|
|
| (3 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) |
| 32. sor: |
32. sor: |
| === Kultúrában tartás === | | === Kultúrában tartás === |
|
| |
|
| A ''Corryocactus'' fajok vonzerejük ellenére ritkán fordulnak elő a termesztésben, mert hosszú, bokros növekedésük nehézkessé teszi az üvegházi tartást. Az oltványos szaporítás gyorsabb és biztonságosabb növekedést tesz lehetővé, de torzulhat a természetes habitus. | | A ''Corryocactus'' fajok vonzerejük ellenére ritkán fordulnak elő a gyűjteményekben, mert hosszú, bokros növekedésük nehézkessé teszi az üvegházi tartást. Az oltványos szaporítás gyorsabb és biztonságosabb növekedést tesz lehetővé, de torzulhat a természetes habitus. |
| | |
| === Szerzők és forrás ===
| |
| | |
| * '''Szöveg:'''
| |
| * '''Forrás:''' Britton & Rose 1922, Backeberg, Anderson, egyéb szakirodalmi összefoglalók
| |
| | |
| [[Kategória:Cactaceae]]
| |
| | |
| | |
| | |
| | |
| | |
| | |
| | |
| | |
| = Corryocactus =
| |
| | |
| A ''Corryocactus'' a kaktuszfélék családjába tartozó, az Andok száraz, magashegyi vidékein elterjedt nemzetség. Fajai elsősorban Peru, Bolívia, Chile és Argentína területén élnek, jellemzően 2000 és 3500 méter közötti magasságban. A nemzetség tagjai változatos méretű, részben elágazó, hengeres vagy gömbölyded hajtásokat fejlesztenek, amelyeket erőteljes, látványos tövisek és nagy, csöves virágok jellemeznek. A ''Corryocactus'' fajok különösen jól alkalmazkodtak a száraz, köves élőhelyekhez, és a gyűjtők körében szálkás megjelenésük, valamint szívósságuk miatt kedveltek.
| |
| | |
| == Morfológia és jellemzők ==
| |
| A ''Corryocactus'' fajok hajtásai többnyire hengeresek, esetenként kissé gömbölydedek, és a fajtól függően kisebb csomókat, idősebb korban akár nagyobb telepeket is kialakíthatnak. A szárak bordázottsága kifejezett: a hosszanti bordák felszínén helyezkednek el az areolák, amelyekből a tövisek, a virágok és az esetleges oldalhajtások fejlődnek.
| |
| | |
| A tövisek alakja és mérete nagy változatosságot mutat a nemzetségen belül. Előfordulnak fajok finom, tűszerű, sárga vagy fehéres tövisekkel, míg mások sötét, vastagabb és hosszabb, gyakran görbülő töviseket viselnek. Egyes fajok areolái gyapjasak, ami védelmet nyújt a magashegységi napfény és hőingadozás ellen.
| |
| | |
| A szövetek felépítése kifejezetten szárazságtűrő; a hajtások belsejében vízraktározó parenchima található, amely segíti a növény túlélését az erősen csapadékszegény élőhelyeken.
| |
| | |
| == Virág ==
| |
| A Corryocactus virágai erőteljesen csövesek, legtöbbször a hajtások felső részén, az idősebb areolákból fejlődnek. A virágok színe fajonként változó: gyakoriak a vörös, rózsaszín és narancsos árnyalatok, de előfordulnak sárga vagy csaknem fehér virágú formák is. A virágok általában nappal nyílnak, és többnyire a kolibrikhez és rovarokhoz alkalmazkodott beporzási stratégiát követnek.
| |
| | |
| A virágzási idő a természetes élőhelyen tavasztól nyárig tart, termesztésben pedig megfelelő fényviszonyok mellett megbízhatóan ismétlődik.
| |
| | |
| == Termés és mag ==
| |
| A termések húsosak, általában gömbölydedek, és beéréskor fajtól függően zöldes, sárgás vagy pirosas árnyalatot öltenek. Néhány faj termése ehető, és a helyi lakosság egyes területeken hagyományosan felhasználja őket édes készítményekhez.
| |
| | |
| A magok aprók, sötét színűek és kemény héjúak. Csírázásuk többnyire megbízható, ha jó vízelvezetésű, enyhén homokos közegbe vetik őket.
| |
| | |
| == Elterjedés és élőhely ==
| |
| A nemzetség Dél-Amerika Andok-vidékén honos, főként Peru déli részén, Bolíviában, Észak-Chilében és Északnyugat-Argentína száraz, félsivatagi zónáiban. Az élőhelyekre a sziklás alapkőzet, az erős napsugárzás, a hideg éjszakai hőmérséklet és a minimális csapadék jellemző.
| |
| | |
| A fajok többnyire meredek hegyoldalakban és jól vízelvezető, kavicsos-homokos talajokon telepednek meg, ahol a csapadék gyorsan elszivárog. A szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás különösen fejlett vízraktározó szöveteikben és erős töviseikben mutatkozik meg.
| |
| | |
| == Ökológia ==
| |
| A Corryocactus fajok virágait gyakran kolibrik, méhek és egyes rovarcsoportok látogatják, így jelentős szerepet játszanak a magashegyi beporzóközösségek fenntartásában. A terméseket madarak és kisebb emlősök fogyasztják, amelyek a magok terjedését segítik.
| |
| | |
| A hajtásokból kialakuló sűrű csomók menedéket biztosíthatnak hüllők és kisebb gerincesek számára is, így a nemzetség fajai szerkezetképző elemei lehetnek az élőhelyi mozaiknak.
