„Kategória:Acanthocereus” változatai közötti eltérés

Típusfaj: Acanthocereus baxaniensis (Karw. ex Pfeiff.) Borg

Acanthocereus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. (caryophyllales.org) A nemzetségbe oszlopos, liánszerű vagy kúszó-bokros növények tartoznak. A szárak gyakran hosszúak, ívelt vagy kúszó-terjedő habitusúak, ritkán egyenes, fás „oszlopos” szárú egyedekké fejlődnek; többszörösen elágazhatnak és gyakran sűrű, bokros állományt alkotnak.

Az Acanthocereus nemzetségnév etimológiája a növény jellegzetes külső megjelenésére utal.

A név két görög/latin eredetű szóból tevődik össze:

1. Acantho- (görögül: ακανθα, akantha): Jelentése tüske, szúrósság, tövis.
2. cereus (latinul: cereus): Jelentése viaszgyertya. Ezt a szót a hosszú, oszlopos (oszlopos növekedésű) kaktuszok nemzetségére használták.

A kettő összeolvadásából az Acanthocereus jelentése: „tövises oszlopkaktusz”.

Ez az elnevezés jól jellemzi a nemzetség fajait, amelyek általában vaskos, bordázott, oszlopszerű szárakkal rendelkeznek, sűrűn borítva erős, hegyes tövisekkel.

A szárak 3–5 (ritkábban 7) jól fejlett, keskeny, szögletes vagy szárnyas bordával rendelkeznek, bordák közötti távolság mentén helyezkednek el az areolák. Az areolákon rövid, ritkás gyapjas merev, gyakran erős, feketés-sötét tövisek találhatók. A virágok nagyok, tölcsér- vagy harang alakúak, krémszínűek vagy krémszínű-fehérek, általában éjszaka nyílnak. A virág viszonylag keskeny és hosszú, pikkelyes, és gyakran különálló tövisek és kevés gyapjas szőrzet található rajta. A virágzás jellemzően rövid ideig tart.

A termések bogyószerűek (kerek, ovális vagy enyhén hengeres-tojásdad formájúak), piros vagy zöld héjúak lehetnek, a termés húsos. A belső magok fényesek, fekete színűek, alakjuk széles ovális, méretük akár 4,8 mm is lehet.

A nemzetség érvényes tudományos neve: Acanthocereus (Engelm.) Britton & Rose. A genus első formális leírása 1909-ben jelent meg a *Contributions from the United States National Herbarium* 12(10): 432 kötetben. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Hylocereeae tribusba tartozik, ahová több hasonló életmódú és virágfelépítésű nemzetség is sorolható, mint a Selenicereus és a Hylocereus.

A Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus és az Acanthocereus testvércsoporti kapcsolata számos alkalommal kimutatásra került, magas statisztikai támogatással a plasztisz adatokból (Nyffeler 2002; Arias & al. 2005; Korotkova & al. 2017). Ezen eredmények alapján az Acanthocereus csak akkor monofiletikus (természetes csoport), ha magában foglalja a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus-t is. Ezért Korotkova és munkatársai (2017) az Acanthocereus új körülhatárolását javasolták, amely most már tartalmazza a kilenc korábbi Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus fajt is.

A genetikai vizsgálatok egyértelműen kimutatták:

1. Testvércsoporti kapcsolat: A két növénycsoport (Acanthocereus és Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus) közeli rokon, valójában testvércsoportot alkotnak.
2. Rendszertani konklúzió: Ha megtartották volna a régi besorolást, az Acanthocereus nem lett volna monofiletikus, mert a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus “beleágyazódott” volna, vagy közvetlenül mellette helyezkedett volna el. Ahhoz, hogy az Acanthocereus a leszármazási fa alapján természetes, egységes csoportot alkosson, bele kellett olvasztani a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus összes faját.
3. Eredmény: Az Acanthocereus nemzetség kiszélesedett, és magában foglalja a korábbi kilenc Peniocereus fajt is.

Az Acanthocereus fajok Közép- és Dél-Amerika területén őshonosak, előfordulásuk Mexikótól és a Karib-térségtől egészen Brazíliáig és Argentínáig terjed. Élőhelyeik változatosak: megtalálhatók sivatagokban, száraz bozótosokban, trópusi erdőkben és szavannákon. A növények általában száraz vagy félszáraz, szezonálisan száraz (dry tropical / seasonally dry) erdőkben, bozótosokban, szavannás területeken, sziklás vagy laza talajú cserjésekben, gyakran part menti, sziklás vagy teraszos élőhelyeken élnek.

• Acanthocereus tetragonus — igen elterjedt, Dél-Florida–tól Texasig és Karib-térségtől Venezuela-ig.
• Acanthocereus chiapensis — Mexikó délkeleti részén és Honduras környékén őshonos. :contentReference[oaicite:16]
• Acanthocereus cuixmalensis — szintén elfogadott faj, Mexikó délnyugati térségéből.
• Acanthocereus paradoxus — újonnan leírt, endemikus faj Jalisco (Mexikó) környékéről.

Korábbi taxonómiai rendszerekben egyes Acanthocereus-hoz tartozó fajokat más nemzetségekbe — például Peniocereus vagy Nyctocereus — soroltak. Az utóbbi évtizedek taxonómiai revíziói és modern nomenklatúra-ellenőrzések következtében a POWO jelenleg 17 fajt ismer el az Acanthocereus nemzetségben. Számos korábbi név szinonimmá vált, illetve egyes fajt átminősítettek — ezért fontos a fajneveknél és forrásoknál mindig friss adatbázist használni.

Az Acanthocereus fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények.

• Talaj: jó vízáteresztésű, humuszos talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).
• Fény: világos, napos helyen fejlődnek legjobban, de a tűző déli napot érdemes kerülni.
• Öntözés: mérsékelt vízellátást igényelnek, két öntözés között a talaj teljes kiszáradása javasolt.
• Hőmérséklet: melegkedvelők, a 10 °C alatti hőmérsékletet rosszul viselik.
• Tápanyag: a növekedési időszakban havonta egyszer kiegyensúlyozott tápoldat adható.

Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni.

Ökológiai szerepük: a virágokat éjszakai beporzók, például denevérek és molyok látogatják, amelyek kulcsszerepet játszanak az élőhelyek beporzási hálózatában. A növények menedéket és táplálékot nyújtanak számos madárnak és rovarnak.

Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak.

• Szerkesztette: Gyúró Zoltán dr.
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/acanthocereus/