Soehrensia formosa

Soehrensia formosa
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Soehrensia
Faj	Soehrensia formosa

Tudományos név

• Soehrensia formosa (Pfeiff.) Backeb., Cactaceae 3: 1678. 1959. Sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis formosa subsp. formosa (Pfeiff.) Salm-Dyck 1850
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
• A szinonim nemzetségnevet az ógörög „echinos” = sün szóból képezték az „-opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (echinopsis = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növény szárának tövises voltát jellemzi.
• A fajnév neve a latin “formosus” szóból származik, jelentése csinos, elegáns, jóképű. A faj megjelenését jellemzi.

Típuspéldány

• Echinocactus formosus Pfeiffer; Pfeiffer, Argentína, Mendoza; Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum 50. 1837.
• Első leírása: Echinocactus formosus Pfeiffer in Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum 50. 1837.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Salm-Dyck 1850

Soehrensia formosa képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia formosa szinonimái

• (A keresett Echinopsis formosa ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinocactus formosus, ≡ Echinopsis formosa, ≡ Acanthocalycium formosum, ≡ Lobivia formosa, ≡ Trichocereus formosus
• = Melocactus gilliesii
• = Echinonyctanthus formosus
• = Echinocactus gilliesii
• = Echinocactus formosus var. crassispinus
• = Echinopsis formosa var. laevior
• = Echinopsis formosa var. rubrispina
• = Echinopsis formosa var. spinosior
• = Cereus gilliesii
• = Echinopsis formosa var. albispina, ≡ Acanthocalycium formosum var. albispinum
• = Lobivia oreopepon, ≡ Echinopsis oreopogon, ≡ Soehrensia oreopepon, − Lobivia oreopogon, − Acanthocalycium oreopogon
• = Soehrensia formosa var. maxima
• = Soehrensia formosa var. polycephala
• − Echinopsis oreopepon

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Eleinte szabályos gömb alakú, később hajtásai hengeressé válnak. Ritkán magasabbak 50 cm-nél, átmérőjük pedig 15-20 cm, de az extrém idős példányok elérhetik a 2 méteres magasságot (helyesebben hosszt, mert addigra már elhevernek), átmérőjük pedig a 40 cm-t. Szárának színe halvány szürkészöld. Bordáinak száma 15-35 db, ezek tompa, hullámos élűek, egyenes lefutásúak. Areolái 8-10 mm távolságra állnak egymástól.

2-8 db középtövise változó hosszúságú lehet, de nem hosszabb 7 cm-nél. Színük a vörösesbarnától a csaknem fehérig változhat. 8-16 db peremtövise sárgás vagy fehéres színű.

Generatív test

Virág

Virág harang, vagy tölcsér formájú, 6-8 cm hosszú és hasonló széles. A virágok 4-5 napig pompáznak.

• Takarólevelek: A lepellevelek színe a halványsárgától az aranysárgáig változhat.

Termés

Termése szélesen gömbölyű, zöld, 3,5 cm hosszú, 4 cm átmérőjű.

• Magja: Magvai sötétbarnák.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentínában, Mendoza tartományban van. Az ország nyugati részén is kiegészül elterjedési területe (Catamarca, la Rioja, San Juan), amely átnyúlik Chilébe is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kopár sziklás hegyoldalakon, gyakrabban pázsitfűfélékkel, sziklagyepeken.

Kultúrában tartás

Általánosan alkalmazott az átlag 5 °C-os teleltetés, ami nagy hideg esetén néha súrolja a fagypontot. Télen 10 °C-nál már erősen szellőztetni kell. Október közepétől március közepéig nincs öntözés és párásítás. Március közepe után a többnapos csendes eső alkalmas a növények szabadban történő itatására, akár hidegben is, ami segít a rovarkártevők ellen. Nyáron a szabad tartás (üvegház tetejének lebontása) ajánlott, így a növényeket minden időjárási hatás éri, ami megakadályozza a parásodást. Tápanyagigényüket átültetéssel, vízszükségletüket esővízzel célszerű kielégíteni. A faj lassan fordul termőre, esetenként csak 60 éves kora felett virágzik először, de akkor több hullámban is hozhat virágot.

Egyéb

A nemzetség és a faj rendszertani besorolása során számos szinonim név keletkezett (Soehrensia, Lobivia, Trichocereus), tükrözve a taxonómiai kutatások változásait.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lojek Géza
• Kép: Lojek Géza
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 318. kártya