Szukkulensek

Név

• Szukkulensek, pozsgás növények (!! nem randszertani kategória !!)
• succulentus, -i (latin melléknév, jelentése: nedvdús)

A név eredete, etimológia

A kifejezés a latin succus szóból származik, amely nedvet, lét vagy szirupot jelent. A botanikai latinban a succulentus forma honosodott meg, utalva a növények azon képességére, hogy szöveteikben (szár, levél vagy gyökér) jelentős mennyiségű vizet tároljanak. Az etimológiai források (Stearn, Genaust) megerősítik, hogy a név a növények húsos, víztároló szöveteire utal, amelyek segítik a túlélést arid (száraz) körülmények között.

Szinonimák

• pozsgás növény(ek)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szukkulensek olyan növények, amelyek egyes részei az átlagosnál vastagabbak és húsosabbak, általában azért, hogy vizet tároljanak a száraz éghajlati vagy kedvezőtlen talajviszonyok közötti túléléshez. A víz tárolása történhet különböző szervekben:

• Levélszukkulensek: A vizet a levelekben tárolják (pl. Aloe, Agave, Sedum). A levelek gyakran megvastagodottak, viaszos réteggel vagy szőrökkel borítottak a párologtatás csökkentése érdekében.
• Szárszukkulensek: A szár veszi át a víztároló funkciót, a levelek gyakran redukálódtak vagy tövisekké módosultak (pl. kaktuszfélék - Cactaceae, kutyatejfélék - Euphorbiaceae bizonyos fajai).
• Gyökérszukkulensek: A föld alatti részek, a gyökerek vastagodnak meg (pl. Pachypodium egyes fajai).

A szövetekben tárolt folyadék általában víznedvű, de bizonyos családoknál (pl. Euphorbiaceae) jellemző a tejnedvű belső tartalom. A kaktuszok esetében a hajtásokon areolák találhatók, amelyekből töviseket fejlesztenek, bizonyos nemzetségeknél (pl. Opuntia) pedig apró, horgas glochidium-ok is megjelenhetnek.

Generatív test

Virág

A virágok morfológiája rendkívül változatos, mivel a “szukkulens” nem egy rendszertani kategória, hanem egy ökológiai adaptációs típus. Sok faj látványos, nagy méretű virágokat növeszt a beporzók vonzására a rövid nedves időszakok alatt.

Termés

A terméstípus családonként eltérő: lehet toktermés, bogyótermés vagy aszmagcsoport.

• Magja: A magok gyakran hosszú ideig megőrzik csírázóképességüket, várva a megfelelő mennyiségű csapadékot.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A szukkulensek világszerte elterjedtek, de legnagyobb diverzitásukban Dél-Afrikában, Mexikóban, az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén, Madagaszkáron és a Kanári-szigeteken fordulnak elő. Európában a mediterrán térségben és a hegyvidéki sziklás területeken (pl. Sempervivum fajok) őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban szemiarid és arid területeken, sivatagokban, félsivatagokban, szavannákon és sziklás tengerpartokon élnek. Jellemzőjük a CAM-típusú fotoszintézis (Crassulacean Acid Metabolism), amely lehetővé teszi a gázcserenyílások éjszakai nyitvatartását, minimalizálva a nappali vízveszteséget.

Szukkulens taxonok

A szukkulencia több mint 60 növénycsaládban jelent meg konvergens evolúció útján. A legjelentősebbek:

• Cactaceae (kaktuszfélék): Szinte kivétel nélkül szárszukkulensek.
• Aizoaceae (kristályvirágfélék): Kavicskaktuszok és jégvirágok.
• Crassulaceae (varjúhájfélék): Kövirózsák és varjúhájak.
• Asphodelaceae: Ide tartoznak az Aloe és Haworthia nemzetségek.
• Euphorbiaceae (kutyatejfélék): Sok fajuk megtévesztésig hasonlít a kaktuszokra (kaktuszformájú szukkulensek).

Taxonómia és filogenetika

A szukkulensek nem alkotnak monofiletikus egységet (kládot). Az APG IV osztályozás szerint a szukkulencia különböző rendekben jelenik meg:

• Caryophyllales (pl. Cactaceae, Aizoaceae, Didiereaceae)
• Asparagales (pl. Agavoideae, Asphodelaceae)
• Malpighiales (pl. Euphorbiaceae)
• Gentianales (pl. Apocynaceae - Asclepiadoideae alcsalád)

Részletesen: Pozsgás rendek, családok, nemzetségek