| |
| | |
| == Termesztés ==
| |
| A Corryocactus fajok jól tarthatók kultúrában, de igényeik a természetes élőhelyhez igazodnak. Világos, teljes napsütéses helyet és kiváló vízelvezetésű, ásványi jellegű talajkeveréket igényelnek. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényelnek, a talaj két öntözés között teljesen száradjon ki. Télen szinte teljes száraz nyugalmat kívánnak.
| |
| | |
| A túlöntözés különösen veszélyes, mert gyökérrothadáshoz vezethet. A kártevők közül időnként megjelenhet gyapjastetű vagy pajzstetű, amelyek ellen korai felismeréssel hatékonyan lehet védekezni.
| |
| | |
| A nemzetség magvetéssel és dugványozással is szaporítható. A dugványok gyökereztetése előtt néhány napos kalluszosodás javasolt.
| |
| | |
| == Megkülönböztető bélyegek ==
| |
| A Corryocactus fajok legismertebb alaktani sajátosságai:
| |
| | |
| * csöves, feltűnő, gyakran vörös vagy rózsaszín virágok
| |
| * erős, változatos színű és méretű tövisrendszer
| |
| * magashegyi, száraz élőhelyekhez való kifejezett alkalmazkodás
| |
| * rendszerint hengeres, gyakran elágazó szárak
| |
| * néhány faj esetében ehető termés
| |
| | |
| A nemzetség számos más andoki kaktusztól megkülönböztethető jellegzetes, csöves virágairól és szálkás megjelenéséről.
| |
| | |
| == Taxonómia ==
| |
| A Corryocactus nemzetséget Britton és Rose írta le 1920-ban. A név a görög „korys” (sisak) és a „kaktos” szavakból ered, feltehetően egyes fajok virágainak alakjára utalva. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Trichocereeae tribushoz áll közel.
| |
| | |
| A Corryocactus mintegy húsz fajt foglal magában. A legismertebbek közé tartozik a Corryocactus brevistylus, a Corryocactus chuskaensis, a Corryocactus pulquiensis és a Corryocactus erectus.
| |
| | |
| == Nevezetes fajok ==
| |
| | |
| * Corryocactus brevistylus
| |
| * Corryocactus chuskaensis
| |
| * Corryocactus pulquiensis
| |
| * Corryocactus erectus
| |
|
| |
|
| == Szerzők és forrás == | | == Szerzők és forrás == |
|
| |
|
| * '''Szöveg:''' | | * '''Szerkesztette:''' Jokhel Csaba |
| * '''Kép:''' | | * '''Kép:''' |
| * '''Lektorálta:''' | | * '''Lektorálta:''' |
| * '''Forrás:''' | | * '''Forrás:''' |
| ** Britton, N. L. – Rose, J. N. (1920): The Cactaceae. | | ** Caryophyllales.org; |
| | | ** Plants of the World Online; |
| | | ** https://thelastcactusclassification.top/category/corryocactus/ |
| | ** https://cactiguide.com/cactus/?genus=corryocactus |
|
| |
|
| [[Kategória:Cactaceae]] | | [[Kategória:Cactaceae]] |
Tudományos név
Corryocactus Britton & Rose 1920
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetséget Thomas Avery Corry (1862–1942) perui mérnökről nevezték el, aki segítette Britton és Rose növénykutató expedícióit Dél-Amerikában. Nevéhez fűződik legalább három Corryocactus-faj felfedezése a vasútvonal mentén.
Leírás
A Corryocactus nemzetség cserjés vagy fás növényekből áll, oszlopos, bordázott szárakkal, amelyek az aljától elágazhatnak. Növekedésük lassú, gyakran több méteres, bokros formációt alkotnak. A szárak átmérője általában 5 cm körüli, a bordák alacsonyak, a tövisek közepes hosszúságúak, kezdetben sárgák, majd sötétednek; egyes fajoknál (pl. C. brevistylus) akár 24 cm hosszúak lehetnek.
Virágaik nappaliak, tölcsér- vagy harang alakúak, 5–7,5 cm átmérőjűek, önmeddők, színe vöröstől sárgáig változik, gyakran élénk narancssárga. A virágokat rovarok (hártyásszárnyúak, kétszárnyúak) és kolibrik (Rhodopis vesper) porozzák be.
A termések gömb alakúak, tövisekkel borítottak, húsosak, ehetőek, a virágzat maradványai hozzájuk tapadnak. A magvak kicsik, ráncosak, fekete színűek, nyálkás burok borítja őket; terjesztésükért denevérek (Platalina genovensium) vagy egyes fajok esetében szarvasok (Hippocamelus antisensis) felelősek.
Elterjedés és élőhely
A Corryocactus nemzetség Dél-Amerika nyugati részén őshonos, főként Peruban, Bolíviában és Észak-Chilében. Kedveli a száraz, köves, sziklás vagy homokos területeket, napos vagy részben árnyékos élőhelyeken, 50–3800 m tengerszint feletti magasság között. Egyes fajok a közeli növényzetet használják függőleges helyzetük megtartásához (pl. C. pulquinensis).
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Kultúrában tartás
A Corryocactus fajok vonzerejük ellenére ritkán fordulnak elő a gyűjteményekben, mert hosszú, bokros növekedésük nehézkessé teszi az üvegházi tartást. Az oltványos szaporítás gyorsabb és biztonságosabb növekedést tesz lehetővé, de torzulhat a természetes habitus.
Szerzők és forrás
- Szerkesztette: Jokhel Csaba
- Kép:
- Lektorálta:
- Forrás:
