Kategória:Monocots

Monocots
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots

• A Monocots elnevezés a görög monos (μόνος = egyetlen, egyedüli) és a latin cotyledon (sziklevél) szavak összetételéből származik. A cotyledon kifejezés végső soron a görög kotylēdōn (κοτυληδών = csésze alakú üreg) szóból ered, amelyet a botanikában a magban található első levelekre alkalmaznak. A nevet Antoine Laurent de Jussieu rögzítette 1789-ben megjelent Genera Plantarum művében, utalva a csoport legfőbb megkülönböztető bélyegére: a csírázáskor megjelenő egyetlen sziklevélre.

• Típustaxon: Lilium Linnaeus (1753)
• Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu: Genera Plantarum, 1789.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nem értelmezhető (klád szintű taxon).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Liliopsida
• Monocotyledoneae
• Liliidae

A hajtás rendszere jellemzően lágyszárú, bár másodlagos vastagodással (nem valódi fás szárral) fatermetű alakok is előfordulnak (pl. pálmák). A szár keresztmetszetében a szállítónalábak szórtan helyezkednek el (ataktostele), hiányzik a kambium, így nincs évgyűrűs vastagodás. A levél általában szórt állású, a levelek erezete többnyire párhuzamos vagy íves, a levélalap gyakran hüvelyszerűen öleli át a szárat. A főgyökérrendszer korán elpusztul, helyét mellékgyökérzet (bojtos gyökér) veszi át, amely a szár alapjából ered.

A virágzat igen változatos, a magányos virágtól a torzsavirágzatig terjed. A virág alapszáma jellemzően 3 (trimer), a virágtagok három körben vagy annak többszöröseiben állnak.

• Takarólevelek: Jellemző a homoklamid (egynemű) virágtakaró, ahol a lepellevél (tepals) alkotja a virágot; a külső lepellevél és a belső lepellevél gyakran alig különül el egymástól.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma általában 3 vagy 6, a portokok befelé nyílnak; a termő legtöbbször 3 termőlevélből forrt össze, a bibeszál végén a bibe gyakran háromkaréjú.

Változatos, leggyakrabban toktermés vagy bogyótermés, de előfordul szemtermés is (pázsitfüvek).

• Magja:
  • A csírában egyetlen sziklevél található.
  • Az endospermium (táplálószövet) általában bőséges és jól fejlett.

• Földrajzi elterjedés: A világ összes kontinensén előfordulnak az Antarktisz kivételével (bár ott is él két őshonos edényes növény, melyek egyike egyszikű). Kozmopolita csoport.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Megtalálhatóak a trópusi esőerdőktől a sivatagokon át a sarkvidéki tundráig.
  • Számos fajuk vízi vagy mocsári életmódot folytat.
  • Gyakoriak az epifiton (pl. orchideák, broméliák) és geofiton (hagymás, gumós növények) életformák.

Az egyszikűek adják az emberiség élelmiszerbázisának jelentős részét (gabonafélék, cukornád, pálmák). Kertészeti szempontból a legfontosabb dísznövénycsoportokat tartalmazzák (liliomok, orchideák, díszfüvek). Igényeik a sivatagi kaktuszszerű pozsgásoktól (pl. Aloe) a magas páratartalmat igénylő trópusi fajokig terjednek.

A legfőbb megkülönböztető jegy a kétszikűekkel (Eudicots) szemben az egyetlen sziklevél, a párhuzamos levélerezet, a szórt szállítónalábak és a háromtagú virágok. A kétszikűeknél a virágszám 4-es vagy 5-ös, a levélerezet hálózatos, és két sziklevéllel csíráznak.

A kládon belül jelentős szukkulencia figyelhető meg az aszparáguszvirágúak (Asparagales) rendjében (pl. Agave, Aloe, Sansevieria), valamint egyes kontyvirágféléknél. Ezeknél a növényeknél a vízraktározásért felelős parenchima szövet a levelekben vagy a szárban (kaudex) koncentrálódik, alkalmazkodva az arid környezethez.

Az APG IV (2016) rendszer szerint a Monocots egy monofiletikus egység (klád), amely a zárvatermőkön belül helyezkedik el. A bazális helyzetű Acorales (kálmosvirágúak) után váltak le a többi rendek. A modern filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a csoporton belül az Alismatales (hídőrvirágúak) alkotja a következő elágazást, míg a legfejlettebb csoportok a Commelinids (kommelinidák) kládba tartoznak (pázsitfüvek, pálmák, gyömbérvirágúak).

• Angiosperm Phylogeny Group IV (2016)
• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• Liddell, H. G., Scott, R.: A Greek-English Lexicon
• Stearn, W. T.: Botanical Latin