Lobivia calorubra

Lobivia calorubra
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Lobivia
Faj	Lobivia calorubra

Tudományos név

• Lobivia calorubra (Cárdenas) Rausch, Lobivia 85: 21. 1987 ["1985"]. Sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis calorubra (Cárdenas) Friedrich & Rowley, 1974
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• Lobivia: Ez egy anagramma, amely az ország nevéből, Bolíviából (Bolivia) származik. Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose alkotta meg a nevet 1922-ben, utalva ezzel a növények elsődleges származási helyére és elterjedési központjára.
• A szinonim nemzetségnevet az ógörög echinos – sün szóból képezték az -opsis képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
• A fajnév ógörög-latin szóösszetétel és a faj típusos virágszínére utal (kalos – szép, bájos, gyönyörű; ruber, rubra, rubrum – piros, vörös).

Típuspéldány

• Echinopsis calorubra Cárdenas; Martin Cárdenas, Bolívia, Tarija, 1957.
• Első leírása: Kakteen und Andere Sukkulenten 23(2):32. 1972.
• Az aktuális nemzetségnevet helyezte: Heimo Friedrich és Gordon Douglas Rowley 1974.

Echinopsis calorubra képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Lobivia calorubra szinonimái

• (A keresett Echinopsis calorubra ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinopsis calorubra, ≡ Pseudolobivia calorubra, ≡ Echinopsis obrepanda var. calorubra, ≡ Echinopsis obrepanda subsp. calorubra, ≡ Echinopsis rojasii subsp. calorubra
• = Lobivia pojoensis var. grandiflora, ≡ Echinopsis rauschii var. grandiflora, ≡ Echinopsis ancistrophora var. grandiflora, ≡ Lobivia calorubra var. grandiflora
• = Echinopsis rauschii var. megalocephala, ≡ Echinopsis ancistrophora var. megalocephala, ≡ Lobivia calorubra var. megalocephala
• = Lobivia aguilari, ≡ Echinopsis obrepanda var. aguilari

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magános, nyomott gömb alakú növény, amelynek átmérője kifejlettkorára a 10 cm-t is elérheti. A hajtás színe sötétzöld, a bordák száma 17 körüli.

A bordák egyenesen lefutók, ferde állásúak, állszerű képződményekre tagolódnak. Tövisei tűszerűen merevek. Peremtöviseinek száma az eredeti leírás szerint 12-14 db, a középtöviseké pedig 2-3 db. A kereskedelemben kapható növényeknél a tövisszám gyakran kevesebb: a peremtövisek száma gyakran 10 alatt van, középtövise pedig általában 1 db.

A tövisek hossza 2-3 cm. A peremtövisek krémszínűek vagy sárgás-barnásak, erősen hátrahajlók. A középtövisek lehetnek egyenesek, hajlottak vagy akár horgasan visszahajlók is, színük barna-fehér, a csúcsuk sötétebb. Areolái 16-18 mm távolságra helyezkednek el egymástól, méretük 4-6 mm, fehéren gyapjasak.

Generatív test

Virág

A virágok a növény oldalán jelennek meg, az előző évek hajtásrészén. Hosszúságuk 8-10 cm, szélességük 6-8 cm. A virágcső zöld, barnás-rózsaszín pikkelylevelekkel és ezek hónaljában fekete gyapjúszőrzettel.

• Takarólevelek: A belső lepellevelek spatula alakúak, lekerekítettek, lila színűek, a külső lepellevelek zöldes árnyalatúak, hegyesebbek a belsőknél. A torok zöldesfehér.
• Ivarlevelek: A belső porzószálak a terméskezdemény felett kb. 2 mm-rel képződnek a torok oldalán, a külső porzókör a torokhártyán van. Színük a hártyával együtt ibolyás rózsaszín. A bibeszál túlnövi a porzók hosszát, színe zöldes, a bibefej (vagy bibe) tízágú, szintén zöldes színű.

Termés

A termés megnyúlt, 20 mm hosszú, 13 mm széles, barnászöld vagy barnás rózsaszín pikkelylevelekkel és fehér szőrzettel borított.

• Magja: 1 mm széles és 1,3 mm hosszú, felülete szemölcsös, fényes fekete színű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Bolíviában, Tarija megye keleti részén van. Walter Rausch közlése szerint Cóndor településtől nyugatra a virágok lilásvörösek, Cajas felé továbbhaladva vörös virágú példányok is előfordulnak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2300-2400 méteres magasságban (gyűjtőszámok alapján 2250-3150 méter között). Füves területek sziklakibukkanásain, sziklagyepekben, gyakran alacsony, kétszikű lágyszárúak között élnek, többnyire délkeleti lejtőkön.

Kultúrában tartás

Formás, szép tövisű kompakt növény. Igazi értékét a hagyományos Echinopsis nemzetségben nem gyakori virágszíne adja. Tartási igényei: porózus, ásványi túlsúlyos ültetőközeg (vulkanikus kőzetzuzalék), friss levegő, több órás közvetlen napfény, mérsékelt öntözés. Jól viseli az egész napos kitettséget, de mérsékelt árnyékolás mellett szebben fejlődik. Virágzásra júniusban van legnagyobb esély. Télen szárazon, 5 °C-on vagy rövid ideig ennél hűvösebb helyen pihentethető.

Egyéb

Rendszertani hovatartozása fejtörést okozott. Walter Rausch eredetileg Lobivia fajként írta le, majd az Echinopsis ancistrophora alá sorolta alfajnak. 1985-ben a Lobivia calorubra változataként említette, elkülönítve azt a típusos formától virágszíne', sötétebb hajtásszíne és földrajzi izolációja alapján. A mai rendszerezők ezt az elkülönülést elfogadják, de a taxont az Echinopsis nemzetségbe helyezik.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 631. kártya