Kategória:Stenocereus

Stenocereus (A. Berger) Riccobono 1909

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév az ógörög στενός (stenós – keskeny) és a latin cereus (viaszgyertya, oszlopos kaktusz) szavak összetételéből származik. A név jelentése: „keskeny cereus”, amely a nemzetségbe tartozó fajokra jellemző, többnyire keskeny, hangsúlyos bordáira utal.

A Stenocereus fához hasonló vagy gyakran bokrosan elágazó, oszlopos kaktuszok nagy és változatos nemzetsége. A fajok megjelenése rendkívül változatos: lehetnek felállók, íveltek, lelógók, kivételes esetben kúszók is. Egyes fajok sűrű, áthatolhatatlan bozótokat alkotnak, míg mások jól elkülönülő törzset fejlesztenek. A nemzetség jelenleg valamivel több, mint 20 elfogadott fajt foglal magában.

A szárak erőteljesek, zöldtől sötétzöldig terjedő színűek, gyakran viaszos felszínűek. A növények általában erősen elágazók; egyes fajok már a tövüktől ágaznak el, mások szabálytalanul, vagy rövid törzset fejlesztenek. Kivételesen kúszó növekedési forma is előfordul.

A bordák száma többnyire nagy, keskenyek, jól elkülönülők, gyakran enyhén szemölcsös felszínűek. Lefutásuk lehet egyenes vagy hullámos.

Az areolák általában gyapjasak, sűrűn állók, a bordák mentén helyezkednek el.

• Sugárirányú tövisek: többnyire erősek, szétterülők
• Középtövis: 1–4, gyakran robusztus, egyes fajoknál tőrszerűen lapított

A virágok a legtöbb fajnál éjszaka nyílnak, gyakran a következő napig nyitva maradnak; ritkán nappali virágzás is előfordul.

• Alak: tölcsér- vagy harang alakú
• Illat: gyakran erősen illatos
• Megporzás: elsősorban denevérek, de kolibrik, más madarak, méhek, lepkék és ritkán más rovarok is részt vesznek benne

A termések gömbölyűek vagy tojásdadok, fajtól függően többé-kevésbé húsosak, általában ehetők, és sok helyen hagyományos táplálékforrásként szolgálnak. Éréskor a tövisek lehullanak, a termések gyakran felhasadnak.

• Magvak: viszonylag nagyok, tojásdad alakúak, feketék, fényesek; felszínük lehet sima, vagy szemölcsös.

Földrajzi elterjedés: Mexikó nagy része, USA délnyugati területei (Arizona, Kalifornia), Közép-Amerika, a Karib-térség egyes szigetei, valamint Észak-Dél-Amerika északi részei (Kolumbia, Venezuela).

Élőhely: A Stenocereus rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő:

• forró, száraz sivatagokban
• homokos hordalékos síkságokon
• xerofil cserjésekben (matorral)
• sziklás dombokon, kanyonokban, fennsíkokon
• part menti területeken és vörös láván

Előfordulása a tengerszinttől mintegy 2100 m magasságig terjed. Gyakran más kaktuszokkal és broméliákkal együtt alkot társulásokat.

A nemzetség több faja dísznövényként is jelentős, valamint gyümölcstermő kaktuszként (pitaya, savanyú pitaya) helyi gazdasági szereppel bír. Egyes fajok szárának belső, rostos részeit hagyományos építkezéshez is felhasználják.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/stenocereus/