Hespëroyucca whippleyi

Hesperoyucca whippleyi
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Agavoideae
Nemzetség- csoport	Agaveae
Nemzetség	Hesperoyucca
Faj	Hesperoyucca whippleyi

Tudományos név

• Hesperoyucca whippleyi (Torrey) Baker 1892
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév második tagja a nagyon hasonló kinézetű Yucca-fajokra utal, az első tag („hespera”) pedig ógörög szó, jelentése: este. A faj az észak-amerikai kontinens nyugati részén él, ahol a nap este lenyugszik, az elterjedésére utalva.
• A fajnév Amiel Weeks Whipple (1817–1863) főhadnagyról van elnevezve, aki az amerikai hadseregben szolgált. 1853–54-ben térképész mérnökként részt vett abban a tervező és felderítő munkában, amely a Mississippi és a Csendes-óceán közötti vasútvonal nyomvonalát jelölte ki.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Rep. Colorado R. (Ives) 4(Botany): 29. 1861.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Baker 1892

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Tóth Norbert

Szinonimák

• Yucca whipplei Torr. in J.C.Ives, Rep. Colorado R. 4: 29 (1861)
• Yucca whipplei subsp. typica A.L.Haines in Madroño 6: 44 (1941), not validly publ.
• Hesperoyucca peninsularis (McKelvey) Clary in Sida 19: 845 (2001)
• Hesperoyucca whipplei var. graminifolia Trel. in Rep. (Annual) Missouri Bot. Gard. 4: 215 (1893)
• Yucca californica Groenland in Rev. Hort. (Paris), sér. 4, 7: 434 (1858), tentatively listed as a synonym.
• Yucca engelmannii Mast. in Gard. Chron., n.s., 14: 43 (1880)
• Yucca graminifolia Alph.Wood in Proc. Acad. Nat. Sci. Philadelphia 20: 167 (1868), nom. illeg. homonym. post.
• Yucca nitida C.Wright ex W.Watson in Gard. Chron., ser. 3, 39: 154 (1906)
• Yucca ortigiesiana Roezl in Belgique Hort. 1880: 51 (1880)
• Yucca peninsularis McKelvey in Yuccas Southw. U.S. 2: 52 (1947)
• Yucca whipplei subsp. caespitosa (M.E.Jones) A.L.Haines in Madroño 6: 34 (1941)
• Yucca whipplei var. caespitosa M.E.Jones in Contr. W. Bot. 15: 59 (1929)
• Yucca whipplei subsp. eremica Epling & A.L.Haines in Brittonia 9: 172 (1957)
• Yucca whipplei f. graminifolia (Trel.) Voss in Vilm. Blumengärtn., ed. 3. 1: 1055 (1895)
• Yucca whipplei var. intermedia (A.L.Haines) J.M.Webber in Agric. Monogr. U.S.D.A. 17: 34 (1953)
• Yucca whipplei subsp. intermedia A.L.Haines in Madroño 6: 43 (1941)
• Yucca whipplei var. parishii M.E.Jones in Contr. W. Bot. 15: 59 (1929)
• Yucca whipplei subsp. parishii (M.E.Jones) A.L.Haines in Madroño 6: 44 (1941)
• Yucca whipplei var. percursa (A.L.Haines) J.M.Webber in Agric. Monogr. U.S.D.A. 17: 35 (1953)
• Yucca whipplei subsp. percursa A.L.Haines in Madroño 6: 43 (1941)
• Yucca whipplei subsp. rigata Afferni & Drovandi in Piante Grasse 24: 92 (2004)
• Yucca whipplei var. violacea André in Rev. Hort. (Paris) 56: 324 (1884)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A rozetta szár nélküli, vagy rizómát képez, magányos, vagy többfejű.

Levelek

A levelek egyenesek, vagy ritkán keskeny lándzsásak, merev kardszerűek, vagy hajlékonyak, gyakran görbültek. Keresztmetszetük síkdomború, de mindkét lapjukon gerincet is viselhetnek. Hosszuk 25–115 cm, szélességük 0,5–4 cm, a tövük kiszélesedő. Színük szürkészöld, finoman barázdált. A levelek éle keskeny, finoman fogazott, nem képez rostokat.

