Cleistocactus morawetzianus

Tudományos név

Cleistocactus morawetzianus Backeberg, 1936

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnév, morawetzianus, Curt Backeberg pártfogója, Victor Morawetz tiszteletére lett adva.

Típuspéldány

Gyűjtő: Curt Backeberg, Peru, 1936 Típuspéldány helye: nem ismert

Első leírása: Curt Backeberg, 1936

Szinonimák

• Echinopsis morawetziana (Backeb.) Molinari, 2015
• Érvényes név és szinonimák a Cleistocactus morawetzianus taxonnál. [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Cleistocactus_morawetzianus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Cleistocactus morawetzianus cserjés, szinte fához hasonló növekedésű, gazdagon elágazó, szürkészöld hajtásokkal. A növény akár 2 méter magasra is megnőhet, átmérője legfeljebb 5 centiméter. A bordák száma 12–16, harántirányban barázdáltak.

Areolák

A bimbóudvarok legfeljebb 1 cm távolságra helyezkednek el egymástól.

Tövisek

• Peremtövis: a tövénél megvastagodott, kezdetben aranysárga, később szürkéssé váló, sötétebb hegyű.
• Középtövis: legfeljebb 3 szubcentrális tövis, 5 cm hosszú.
• Sugárirányú tövis: legfeljebb 14 darab, legfeljebb 15 mm hosszú.

Generatív test

Virág

A virágok felállóak, egyenesek vagy enyhén íveltek, lefelé irányulnak. Színük fehér, világos zöldes vagy enyhén rózsaszínes árnyalatú. Hosszuk legfeljebb 5,5 cm, átmérőjük 9 mm.

• Külső lepellevelek: szétterülőek.
• Belső lepellevelek: csőszerűen összeforrtak.
• Porzószálak: a virág belsejében találhatók.
• Portokok: sárgás színűek.
• Bibeszál: hosszú, messze túlnyúlik a virágon.
• Bibe: fehér, többszörös elágazású.

Termés

A termés gömb alakú, sárgászöld.

• Magja: apró, fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, főként Junín, Huancavelica, Ayacucho és Apurímac régiókban, 2000–3500 méteres tengerszint feletti magasságban.

Élőhely: sziklás lejtők, száraz hegyoldalak, rossz talajminőségű területek.

• Éghajlati tényezők: magaslati, száraz, félszáraz és vízhiányos környezet.
• Növénytársulás, életmód: xerofita, adaptált a vízhiányra, hosszú fehér szőrök borítják.

Kultúrában tartás

A Cleistocactus morawetzianus könnyen gondozható dísznövény.

Jó vízelvezetésű talajt igényel, vízelvezető lyukakkal ellátott cserépben. Kedveli az erős, közvetett fényt, de a reggeli vagy kora délutáni napsütést is elviseli.

Öntözése ritka, a talaj teljes kiszáradásáig várjunk az öntözéssel. Téli hónapokban a vízellátást tovább csökkentjük.

A vegetációs időszakban két–három havonta kiegyensúlyozott műtrágyát adhatunk.

Szaporítása dugványozással történik, a dugványokat néhány napig hagyni kell száradni, majd ültetni jó vízelvezetésű talajba.

A faj érzékeny lehet lisztahúsra és takácsatkára, amelyek ellen víz és alkoholos vagy mosogatószeres permetezés alkalmazható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cleistocactus morawetzianus jól megkülönböztethető a nemzetség más oszlopos fajaitól, mint például a Cleistocactus strausii vagy Cleistocactus smaragdiflorus, a hosszú fehér szőrök és a szár alakja alapján.

Egyéb

Népszerű dísznövény világszerte a karcsú, oszlopos alakja és a hosszú fehér szőrök miatt.

Eredeti élőhelyén ökológiai szerepe jelentős: táplálékot és menedéket biztosít madaraknak és rágcsálóknak.

A faj a CITES II. függeléke alatt védett, kereskedelme szabályozott.

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Ötvös Dénes
• Lektorálta:
• Forrás: www.botanicohub.com