csak teljes napsütésben érhetjük el. Élőhelyén akár 60 000 lux fényerősséget kap. Annak ellenére, hogy meleg szubtrópusi az élőhelye, az 5-10 °C téli hőmérsékletet jól elviseli szárazon, és a mi telünk fényviszonyai miatt igényli is. A virága viszont nem feltűnő, sokszor alig venni észre, viszont a termése a fehér gyapjú között nagyon mutatós. Az évi középhőmérséklet 26 °C, a januári középhőmérséklet 19,5 °C, a szeptemberi 37,5 °C. Az éves csapadék mennyisége eléri az 1640 mm-t, ennek nagy része májustól januárig hullik. De élőhelyén még közben is kap némi esőt. A csapadék viszont a sziklás élőhelyéről lefolyik, ezért gyakran lokális vagy relatív szárazságban él.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József és Papp László
• Kép: Füleki József és Papp László
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 832. kártya