Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Agaveae

Innen: MKOE wiki
Agaveae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Asparagales
Család Asparagaceae
Alcsalád Agavoideae
Nemzetség-
csoport
Agaveae

Tudományos név

  • Agaveae Dumortier, 1829
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • Az Agaveae nevet a típusnemzetség, az Agave után kapta. A név a görög agauos (αγαυός) szóból ered, melynek jelentése: „tiszteletreméltó”, „nemes”, „pompás” vagy „fenséges”. Ezt eredetileg a görög mitológiában Kadmosz lányára, Agauéra használták, botanikai értelemben pedig a növények impozáns megjelenésére és hatalmas virágzati szárára utal. Dumortier 1829-ben különítette el a csoportot ezen a néven, bár korábban és később is gyakran családi rangon (Agavaceae) tárgyalták.

Típus

  • Agave L.; Carl von Linné, 1753.
  • Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, Analyse des Familles des Plantes 57. oldalán, 1829-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, 1829.
Agave képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Agavaceae
  • Yuccaceae
  • Hostaceae
  • Anthericaceae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A csoport tagjai többnyire évelő, pozsgás, tőrózsás (rozettás) növekedésű növények. A szár gyakran rövid és vaskos, egyes nemzetségeknél (pl. Yucca) fásodó és elágazó. A levelek általában szálas-lándzsásak, rostosak, merevek, sokszor tövises szélűek és a csúcsukon szúrós tövist viselnek. A gyökérzet bojtos, gyakran rizómás vagy gumósan megvastagodott, ami segíti a túlélést a száraz időszakokban. A levelek víztároló alapszövete teszi lehetővé a kiterjedt szárazságtűrést.

Generatív test

Virág

A virágzat általában hatalmas méretű, fürtös vagy bugás, amely egy magas, gyakran több méteres virágzati száron helyezkedik el. A virág sugaras vagy enyhén kétoldali szimmetriájú, hímnős.

  • Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, két körben helyezkedik el, a külső lepellevél és belső lepellevél gyakran összeforrva tölcsér vagy harang alakú pártát alkot. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak száma hat, a portokok általában befelé nyílók, a termő alsó vagy felső állású, a bibeszál hosszú, a bibe háromkaréjú. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés többnyire háromrekeszű, húsos bogyó vagy száraz, falakkal nyíló toktermés.

  • Magja: Lapos, gyakran fekete, szárnyas vagy szárny nélküli, bőséges táplálószövettel rendelkezik.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Amerikai Egyesült Államok déli részétől Mexikón át Közép-Amerikáig és Dél-Amerika északi részéig őshonosak, de egyes képviselőik (pl. Hosta) Kelet-Ázsiában is megtalálhatóak.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagi, sivatagi és száraz hegyvidéki területek lakói. Sokan közülük litofiton vagy szárazságtűrő szárazföldi növények, amelyek jól alkalmazkodtak az extrém napsütéshez és a kevés csapadékhoz.

Kultúrában tartás

Dísznövényként világszerte elterjedtek a száraz kertekben (xeriscaping). Jól vízáteresztő, laza talajt és sok napfényt igényelnek. Gazdasági jelentőségük is kiemelkedő: rostnövényként (szizálkender) és szeszes italok alapanyagaként (tequila, pulque) is hasznosítják őket.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A korábbi besorolásoktól eltérően a modern rendszertan ide sorolja a korábban külön családként kezelt Anthericaceae és Hyacinthaceae egyes csoportjait is. Megkülönbözteti őket a többi liliomvirágútól a gyakran rostos, pozsgás levélzet és a specifikus virágzati szerkezet.

Szukkulens taxonok

Az Agaveae alcsalád a spárgafélék (Asparagaceae) családjának egyik legjelentősebb szukkulens csoportja. A kládra jellemző a CAM-típusú fotoszintézis, amely lehetővé teszi a vízveszteség minimalizálását. Molekuláris adatok alapján a csoport monofiletikus, ide tartoznak az agavefélék mellett a jukkák és a tölcsérliliomok is.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV (2016) rendszertan szerint a csoport alcsaládi rangon (Agaveae) szerepel a spárgafélék (Asparagaceae) családon belül. A 2010 utáni filogenetikai kutatások (pl. McKain et al., 2012) megerősítették, hogy a korábban különálló családként kezelt taxonok egyetlen evolúciós vonalat alkotnak, ahol a pozsgás életmód és a virágzati morfológia többször is párhuzamosan fejlődött ki a környezeti adaptáció során.

Forrás

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 8 alkategóriával rendelkezik (összesen 8 alkategóriája van).