Kategória:Aloaceae

Az Aloaceae (régebbi nevén Aloeaceae) a spárgavirágúak rendjéhez tartozó pozsgás és félpozsgás növények családja, amely elsősorban Afrika száraz és félszáraz területein, Madagaszkáron, valamint az Arab-félszigeten honos. A család legismertebb nemzetsége az Aloe, de ide sorolják többek között az Aloidendron és a Kumara nemzetségeket is. A fajok nagy változatosságot mutatnak méretben, alakban és élőhelyben, a talajközeli rozettás alakoktól a fásodó, faalkatú formákig.

Az Aloaceae fajai között megtalálhatók szár nélküli, tőlevélrózsás alakok és vastag, fás szárat fejlesztő fajok is. A szár rendszerint vizet raktároz, ami lehetővé teszi a hosszan tartó száraz időszakok átvészelését. A szártagoltság kevéssé kifejezett, az elágazás módja nemzetségtől és fajtól függően változó.

A levelek vastagok, húsosak, hosszan megnyúltak, gyakran kard- vagy lándzsa alakúak, és spirális vagy tölcséres rozettába rendeződnek. A levél felszínén vastag kutikula található, ami csökkenti a párologtatást. A levelek széle gyakran apró fogacskákkal vagy tüskeszerű képződményekkel tagolt (ezek morfológiailag nem tövisek). A fajok jelentős részénél a levél belsejében nagy mennyiségű gél állagú szövet található, amely vízraktározó és gyógyászati szempontból is fontos.

A virágok rendszerint csövesek, lefelé csüngők vagy felfelé állók, színük többnyire sárga, narancs, vörös vagy rózsaszín. A virágzat hosszú száron fejlődő fürt vagy bugavirágzat. A virágok nektárban gazdagok, és erősen vonzzák a madár- és rovarbeporzókat. A virágzás ideje fajonként eltérő, gyakran a száraz évszak végére vagy a csapadékos időszak kezdetére esik.

A termés toktermés, amelyben száraz, lapos magok fejlődnek. A magok terjedése leggyakrabban szél útján történik. Egyes fajok vegetatív úton, sarjképzéssel is hatékonyan szaporodnak.

Az Aloaceae fajok meghatározó elemei Afrika sok száraz élőhelyének. Rozettáik vizet raktároznak és mikrokörnyezetet hoznak létre kisebb gerinctelenek számára. Virágaik fontos táplálékforrást biztosítanak nektár- és virágporfogyasztó madaraknak, különösen a nektármadaraknak. A család egyes tagjai pionír szerepet is betölthetnek zavart felszíneken.

A legismertebb gazdasági jelentőségű faj az Aloe vera, amelynek leveleit széles körben használják a kozmetikai, élelmiszer- és gyógyszeriparban hidratáló, gyulladáscsökkentő és sebgyógyulást segítő tulajdonságai miatt. Számos Aloe és Aloidendron faj dísznövényként is népszerű, mivel igénytelenek, látványosak és jól tűrik a száraz körülményeket. Több faj helyi gyógyászati, kulturális vagy ökológiai jelentőséggel rendelkezik az őshonos területeken.

• Aloe – a család legnagyobb és legismertebb nemzetsége; minden faja pozsgás életmódú, jellegzetes húsos levelekkel. A nemzetségben a kisméretű, tőlevélrózsás alakoktól a nagytermetű, fásodó fajokig (például *Aloe dichotoma*) nagy változatosság figyelhető meg.

• Aloidendron – főként fafás, erősen elágazó pozsgás cserjék és fák tartoznak ide. Korábban az Aloe nemzetség részeként kezelték őket; legismertebb képviselőik a „kandeláberos aloék”.

• Kumara – kis nemzetség, korábban az Aloe része, ma önállóként kezelik. Fajai közepes méretű, pozsgás levélrózsát fejlesztenek, és többnyire hegyvidéki élőhelyekhez alkalmazkodtak.

• Gonialoe – három kis termetű pozsgás fajt foglal magába, amelyek jellegzetes háromszög alakú levelekkel és kompakt rozettával rendelkeznek.

• Aloiampelos – kúszó vagy kapaszkodó növekedésű, részben félig pozsgás fajokat foglal magába; leveleik karcsúbbak és kevésbé húsosak, mint az Aloe fajoké, de vízmegkötő szöveteik továbbra is fejlettek.

• Aristaloe – egyetlen pozsgás fajból álló nemzetség (*Aristaloe aristata*), amely kompakt, tüskés levélrózsát képez, és dísznövényként széles körben ismert.

• Gasteria – főként Dél-Afrikában honos, változatos méretű, jellegzetesen pozsgás nemzetség. Leveleik gyakran nyelv alakúak, vastagok, húsosak, és rózsa vagy páros levelekből álló sorozatokba rendeződnek. Felszínük lehet sima vagy szemölcsös, színe pedig zöldtől a foltos, márványozott mintázatig változhat. Virágaik palack- vagy gyomor alakúak (innen a név: „gaster” = gyomor), és fürtös virágzatban nyílnak. Több faj jól tűri az árnyékosabb élőhelyeket is, ezért népszerű pozsgás dísznövények.