Soehrensia crassicaulis

Soehrensia crassicaulis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Soehrensia
Faj	Soehrensia crassicaulis

Tudományos név

• Soehrensia crassicaulis (R.Kiesling) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Lobivia crassicaulis R.Kiesling in Darwiniana 21(2-4): 324. 1978 syn. sec. Schlumpberger (2012)
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
• A szinonim nemzetségnév Bolívia országnév anagrammája (betű- ill. hangcserével létrehozott név), amelyet Britton és Rose 1922-ben adott a génusz főbb elterjedési területére közvetetten utalva.
• A fajnév crassicaulis forma neve latin szóösszetétel (crassus – sűrű, vastag, kövér, kemény; caulis – szár, törzs), a növény szárainak vastagabb alakját jellemzi.

Típuspéldány

• Típus: Lobivia crassicaulis Backeb. ex R. Kiesling
• Gyűjtő/Helyszín: A típus lelőhelye Argentína, Catamarca tartomány, a Sierra de Ambato hegység keleti lejtőin, Andalgala és Concepción települések környékén, kb. 2500–3000 méteres tengerszint feletti magasságban.
• Eredeti leírás: Curt Backeberg 1966-ban Helianthocereus crassicaulis néven írta le, de ez a leírás formailag érvénytelen (nom. inval.) volt.
• Érvényes leírás: Roberto Kiesling 1978-ban tette érvényessé a nevet, de már a Lobivia nemzetségbe sorolva.
• Modern besorolás: A legújabb molekuláris genetikai vizsgálatok alapján a fajt a Soehrensia nemzetségbe sorolták át.

Soehrensia crassicaulis képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia crassicaulis szinonimái

• (A keresett Lobivia crassicaulis ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Lobivia crassicaulis, ≡ Echinopsis crassicaulis, ≡ Lobivia grandiflora var. crassicaulis, ≡ Trichocereus crassicaulis
• = Helianthocereus crassicaulis, − Lobivia huascha var. crassicaulis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Eleinte egyhajtású, idővel az alapjánál sarjadó, nagy csoportokat képező növény. A levélzöld színű hajtások átmérője 3-11,5 cm, alakjuk eleinte gömbszerű, idősebb korukra 15-16 cm hosszúságot is elérhetnek, a felső részük olykor kúpszerűen elvékonyodik.

Erős főgyökere van. (9)-11-14 db bordája erős, egyenes lefutású, alig tagolt. A hajtás közepénél a bordák 2 cm szélesek, élük lekerekített.

Halványbarna areolái általában kerekek, idősebb korukra pajzs alakúak is lehetnek, egymástól 5-15 mm távolságra állnak.

Tövisei erősek, színük lehet tiszta fehér, de a csúcsközeli areolákon gyakran sötétbarnák, a tövük felé világosabbak, az idősebb areolákon pedig sárgásak vagy fehérek, sötétebb csúccsal. A peremtövisek száma 7-12 db, egyenesek, vagy kissé hajlottak, erősek, árszerűek. Hosszuk gyakran csak 5-7 mm, de egyes formáknál elérhetik a 3 cm-t is. Középtöviseinek száma 1-4 db, a rövid tövisű formáknál általában csak egy db található. Hosszuk 1 cm-től akár 3,7 cm-ig is terjedhet.

Generatív test

Virág

Rövidcsövű, tölcséres virága 6-8 cm hosszú, szélessége teljesen kinyílva akár a 9 cm-t is elérheti, általában ennél kisebb. A virágcső hegyes, zöld pikkelyekkel és szürke vagy barnás szőrrel fedett.

• Takarólevelek: A külső lepellevelek külső oldala zöldes árnyalatú, esetenként kifejezetten zöld. A belső lepellevelek lándzsa vagy spatula alakúak, tompa hegyűek, hosszuk 18-25 mm. Színük vörös, de előfordulnak világosabb és narancsos árnyalatok is.
• Ivarlevelek: A porzószálak gyakran feketésbíbor színűek, amitől a virágtorok sötétnek látszik. A bibeszál halványvörös vagy sárga színű, a sötét torkú formáknál lehet sötétebb árnyalatú is. A bibe színe a leírásban nem különül el.

Termés

Termése akár 2 cm átmérőjű is lehet, szőrös, éretten kinyílik.

• Magja: Feketék, nem túl fényesek, 0,9-1,2 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány, Andalgala és Concepción települések környéke, vagy más, közeli helyek.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhelye a közölt típuslelőhelyek környéke.

Kultúrában tartás

Lassú növekedésű faj, idővel csoportot képez. Kultúrában való tartása problémamentes, virágzásra bírni azonban nem könnyű. Talaj nélküli, mészmentes ásványi anyagokból összeállított ültetőközeg javasolt. A nyáron megjelenő bimbók lassan fejlődnek, a virágok nem mindig nyílnak ki teljes szélességben. Nyáron napfényes, jó szellőzésű helyen, mérsékelt öntözés mellett szépen fejlődik. Télen teljesen szárazon, hűvösön (2-10 °C) tartandó.

Egyéb

Rendszertanilag problémás faj. Britton és Rose 1922-ben leírt egy vörös virágú, sötét porzójú fajt Lobivia andalgalensis néven (ez a műben egy oldallal előbb szerepel, de érvénytelenül). Több rendszerező szerint ez azonos lehet az E. crassicaulis nevű fajjal. Ugyanezen szerzők írták le a Lobivia grandiflora-t is rózsaszín virággal. Backeberg 1966-ban leírt Helianthocereus crassicaulis-a vörös virágú. Ezt a taxont érvényesen Kiesling írta le 1978-ban a Lobivia nemzetségbe helyezve. 1974-ben Friedrich leírt egy Echinopsis rowleyi nevű fajt rózsaszínű virággal. Ritter 1980-ban a Trichocereus catamarcensis leírásával próbálkozott. Rausch 1985-ös monográfiájában a L. grandiflora több piros virágú változatát közli, köztük a nyugati részen élő, zordabb kinézetű L. grandiflora var. crassicaulis-t. A mértékadó rendszerezők az E. rowleyi-t ismerik el fajnak, a grandiflora és crassicaulis neveket szinonimának tekintik. A Nemzetközi Cactaceae Rendszertani Csoport a kutatások hatására visszahelyezte a Lobivia nemzetségbe. A lektor (Papp László) véleménye szerint a L. huascha és a L. grandiflora között nincs faji különbség, így szinonimák, és az érvényes név a L. huascha lenne.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 580. és 581. kártya