Ugrás a tartalomhoz

Cleistocactus candelilla

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Cleistocactus candelilla Cárdenas, 1952

A tudományos név státusza: érvényes (Caryophyllales.org szerint elfogadott név)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnév, candelilla, spanyol eredetű szó, amely jelentése „kis gyertya”, a növény karcsú, gyertyaszerű hajtásaira utal.

Típuspéldány

Gyűjtő: Martín Cárdenas, Bolívia, Cochabamba megye, 1952 Típuspéldány helye: nem ismert

Első leírása: Martín Cárdenas, 1952

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Cleistocactus candelilla cserjeszerű növekedésű, felálló vagy kissé szétterülő hajtásokkal, amelyek az aljuknál elágaznak. A hajtások 1 méter magasak, ritkán akár 3 métert is elérhetnek, 3–5 centiméter átmérőjűek. A bordák száma 11–13, mélyen barázdáltak.

Areolák

Az areolák kicsik, a bordákon sorokban helyezkednek el, fehéres gyapjas szőrrel borítottak.

Tövisek

  • Peremtövis: 13–15 darab, legfeljebb 5 mm hosszú, felső része világosbarna, szürke vagy sárgásbarna, alsó része fehéres.
  • Középtövis: 3–4 (ritkán 1–4) darab, sárgásbarna, kissé lapított, 1–2,5 cm hosszú, ritkán 3 cm-ig.

Generatív test

Virág

A világoslila virágok 8–10 cm hosszúak, egyenesek vagy enyhén íveltek, többé-kevésbé vízszintesen állnak ki. Kevés pikkely és feltűnésmentes szőr borítja őket.

  • Külső lepellevelek: keskenyek, világoslila árnyalatúak.
  • Belső lepellevelek: világoslila, néha lilásrózsaszín színűek, cső alakban összeforrtak.
  • Porzószálak: számosak, a cső belső részén helyezkednek el.
  • Portokok: sárgás színűek.
  • Bibeszál: karcsú, a virágcső hosszának nagy részén átnyúlik.
  • Bibe: többágú, világos árnyalatú.

Termés

A termés világos lazacrózsaszín, gömbölyű, átmérője akár 10 mm is lehet.

  • Magja: apró, fekete, fényes magok.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, főként Cochabamba, Potosí és Santa Cruz megyékben, 1300–2600 méteres tengerszint feletti magasságban.

Élőhely: sziklás, hegyvidéki területeken, száraz, jól vízelvezetésű talajokon él.

  • Éghajlati tényezők: félszáraz, hegyvidéki klíma, erős napsugárzással és hűvösebb éjszakákkal.
  • Növénytársulás, életmód: xerofita, gyakran társul más szárazságtűrő pozsgásokkal.

Kultúrában tartás

A Cleistocactus candelilla viszonylag könnyen tartható dísznövény.

Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos kaktuszföldet igényel. A napos fekvést kedveli, de a nagyon forró délutáni napfénytől védeni kell.

Öntözése mérsékelt, a talajt az öntözések között hagyni kell teljesen kiszáradni. Télen csak ritkán, 4–6 hetente egyszer öntözzük.

Szaporítása szárdugványokkal lehetséges, melyeket ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cleistocactus candelilla megjelenésében hasonlít a Cleistocactus samaipatanus, Cleistocactus winteri és Cleistocactus smaragdiflorus fajokra, de ezeknél karcsúbb hajtásaival és világoslila virágaival különbözik.

Egyéb

A faj a „legkevésbé veszélyeztetett” (LC) kategóriába tartozik az IUCN Vörös Listán.

Dísznövényként világszerte kedvelt a különleges, karcsú, oszlopos megjelenése és színes virágai miatt.

Ökológiai szerepe is jelentős: természetes élőhelyén menedéket nyújt kisállatoknak, és a virágait látogató beporzók számára nektárforrás.


Szerzők és forrás