Kategória:Beschorneria

• Beschorneria (Kunth) Kunth, 1850

A nemzetséget Friedrich Wilhelm Christian Beschorner (1806–1873) német orvosról és amatőr botanikusról nevezték el, aki sziléziai egészségügyi tanácsos volt. A latin Beschorneria név képzése a taxonómiában szokásos tiszteletadás jele. Az LSJ és Lewis & Short szótárak alapján a név nem klasszikus görög vagy latin tőre vezethető vissza, hanem egyértelműen újlatin képzés személynévből.

• Beschorneria tubiflora (Kunth & C.D.Bouché) Kunth; gyűjtő: ismeretlen, hely: Mexikó, időpont: 1840-es évek; típuspéldány gyűjteményi helye: Berlini Botanikus Kert (B).
• Első leírása: Karl Sigismund Kunth írta le először a nemzetséget 1850-ben az Enumeratio Plantarum Omnium Hucusque Cognitarum 5. kötetében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kunth, 1850.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Goodia Salisb.

A Beschorneria fajok évelő, pozsgás növények. A szár gyakran igen rövid vagy hiányzik, de egyes fajoknál (példánytól függően) rövid, vaskos fás szár alakulhat ki. A gyökér rendszere húsos, gyakran koloncos.

A levelek tőrózsában (rozettában) helyezkednek el. A levelek puhák, bőrszerűek, lándzsásak vagy kard alakúak, szélük finoman fogazott vagy érdes, de soha nem tövises, mint az agávéké. A hajtás középső részéből emelkedik ki a virágzati tengely.

A virágzat egy magas, gyakran vöröses színű fürt vagy buga. A virág csüngő, tölcséres vagy cső alakú.

• Takarólevelek: A lepellevél hat darabból áll, melyek alul csővé forrnak össze. A színe gyakran zöldes, sárgás vagy vöröses. A csésze és a párta nem válik el élesen, mivel egységes lepellevél körök alkotják.

• Ivarlevelek: Hat porzószál található, amelyek a lepelcső alapjához nőttek. A portokok lineárisak. A termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe pedig háromkaréjú.

A termés egy háromrekeszű, bőrszerű toktermés, amely éretten falakkal nyílik fel.

• Magja: A magok laposak, feketék és félhold alakúak.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai őshonosak Mexikó területén, de elterjedési területük délen egészen Guatemala és Honduras határáig nyúlik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főleg hegyvidéki tölgy- és fenyőerdőkben, sziklás lejtőkön élnek. Kedvelik a félárnyékos helyeket és a jó vízelvezetésű talajt. Életmódjukat tekintve szárazságtűrő évelők.

Számos faja, különösen a Beschorneria yuccoides, kedvelt dísznövény a mediterrán és szubtrópusi kertekben. Mérsékelten fagytűrők, de a pangó vizet télen nem bírják. Napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek.

Nagyon hasonlítanak az Agave és Yucca nemzetségekre, de azoktól abban térnek el, hogy a leveleik sokkal puhábbak, nem hordoznak kemény végszálkát vagy szúrós szegélyi töviseket. Virágzatuk vörös színe és csüngő virágaik szintén jól megkülönböztetik őket.

A nemzetségbe körülbelül 7-10 faj tartozik. Ezek mindegyike rendelkezik kisebb-nagyobb mértékben szukkulens jelleggel a levelekben és a gyöktörzsben. Ismertebb fajok: B. yuccoides, B. septentrionalis, B. albiflora.

Az APG IV osztályozás szerint a Beschorneria az Asparagales rendbe, az Asparagaceae családba és az Agavoideae alcsaládba tartozik. Korábban az Agavaceae családba sorolták.

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Beschorneria