• Levélcsúcs: a levél csúcsi- vagy végtövise hegyes

Rizóma

A növény rizómát képezhet.

Sarjképzés

A növény magányos vagy többfejű, egyes formák sarjakat hoznak a levélhónaljakból.

Generatív test

Virágzat

A virágzat a növény csúcshajtásából fejlődik, hengeres, vagy keskeny ellipszoid, 1,4–8 m magas. A virágzat szára felleveleket visel, 0,9–4,5 m hosszú.

Virág

A virágok 3,5–5 cm-esek, gömb alakúak, szélesre nyílók, bókolók, dúsan állnak, nagyon illatosak.

• Lepellevelek: széles lándzsásak, nagyjából egyformák, 30–65 × 8–25 mm-esek, fehérek, rózsaszínes csúccsal
• Ivarlevelek: a porzók alul egyenesek, felső részük hajlott, bunkó alakú. A tövük a lepellevelekhez forrt, a virág nyílásakor azokkal együtt széttárulnak. A virágpor nyálkás. A bibe bunkós végű

Termés

A termés ovális, 3–5 cm-es, a rekeszei mentén felnyílik.

• Magja: lapos, vékony, sima, matt fekete, 6–7 × 8 mm

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: az USA-ban, Kalifornia délnyugati részén és Arizonában a Grand Canyon-tól délre él, valamint a szomszédos mexikói területeken
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kaliforniában jellemzően a tengerpart és a belső sivatagos rész közötti hegyvidéken, 2500 m magasságig, bozótos helyeken találkozhatunk vele, viszonylag dús vegetációban. Érdekes módon az általam látott 2–3 élőhelyen kaktuszfélékkel sehol nem nőtt együtt

Kultúrában tartás

Magról vetve gyorsan fejlődik. Tartása nem jelent problémát, szívós növény, a fejlődési időszakban meglehetősen nagy vízigénnyel. Túlságosan szárazon tartva a levelek vége beszárad. Fiatalon a levelei inkább laposak, fűszerűek, nem mutatják a későbbi megvastagodott, merev formát.

Fűtetlen, de fedett helyen tartva biztonságosan kitelel, túléli a hazánkban előforduló legnagyobb hidegeket is. A délibb élőhelyeit ismerve ez meglepő dolog. Kivételes években a levelek vége visszafagyhat, de a növény gyorsan kinövi.

Nyáron érdemes nagy cserépben, vagy kiültetve nevelni, mert így sokkal gyorsabban fejlődik. A szabadban való téli tartását is meg lehetne kockáztatni védett fekvésben, jó vízelvezető talajban, mert az eredeti élőhely növényzetéből ítélve a csapadék mennyisége a miénkhez hasonló lehet, és a magashegyvidéki populációk hosszantartó, hasonló hidegeket élnek át, mint amilyenek nálunk vannak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Yucca nemzetségtől megkülönbözteti a bunkós végű bibe, a leplekhez forrt porzószálak, a rekeszek mentén felnyíló termés, a nagy méretű virágzat. Ezen kívül a magános formák virágzás után elpusztulnak, mások sarjakat hoznak a levélhónaljakból, egyik sem jellemző a Yucca nemzetségre.

Kifejlett korban az Agave stricta-ra hasonlít, vékony levelekből álló gömbjei nagyon látványosak.

Taxonómia és filogenetika

A faj sok változata közötti különbség ezeken a tulajdonságokon alapult (sarjadó vagy magányos, képez-e rizómát?), de egyetlen élőhelyen belül is nagyon változatos formákat találunk, így rendszertanilag nem különíthetjük el a különböző formákat (ökotípusokat).

Egyéb

Gyűjteményekben való tartásra a sarjadó példányok alkalmasabbak, mert könnyen szaporíthatók.

Szerzők

• Szöveg: Barna János
• Kép: Tóth Norbert
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 348. kártya