Kategória:Yucca

A nemzetség neve a karibi taíno nyelvű yuca szóból származik, amely eredetileg a nem rokon Manihot esculenta (kasszava) megnevezése volt. Linnaeus tévesen alkalmazta a nevet ezen taxonra, valószínűleg a gyökerek hasonló felhasználási módja vagy alakja miatt. A klasszikus latin és görög források (mint a Lewis & Short vagy az LSJ) nem tartalmazzák, mivel újkori latin (botanikai latin) átvétel.

• Yucca aloifolia Linnaeus; Gyűjtő: ismeretlen, Hely: Észak-Amerika (Karolina, Virginia), Időpont: 1753 előtt; Típuspéldány: LINN 441.1;
• Első leírása: Species Plantarum 1: 319 (1753).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Linnaeus 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Sarcoyucca (Linding.) Linding.
• Clistoyucca (Engelm.) Trel.
• Samuela Trel.
• Chenoyucca Nieuwl.

A nemzetség tagjaira jellemző a fásodó szár vagy rövid tőlevélrózsás hajtás. A levelek merevek, kard alakúak vagy szálasak, gyakran szúrós hegyben végződnek. A levelek széle éles, néha fogazott vagy rostokra bomló. A gyökér gyakran húsos, koloncos vagy rizómás szerkezetű. Az areolák, szemölcsök, bordák, tövisek és peremtövis nem jellemzőek erre a nemzetségre, mivel ezek kaktuszféle morfológiai bélyegek.

A virágzat általában nagy, felálló vagy bókoló buga. A virág harang alakú, többnyire fehér vagy krémszínű.

• Takarólevelek: Hat szabad vagy tövükön összenőtt lepellevél alkotja a virágtakarót, amelyek két körben helyezkednek el.
• Ivarlevelek: Hat porzószál található, a portokok kicsik. A termő felső állású, három termőlevélből forrt össze, a bibeszál rövid, a bibe háromkaréjú.

A termés lehet húsos és nem felnyíló bogyó vagy száraz, felnyíló toktermés.

• Magja: Fekete, lapított, korong alakú magvak.

• Földrajzi elterjedés: A természetes elterjedési területe Mexikó, az Amerikai Egyesült Államok déli és délkeleti részei, valamint Közép-Amerika és a Karib-térség. Néhány faj honosodott Argentína, Uruguay és a Földközi-tenger vidékén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területek, sivatagok, félsivatagok, dűnék és száraz tölgyesek lakója. Xerofiton életmódot folytatnak.

Számos faja népszerű dísznövény világszerte. Jól bírják a szárazságot és a tűző napot. A mérsékelt övben főleg a Yucca filamentosa és a Yucca flaccida télálló változatai elterjedtek a kertekben.

Hasonlítanak az Agave nemzetség fajaira, de a Yucca virágai felső állású magházzal rendelkeznek (szemben az Agave alsó állású magházával), és leveleik általában kevésbé pozsgásak, nem pusztulnak el virágzás után (nem monokarpikusak).

A nemzetség tagjai szukkulens jellegűek, különösen a caudex-képző és húsos levelű fajok. A Yucca a Caudiciform és levélszukkulens növények közé sorolható, ahol a vizet a törzsükben vagy a leveleik alapjában tárolják.

Az APG IV osztályozás szerint az Asparagales rendbe, azon belül az Asparagaceae család Agavoideae alcsaládjába tartozik. Korábban önálló családként (Yuccaceae) vagy a Liliaceae család részeként kezelték.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Yucca
• https://en.wikipedia.org/wiki/Yucca
• https://www.llifle.com/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/