Kategória:Montiaceae

• Montiaceae (Rafinesque) Rafinesque, 1820

A család neve a típusnemzetség, a Montia nevéből származik. A nevet Carl von Linné adta Giuseppe Monti (1682–1760) olasz botanikus professzor tiszteletére, aki a bolognai botanikus kert igazgatója volt. A Montia név a latin eredetű „mons” (hegy) szóra is utalhatna, de a botanikai nomenklatúra egyértelműen a személynevet jelöli meg forrásként.

• Montia Linnaeus; Gyűjtő: Carl von Linné, Európa, 1753, típuspéldány: LINN 126.1 (London);
• Első leírása: Rafinesque, C. S. (1820): Annals of Nature, or, Annual synopsis of new genera and species of animals, plants, etc. discovered in North America. Lexington, Kentucky.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rafinesque, 1820

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hectorellaceae Philipson & Skipworth
• Lenzianaceae Gerbaulet

A család tagjai többnyire egyéves vagy évelő lágyszárú növények, de előfordulnak félcserjék is. Gyakran húsos, szukkulens felépítésűek. A levelek többnyire váltakozó állásúak vagy tőlevélrózsát alkotnak, ritkábban átellenesek (például a Montia nemzetségnél). A levelek épek, gyakran pozsgásak, pálhalevelek általában nincsenek, vagy ha igen, akkor hártyásak. A gyökérrendszer gyakran karógyökér vagy gumószerűen megvastagodott raktározó gyökér.

A virágzat általában cyme (forgó vagy kunkor). A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph). Jellemző rájuk a két csészelevélszerű fellevél (involucrum), amelyeket korábban csészének hittek. A párta 2–19 (többnyire 5) sziromszerű lepellevélből áll, amelyek gyakran szabadok vagy alapjuknál összenőttek. A porzók száma megegyezik a szirmok számával és velük szemben állnak, vagy számosak. A magház felső állású, együregű, 2–3 vagy több termőlevélből forrt össze.

A termés többnyire toktermés (capsula), amely szelepvonalak mentén nyílik, vagy ritkábban körkörösen repedő (pyxidium).

• Magja: A magvak gyakran feketék, fényesek, néha elaiosoma-val (hangyacsemege) rendelkeznek a hangyák általi terjesztés elősegítésére.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a diverzitás központja Észak-Amerika nyugati része (például Amerikai Egyesült Államok, Kanada), de képviselőik megtalálhatók Dél-Amerika (Andok), Európa, Ázsia, Ausztrália, Új-Zéland területein és az Antarktisz körüli szigeteken is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő, a tengerparti homoktól az alpesi tundráig. Sok faj kedveli a szezonálisan nedves, de nyáron kiszáradó területeket. Egyes fajok vízi életmódot folytatnak (példányul a Montia fontana forrásokban él).

A család szinte minden tagja mutat kisebb-nagyobb mértékű szukkulenciát. A Cistanthe, Lewisia és Calandrinia nemzetségek fajai kifejezetten pozsgás levelekkel és gyakran húsos raktározó gyökerekkel vagy törzzsel rendelkeznek, amelyek segítik a túlélést a szárazabb időszakokban.

Az APG IV rendszer alapján a Montiaceae a Caryophyllales rendbe tartozik. Korábban a Portulacaceae (porcsinfélék) családjába sorolták ezeket a nemzetségeket, de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Montiaceae külön kládot alkot, amely közelebbi rokonságban áll a Hectorellaceae családdal (amelyet be is olvasztottak ide) és a kaktuszfélékkel (Cactaceae), mint a szűkebb értelemben vett Portulacaceae-vel.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Montiaceae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/