Stenocereus quevedonis

Tudományos név

Stenocereus quevedonis (J.G.Ortega) Buxb., 1961

A tudományos név státusza: érvényes (sec. Guzmán Cruz & al. 2003)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A quevedonis fajnév Miguel Ángel de Quevedo mexikói botanikusra utal.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: A kaktuszt először Lemaireocereus quevedonis néven írta le Jesus Gonzalez Ortega 1928-ban.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1961

Szinonimák

• [Leírás]
• Érvényes név és szinonimák a Stenocereus quevedonis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Stenocereus quevedonis egy fához hasonlító kaktusz, amely általában egyenes ágakat növeszt, és akár 6 méter magasra is megnőhet. Jellegzetes törzset fejleszt, sötétzöld hajtásai 1-4 méter hosszúak, 10-15 centiméter átmérőjűek.

Tövisek

• Peremtövis: A kezdetben fehérnek tűnő radiális tövisek idővel szürkévé válnak, és általában 1-1,5 centiméter hosszúak.
• Középtövis: Középtövisek 3-7db, kiállóak vagy lefelé hajlanak, és 1,5-3 centiméter hosszúak, a leghosszabb tövis középen eléri az 5,5 centimétert.

• Stenocereus quevedonis
• 
  Ötvös Dénes

Generatív test

Virág

A kaktusz hosszú, tölcsér alakú, fehér vagy sárga, enyhén rózsaszínes árnyalatú virágokat hoz. Ezek a virágok éjszaka nyílnak, és másnapig nyitva maradnak, akár 9 centiméter hosszúak és 3,6-5 centiméter átmérőjűek is lehetnek.

• Külső lepellevelek: A külső lepellevelek zöldesek vagy barnásvörösek lehetnek, és viszonylag rövidek.

• Belső lepellevelek: A belső lepellevelek hosszúak, keskenyek, fehér vagy krémsárga színűek, enyhe rózsaszínes árnyalattal a csúcsukon.

• Porzószálak: Számos (több száz) porzószál található, amelyek fehérek vagy krémszínűek, a virágcső belsejében sűrűn helyezkednek el.

• Portokok: A portokok sárgák, kicsik, és a porzószálak végén ülnek.

• Bibeszál: A bibeszál hosszú, fehér vagy krémszínű, kinyúlik a porzók közül.

• Bibe: A bibe karéjos (általában 8-10 karéjú), és szintén fehér vagy krémszínű.

Termés

Virágzás után a Stenocereus quevedonis kerek vagy enyhén megnyúlt, zöld vagy enyhén vöröses színű gyümölcsöket hoz, amelyek átmérője elérheti az 5-6 centimétert. A gyümölcsök piros, sárga, fehér vagy lila húsúak.

• Magja: A magok 1,8-2 mm hosszúak és feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Stenocereus quevedonis gyakran előfordul Michoacán és Guerrero lombhullató erdeiben és cserjéseiben, Mexikóban, a Balsas folyó medencéjében.

Élőhely: 100 és 500 méter közötti magasságban.

• Éghajlati tényezők: [Leírás]
• Növénytársulás, életmód: A növények együtt nőnek a Ceiba aesculifolia, Parkinsonia praecox, Lophocereus marginatus, Stenocereus chrysocarpus, Stenocereus fricíi, Stenocereus standleyi és Mitrocereus militaris növényekkel.

A növényeket denevérek, méhek és kolibrik porozzák be. A magokat madarak terjesztik.

Kultúrában tartás

A növény ehető termését vadon élő, gondozott populációkból, valamint esetenként termesztett növényekről is betakarítják.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

A Stenocereus quevedonis viszonylag gyakori, és széles elterjedési területen fordul elő. Jobban meg kell érteni a gyümölcsök felhasználásának és kereskedelmének hatásait, de ez jelenleg nem jelent komoly veszélyt (bár a közeljövőben azzá válhat). A növény a Természeti Erőforrások Világszövetségének (IUCN) Vörös Listáján (2017) a „legkevésbé veszélyeztetett” kategóriába tartozik.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Ötvös Dénes
• Lektorálta:
• Forrás: