Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Ferocactus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
<span id="tudományos-név"></span>
{{Speciesbox
|taxon=Ferocactus
}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==


''Ferocactus'' Britton & Rose 1922 / CBR 3: 123.
* ''Ferocactus'' (Britton &amp; Rose) Britton &amp; Rose, 1922


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetségnév a latin ''ferox'' (vad, kegyetlen, vadul kinéző) melléknév és a ''cactus'' szó összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetség tagjaira jellemző erőteljes, masszív és gyakran horgas '''tövisekre''' utal.
 
=== Típusfaj ===


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
* ''Ferocactus wislizeni'' (Engelmann) Britton &amp; Rose; '''Friedrich Adolph Wislizenus''' gyűjtötte 1846-ban az Amerikai Egyesült Államokban (New Mexico, Doña Ana megye), típuspéldánya a Missouri Botanical Garden (MO) gyűjteményében található.
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus wislizeni'' néven '''George Engelmann''' írta le 1848-ban ''Friedrich Adolph Wislizenus'': ''Memoir of a Tour to Northern Mexico'' című művében.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Nathaniel Lord Britton''' és '''Joseph Nelson Rose''', 1922.


<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
{{Típusfaj|Ferocactus wislizeni}}
=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnév latin eredetű: a ''ferox, ferus'' jelentése „vad, ádáz”, ami a növények erősen tövises, félelmetes megjelenésére utal. A teljes jelentés: „vadkaktusz”.


<span id="típuspéldány"></span>
=== Szinonimák ===


=== Típuspéldány ===
* '''''Bisnaga''''' Orcutt
Nincs információ.
* '''''Brittonia''''' Houghton ex Ittner
* '''''Parryocactus''''' Doweld


<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


<span id="vegetatív-test"></span>
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===
A nemzetség fajai általában magányosak, de előfordulnak telepet alkotó egyedek is. Testformájuk '''gömb''', '''lapított gömb''', rövid oszlop vagy tipikusan hordó alakú. Fiatalon zömök, idős korra nagyra nőhetnek (egyes fajok akár 3 m). A szárak bordái masszívak, egyenes lefutásúak, egyes taxonoknál dudoros (szemölcsszerű) bordák is előfordulnak. A csúcs általában beesett; a csúcsi areolák sűrű gyapjút képezhetnek.


<span id="hajtás-szár"></span>
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====
A '''szárak''' erőteljesek, húsos gyökérzettel; alakuk fajonként változó: gömbtől a megnyúlt hordóig. A '''bordák''' száma fajonként változik; egyeseknél a bordák szemölcsösek. A szár epidermisze színeiben és textúrájában változatos (fajfüggő).


<span id="szemölcsök"></span>
A nemzetség tagjai általában vaskos felépítésűek, magányosak vagy sarjadók (elágazók). Alakjuk a lapított gömbtől a megnyúlt hengeresig vagy hordó alakig terjed, a csúcsi részük (apex) általában benyomott.
==== Szemölcsök ====
Egyes fajoknál a bordákon dudorok (szemölcsök) képződnek (pl. ''F. hamatacanthus'' subsp. ''sinuatus'').


<span id="areolák"></span>
==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====
==== Areolák ====
Az '''areolák''' nagyok, megnyúltak; a virágzó, idős növényeken az areolák összetömörülése esetén a csúcson gyapjas korona alakulhat ki. A virágzó areolák gyakran csupaszabbak.


<span id="tövisek"></span>
A '''bordák''' jól definiáltak, számuk változó. Az '''areolák''' viszonylag nagyok, és extraflorális nektármirigyeket (nektáriákat) tartalmaznak. A '''peremtövisek''' és a '''középtövisek''' jól elkülönülnek egymástól. A '''középtövisek''' általában rendkívül erősek, esetenként gyűrűs mintázatúak és horgas végűek.
==== Tövisek ====
Töviszettségük jellegzetes és dekoratív: a '''tövisek''' általában erősek, vaskosak; egy jellegzetes '''középtövis''' hosszabb és masszívabb, gyakori a kampós (“horgas”) középtövis (például ''F. latispinus''). Egyes taxonok tövisei papírszerűek (''F. papyracanthus'').


<span id="generatív-test"></span>
=== Generatív test ===
=== Generatív test ===


<span id="virág"></span>
==== Virág ====
==== Virág ====
A '''virágok''' nappal nyílnak, általában tölcsér- vagy kehelyalakúak, gyakran nagyok. Színük fajonként változik: sárga, zöldessárga, narancs, piros, bíbor, rózsaszín, lila, ritkán fehér. Néhány faj illatos (pl. ''F. polyancistrus''). Beporzóik elsősorban hártyásszárnyúak (pl. *Andrena*, *Halictus*, *Tetralonia*), de más méhfajok és rovarok is részt vesznek a beporzásban. A '''virágcső''' feltűnő pikkelyekkel borított; a virágzó areolák néha extraflorális mirigytöviseket is fejlesztenek, melyek édes váladékot választanak ki.


<span id="termés"></span>
Nappal nyíló, önmeddő virágai a tenyészőcsúcs környékén jelennek meg. Alakjuk tölcsér vagy harang alakú. Színük változatos: sárga, zöldessárga, narancs, vörös, magenta, rózsaszín, lila, ritkán fehér. A virágcső pikkelyekkel fedett, de az '''areolák''' tüskétlenek. A beporzást méhek végzik, különösen a kaktuszokra specializálódott fajok, mint a ''Diadasia opuntiae'', ''D. rinconis'', ''Svastra duplocincta'', ''Ashmeadiella opuntiae'', ''Lithurge apicalis'', valamint az ''Apis'', ''Augochlorella'', ''Bombus'', ''Halictus'', ''Lasioglossum'', ''Megachile'' és ''Xylocopa'' nemzetségek képviselői.
 
==== Termés ====
==== Termés ====
* A '''termések''' alakja gömbölyűtől megnyúlt buzogány alakúig változik; kezdetben zöldek, majd sárgás, vöröses vagy bíboros színűek lehetnek. A '''termések''' lehetnek húsosak vagy szárazak; felnyílásuk fajonként eltérő (alulról felnyíló, oldalra nyíló vagy nem felnyíló). A termés belső húsa leve vagy majdnem száraz lehet; néhány csoportnál a termés ragacsos felületű.


*Mag: A magok nagyok (jellemzően 1,4–2,4 mm vagy 2–3,2 mm csoporttól függően), lapított ovális formájúak, sötétbarnák vagy feketék, fényesek vagy mattak, felületük lehet sima, papilláris vagy hálózatos; a köldök (hilum) jellemzően középméretű, beesett vagy peremes, a magmorfológia fontos rendszertani bélyeg.
A termés gömbölyded vagy megnyúlt, vastag falú, éretten száraz vagy húsos (lédús). Felrepedése bazális, szabálytalan, vagy a termés zárt marad (''indehiscent'').
 
* '''Magja:''' Változó méretű, matt vagy sima és fényes felületű. Színe a sötétbarnától a feketéig terjed, felülete szemölcsös (''papillose'') vagy hálózatos (''reticulate''). A magok terjesztését gyíkok és kisemlősök végzik.


<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==


'''''Földrajzi elterjedés:''''' Mexikó és az Egyesült Államok területei között – széles elterjedéssel: '''Mexikó''' (számos tartomány: pl. Aguascalientes, Baja California, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexikó DF, Michoacán, Morelos, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Zacatecas stb.) és '''USA''' (Arizona, California, Nevada, Új-Mexikó, Texas, Utah).
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Mexikó''' (Aguascalientes, Baja California, Chihuahua, Coahuila, Colima, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexico D.F., Michoacán, Morelos, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Sinaloa, Sonora, Tamaulipas, Veracruz, Zacatecas) és az '''Amerikai Egyesült Államok''' (Arizona, California, Nevada, New Mexico, Texas, Utah).
 
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Leginkább arid (száraz) területeken nőnek, jól vízelvezető mészköves, agyagos vagy kavicsos-kőzetes talajokon. Megtalálhatóak gránit vagy vulkáni lejtőkön, kanyonokban, fennsíkokon, sivatagokban, homokos síkságokon, völgyekben, hordalékos területeken, füves pusztákon, időszakos vízfolyások (''arroyos'') mentén, parti síkságokon és alacsony dombokon. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől (például ''F. herrerae'') egészen 3000 méteres magasságig terjed. Jelen vannak Baja California szigetein is, ahol a nemzetség legnagyobb faja, a 4 méteres magasságot is elérő ''F. diguettii'' él. Gyakran cserjésekben, más kaktuszokkal, broméliákkal és pozsgásokkal társulva fordulnak elő, sokszor a tájkép domináns elemei. Az éghajlat igen változatos lehet: a párás, melegtől a száraz, arid típuson át egészen a hegyvidéki hideg klímáig.
* '''''Élőhely:''''' Száraz, jó vízelvezetésű talajok; mészkő, agyag, kavicsos, homokos, gránitos vagy vulkanikus lejtők; kanyonok, fennsíkok, síkságok, arroyók és partmenti síkságok. Egyes fajok szigeti endemikusok (pl. Baja California-szigetek). 
* '''''Éghajlati tényezők:''''' Többnyire száraz, erősen napsütéses területek; előfordulhat magasabb hűvösebb zónákban is (akár ~3000 m-ig bizonyos fajoknál).
* '''''Növénytársulás, életmód:''''' Gyakran cserjék, más kaktuszok, broméliák és pozsgások társaságában; domináns elem lehet az adott élőhelyen.


<span id="egyéb"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
== Egyéb ==


* '''Szekciók, csoportok:''' '''Nigel P. Taylor''' és '''Clark''' különbséget tesz a '''''Bisnaga''''' és a '''''Ferocactus''''' szekció között a termés- és magtulajdonságok alapján. Részletes csoportok: ''F. glaucescens'' csoport, ''F. latispinus'' csoport, ''F. robustus'' csoport, ''F. pottsii'' csoport stb. 
A '''J. M. de Vos és munkatársai''' által végzett ''Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes'' (2025) című tanulmány megerősíti a ''Ferocactus'' nemzetség helyzetét a Cactoideae alcsaládon belül. A molekuláris adatok alapján a nemzetség szoros filogenetikai kapcsolatban áll a ''Glandulicactus'', ''Leuchtenbergia'' és ''Stenocactus'' nemzetségekkel.
* '''Érdekességek:''' A nemzetséghez tartozik a nagyon hosszú tövisű ''F. emoryi'' subsp. ''rectispinus'' (középtövis akár ~30 cm). A nemzetség tagjai lassan nőnek, sok faj hosszú évek után ér el virágzó kort; több faj értékes gyűjteményi növény.
* '''''Megjegyzés:''''' A nemzetségben jelenleg:
** A Caryophyllales.org szerint több mint 30 faj
** POWO szerint 28 faj szerepel.  


<span id="szerzők-és-forrás"></span>
== Forrás ==
== Szerzők és forrás ==


* '''''Forrás:'''''
* https://thelastcactusclassification.top/category/ferocactus/
* https://thelastcactusclassification.top/category/ferocactus/  
* https://caryophyllales.org/
* https://kissarmin.hu/lexikon/item/207-ferocactus.html
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Ferocactinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 29., 20:14-kori változata

Ferocactus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Ferocactinae
Nemzetség Ferocactus

Tudományos név

  • Ferocactus (Britton & Rose) Britton & Rose, 1922

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin ferox (vad, kegyetlen, vadul kinéző) melléknév és a cactus szó összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetség tagjaira jellemző erőteljes, masszív és gyakran horgas tövisekre utal.

Típusfaj

  • Ferocactus wislizeni (Engelmann) Britton & Rose; Friedrich Adolph Wislizenus gyűjtötte 1846-ban az Amerikai Egyesült Államokban (New Mexico, Doña Ana megye), típuspéldánya a Missouri Botanical Garden (MO) gyűjteményében található.
  • Első leírása: Echinocactus wislizeni néven George Engelmann írta le 1848-ban Friedrich Adolph Wislizenus: Memoir of a Tour to Northern Mexico című művében.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1922.
Ferocactus wislizeni képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Bisnaga Orcutt
  • Brittonia Houghton ex Ittner
  • Parryocactus Doweld

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A nemzetség tagjai általában vaskos felépítésűek, magányosak vagy sarjadók (elágazók). Alakjuk a lapított gömbtől a megnyúlt hengeresig vagy hordó alakig terjed, a csúcsi részük (apex) általában benyomott.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A bordák jól definiáltak, számuk változó. Az areolák viszonylag nagyok, és extraflorális nektármirigyeket (nektáriákat) tartalmaznak. A peremtövisek és a középtövisek jól elkülönülnek egymástól. A középtövisek általában rendkívül erősek, esetenként gyűrűs mintázatúak és horgas végűek.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló, önmeddő virágai a tenyészőcsúcs környékén jelennek meg. Alakjuk tölcsér vagy harang alakú. Színük változatos: sárga, zöldessárga, narancs, vörös, magenta, rózsaszín, lila, ritkán fehér. A virágcső pikkelyekkel fedett, de az areolák tüskétlenek. A beporzást méhek végzik, különösen a kaktuszokra specializálódott fajok, mint a Diadasia opuntiae, D. rinconis, Svastra duplocincta, Ashmeadiella opuntiae, Lithurge apicalis, valamint az Apis, Augochlorella, Bombus, Halictus, Lasioglossum, Megachile és Xylocopa nemzetségek képviselői.

Termés

A termés gömbölyded vagy megnyúlt, vastag falú, éretten száraz vagy húsos (lédús). Felrepedése bazális, szabálytalan, vagy a termés zárt marad (indehiscent).

  • Magja: Változó méretű, matt vagy sima és fényes felületű. Színe a sötétbarnától a feketéig terjed, felülete szemölcsös (papillose) vagy hálózatos (reticulate). A magok terjesztését gyíkok és kisemlősök végzik.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó (Aguascalientes, Baja California, Chihuahua, Coahuila, Colima, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexico D.F., Michoacán, Morelos, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Sinaloa, Sonora, Tamaulipas, Veracruz, Zacatecas) és az Amerikai Egyesült Államok (Arizona, California, Nevada, New Mexico, Texas, Utah).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leginkább arid (száraz) területeken nőnek, jól vízelvezető mészköves, agyagos vagy kavicsos-kőzetes talajokon. Megtalálhatóak gránit vagy vulkáni lejtőkön, kanyonokban, fennsíkokon, sivatagokban, homokos síkságokon, völgyekben, hordalékos területeken, füves pusztákon, időszakos vízfolyások (arroyos) mentén, parti síkságokon és alacsony dombokon. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől (például F. herrerae) egészen 3000 méteres magasságig terjed. Jelen vannak Baja California szigetein is, ahol a nemzetség legnagyobb faja, a 4 méteres magasságot is elérő F. diguettii él. Gyakran cserjésekben, más kaktuszokkal, broméliákkal és pozsgásokkal társulva fordulnak elő, sokszor a tájkép domináns elemei. Az éghajlat igen változatos lehet: a párás, melegtől a száraz, arid típuson át egészen a hegyvidéki hideg klímáig.

Taxonómia és filogenetika

A J. M. de Vos és munkatársai által végzett Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) című tanulmány megerősíti a Ferocactus nemzetség helyzetét a Cactoideae alcsaládon belül. A molekuláris adatok alapján a nemzetség szoros filogenetikai kapcsolatban áll a Glandulicactus, Leuchtenbergia és Stenocactus nemzetségekkel.

Forrás

A(z) „Ferocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 5 lap található a kategóriában, összesen 5 lapból.