Kategória:Agaveae

Agaveae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Agavoideae
Nemzetség- csoport	Agaveae

• Az Agaveae nevet a típusnemzetség, az Agave után kapta. A név a görög agauos (αγαυός) szóból ered, melynek jelentése: „tiszteletreméltó”, „nemes”, „pompás” vagy „fenséges”. Ezt eredetileg a görög mitológiában Kadmosz lányára, Agauéra használták, botanikai értelemben pedig a növények impozáns megjelenésére és hatalmas virágzati szárára utal. Dumortier 1829-ben különítette el a csoportot ezen a néven, bár korábban és később is gyakran családi rangon (Agavaceae) tárgyalták.

• Agave L.; Carl von Linné, 1753.
• Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, Analyse des Familles des Plantes 57. oldalán, 1829-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, 1829.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Agavaceae
• Yuccaceae
• Hostaceae
• Anthericaceae

A csoport tagjai többnyire évelő, pozsgás, tőrózsás (rozettás) növekedésű növények. A szár gyakran rövid és vaskos, egyes nemzetségeknél (pl. Yucca) fásodó és elágazó. A levelek általában szálas-lándzsásak, rostosak, merevek, sokszor tövises szélűek és a csúcsukon szúrós tövist viselnek. A gyökérzet bojtos, gyakran rizómás vagy gumósan megvastagodott, ami segíti a túlélést a száraz időszakokban. A levelek víztároló alapszövete teszi lehetővé a kiterjedt szárazságtűrést.

A virágzat általában hatalmas méretű, fürtös vagy bugás, amely egy magas, gyakran több méteres virágzati száron helyezkedik el. A virág sugaras vagy enyhén kétoldali szimmetriájú, hímnős.

• Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, két körben helyezkedik el, a külső lepellevél és belső lepellevél gyakran összeforrva tölcsér vagy harang alakú pártát alkot. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak száma hat, a portokok általában befelé nyílók, a termő alsó vagy felső állású, a bibeszál hosszú, a bibe háromkaréjú. Egy sorban maradjon!

A termés többnyire háromrekeszű, húsos bogyó vagy száraz, falakkal nyíló toktermés.

• Magja: Lapos, gyakran fekete, szárnyas vagy szárny nélküli, bőséges táplálószövettel rendelkezik.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Amerikai Egyesült Államok déli részétől Mexikón át Közép-Amerikáig és Dél-Amerika északi részéig őshonosak, de egyes képviselőik (pl. Hosta) Kelet-Ázsiában is megtalálhatóak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Félsivatagi, sivatagi és száraz hegyvidéki területek lakói. Sokan közülük litofiton vagy szárazságtűrő szárazföldi növények, amelyek jól alkalmazkodtak az extrém napsütéshez és a kevés csapadékhoz.

Dísznövényként világszerte elterjedtek a száraz kertekben (xeriscaping). Jól vízáteresztő, laza talajt és sok napfényt igényelnek. Gazdasági jelentőségük is kiemelkedő: rostnövényként (szizálkender) és szeszes italok alapanyagaként (tequila, pulque) is hasznosítják őket.

A korábbi besorolásoktól eltérően a modern rendszertan ide sorolja a korábban külön családként kezelt Anthericaceae és Hyacinthaceae egyes csoportjait is. Megkülönbözteti őket a többi liliomvirágútól a gyakran rostos, pozsgás levélzet és a specifikus virágzati szerkezet.

Az Agaveae alcsalád a spárgafélék (Asparagaceae) családjának egyik legjelentősebb szukkulens csoportja. A kládra jellemző a CAM-típusú fotoszintézis, amely lehetővé teszi a vízveszteség minimalizálását. Molekuláris adatok alapján a csoport monofiletikus, ide tartoznak az agavefélék mellett a jukkák és a tölcsérliliomok is.

A modern molekuláris filogenetikai kutatások és az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozó rendszere alapjaiban változtatták meg az agavefélék taxonómiai megítélését.

A korábban önálló családként kezelt Agavaceae a mai taxonómiai konszenzus szerint családi rangját elveszítette:

• Család: Asparagaceae (Spárgafélék)
• Alcsalád: Agavoideae
• Klád: Monocotyledons (Egyszikűek) / Asparagales

Az alcsaládon (Agavoideae) belül az agavefélék egy monofiletikus kládot alkotnak. A családfa belső viszonyai alapján a csoportba nemcsak a klasszikus sivatagi, rozettás szukkulensek tartoznak, hanem filogenetikailag szorosan kapcsolódnak hozzájuk olyan nemzetségek is, mint a Chlorophytum (zöldliliom) vagy a Anthericum.

A plasztid- (pl. matK, rbcL, ndhF) és nukleáris DNS-szekvenciák elemzése alapján az Agavoideae alcsalád legfontosabb szukkulens nemzetségei közötti kapcsolatok az alábbiak szerint alakulnak:

• Bazális vonalak: A filogenetikai fán a bazális (ősibb) pozíciókat az észak-amerikai és ázsiai erdei/alpesi fajok, valamint a szubtrópusi elemek foglalják el.
• A Yucca-klád: A Yucca és a Hesperoyucca nemzetségek korán elkülönültek a valódi agave-vonalaktól. Bár alaktanilag hasonlóak, fásodó száruk és specifikus megporzási szimbiózisuk (molyok általi megporzás) korai adaptációs utat jelez.
• A valódi Agave-klád (Agave sensu lato): A molekuláris adatok rávilágítottak, hogy a hagyományosan külön kezelt nemzetségek – mint a Manfreda, Polianthes és Prochnyanthes – filogenetikailag a Agave nemzetség belsejében helyezkednek el (beágyazott kládok).

A modern taxonómiai törekvések a monofiletikus nemzetségek kialakítására törekednek:

• Agave s. l. (sensu lato): Ha a Agave nemzetséget monofiletikusan akarjuk megtartani, a lágyszárú, gumós, gyakran levélhullató fajokat magában foglaló Manfreda, Polianthes (pl. tuberóz) és Prochnyanthes taxonokat be kell olvasztani a Agave nemzetségbe. A legtöbb mai adatbázis (POWO, WFO) ezt a széles értelmezést követi.
• Radiáció és evolúciós sebesség: Az Agave nemzetség rendkívül gyors adaptív radiáción ment keresztül a miocén és pliocén határán (kb. 8–10 millió évvel ezelőtt), ami egybeesett Észak- és Közép-Amerika szárazodásával és a C4/CAM fotoszintézis elterjedésével. Ez a fiatal evolúciós kor az oka annak, hogy a fajok között csekély a szekvencia-divergencia, és gyakori a természetes hibridizáció.

1. Agave (beleértve: Manfreda, Polianthes, Prochnyanthes)
2. Yucca
3. Hesperaloe
4. Hesperoyucca
5. Furcraea
6. Beschorneria

A csoport evolúciós sikerének kulcsa a neotrópusi száraz éghajlathoz való alkalmazkodás: a pozsgás, rostos levelek, a CAM fotoszintézis, a rozettás növekedési forma és a megporzókhoz (denevérek, rovarok, kolibri-félék) való rendkívül diverz adaptáció.

• https://www.ipni.org/n/77126815-1
• http://www.worldflorasonline.org/taxon/wfo-0000521876
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:77126815-1
• https://en.wikipedia.org/wiki/Agavoideae