Strombocactus corregidorae

Strombocactus corregidorae
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Strombocactus corregidorae

Chichimecactus corregidorae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Chichimecactus corregidorae

Tudományos név

Chichimecactus corregidorae (S.Arias & E.Sánchez) Bárcenas, H.M.Hern. & P.Hern.-Led. in Phytotaxa 512(3): 155. 2021 sec. Barcenas & al. 2021
elfogadott, érvényes név
Strombocactus corregidorae S.Arias & E.Sánchez in Revista Mex. Biodivers. 81(3): 620-624. 2010
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „strombos” szóból származik, amely búgócsigát, játékcsigát, illetve kúpcsiga alakú tengeri csigát jelent. A név a nemzetség fajainak jellegzetes, kúpszerű vagy csigaszerű formájára utal.
A fajnév Josefa Ortiz de Domínguez tiszteletére adott név. Ő Querétaro állam kormányzójának felesége volt („corregidora”), és jelentős szerepet játszott a mexikói függetlenségi mozgalom támogatásában.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Querétaro állam, Infiernillo-kanyon térsége, kb. 1500 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: Revista Mexicana de Biodiversidad 81: 619–624, 2010
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Arias & Sánchez-Martínez, 2010

A(z) Strombocactus corregidorae szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kezdetben gömb alakú, később rövid oszlopossá váló növény. Csúcsa enyhén besüllyedő. Színe szürkészöld vagy zöldeskék. Magassága 18–23 cm, átmérője 8–12 cm.

Szemölcsök

A hajtást spirálisan elrendezett, szögletes, szabálytalan rombusz alakú szemölcsök tagolják. A szemölcsök 7–13 mm hosszúak és 9–20 mm szélesek az alapjuknál.

Axillák

Az axillák nem feltűnőek, rövid ideig gyapjasak lehetnek, de hamar csupasszá válnak.

Areolák

Az areolák 4–5 mm hosszúak és kb. 3 mm szélesek. Fiatalon gyengén gyapjasak, később lekopaszodnak.

Tövisek

Középtövis: nem különül el egyértelműen; a tövisek közül az alsó általában erősebb, lefelé irányuló, 29–35 mm hosszú, kb. 0,5–1 mm széles
Peremtövis: összesen 3–5 db tövis fejlődik, 29–35 mm hosszúak, erősek, enyhén hajlottak. Színük fekete, sötétszürke vagy barna. Csak idősebb korban hullanak le.

Generatív test

Virág

A virág a hajtás csúcsán jelenik meg. Tölcsér alakú, 35–40 mm hosszú és hasonló átmérőjű. Színe krémsárga vagy halványsárga. Idegentermékenyülő faj.

Lepellevelek: hosszúkás, spatula alakú lepellevelek, csúcsuk lekerekített, enyhén kicsípett vagy hegyes; a külső lepelleveleken bordó középsáv húzódik
Ivarlevelek: a porzók narancssárga vagy sötétsárga színűek; a bibefej halványsárga, több ágú

Termés

A termés 9–11 mm hosszú és 6–7 mm széles. Éretten sárgászöld színű. Hosszanti irányban felreped.

Magja: barna színű, 0,5–0,6 mm hosszú és 0,3–0,4 mm széles, csúcsosan gömbölyded alakú. A maghéj felszíne szabálytalan, lapított szemölcsökkel borított. Köldöke hosszúkás és viszonylag nagy. A mag nem visel függeléket, ami eltér a nemzetség más fajainál megszokott jellegzetességtől.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Querétaro állam keleti határvidéke, az Infiernillo-kanyon térsége
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1500 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, meredek, agyagos és agyagpalás kanyonfalakon. Élőhelyén sziklagyepek és rendkívül gyér növényzet jellemző, alacsony pázsitfüvekkel és ritkás cserjékkel. Gyakran nehezen hozzáférhető, meredek, omladékos sziklafalakon él, sok példánya az ember számára szinte elérhetetlen helyeken található.

Kultúrában tartás

Nevelése a Strombocactus disciformis fajhoz hasonló, de annál valamivel nehezebb. Rendkívül lassú növekedésű növény, teljes kifejlett méretének eléréséhez akár több évtized is szükséges.

Világos, napos helyet igényel. Mérsékelt öntözést és kiváló vízáteresztő képességű, ásványi összetételű talajt kíván, különösen agyagpala törmeléket tartalmazó közegben fejlődik jól. Saját gyökerén nagyon lassan fejlődik, ezért gyakran oltva nevelik. Magvetéssel szaporítható, de virágzására saját gyökéren akár egy évtizedet is várni kell.

Télen szárazon, 5–10 °C közötti hőmérsékleten teleltetendő. Rövid ideig az enyhe fagyot is elviseli, ha teljesen száraz körülmények között van.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj leginkább a Strombocactus disciformis fajhoz hasonlítható, de attól nagyobb termete, oszlopos növekedési hajlama, hosszabb és erősebb tövisei, valamint jellegzetes, függelék nélküli magjai alapján jól elkülöníthető.

Taxonómia és filogenetika

Önálló fajként 2010-ben írták le. A Strombocactus nemzetségen belül egyedi bélyegei, különösen a mag morfológiája alapján jól elkülöníthető taxon, amely fontos kiegészítése a korábban egységesnek tekintett nemzetség fajkészletének.

Egyéb

A fajt a Moctezuma-folyó víztározójához kapcsolódó csővezeték építési munkálatai során fedezték fel. Élőhelye rendkívül elszigetelt és nehezen megközelíthető. A faj lassú növekedése és ritka előfordulása miatt a gyűjteményekben még viszonylag ritkának számít.

Szerzők

Szöveg és kép: Varga Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 812. kártya