Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Acanthocalycium” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
(26 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox
|taxon=Acanthocalycium
|image=Acanthocalycium.JCs 05.jpg
|imageTitle=Kép: Jokhel Csaba
}}
== Tudományos név ==


= '''''Acanthocalycium''''' =
* ''Acanthocalycium'' (Backeberg) '''Curt''' '''Backeberg''', 1935
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes


'''''Acanthocalycium''''' a Cactaceae családba tartozó kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikában őshonos és mintegy 25 fajt foglal magában. Tagjai gyapjas areoláikról és feltűnő, színes virágaikról ismertek. A nemzetség fajai kedveltek a kaktuszgyűjtők és dísznövénykedvelők körében, mivel viszonylag könnyen tarthatók és dekoratív megjelenésűek.
=== A név eredete, etimológia ===


== Morfológia és jellemzők ==
A név a görög ''akantha'' (tövis) és ''kalyx'' (kehely) szavakból származik, ami a tövises virágkehelyre (''pericarpellum'') utal.
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok gömbölyded vagy hengeres szárú növények, amelyek elérhetik a 30 cm-es magasságot és átmérőt. A szárakat gyapjas areolák borítják, amelyek különböző hosszúságú és színű töviseket viselnek – egyes fajoknál rövidek és erősek, másoknál hosszabbak és hajlottak lehetnek.


A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, sokszirmúak, és különböző színekben – rózsaszín, narancs, piros, sárga vagy fehér – pompáznak. Az areolákban található sűrű fehér vagy sárgás szőrzet hő- és vízveszteség elleni védelmet biztosít.
=== Típusfaj ===


A nemzetség tagjai a száraz, csapadékszegény élőhelyekhez alkalmazkodtak: vastag, húsos száruk vizet raktároz, sekély gyökérzetük pedig gyorsan képes felvenni a nedvességet az esőzések után.
''Acanthocalycium spiniflorum''


== Taxonómia ==
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus spiniflorus'' néven írta le '''Kart''' '''Moritz''' '''Schumann''', 1898.
Az '''''Acanthocalycium''''' a Caryophyllales rendbe és a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Trichocereeae tribusába tartozik. A nemzetséget 1922-ben Friedrich Ritter írta le.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Curt''' '''Backeberg''', 1935.


Két alnemzetségre oszlik:
{{Típusfaj|Acanthocalycium spiniflorum}}


* '''subgen. ''Acanthocalycium''''' – sárga, rózsaszín vagy narancsszínű virágokkal,
=== Szinonimák ===
* '''subgen. ''Gymnocalycium''''' – fehér vagy krémszínű virágokkal.


Közeli rokon nemzetségei közé tartozik az '''''Echinopsis''''', a '''''Lobivia''''' és a '''''Rebutia'''''.
* ''Spinicalycium'' '''Frič''' (1935)


<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinopsis thionantha subsp. glauca">
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
Fájl:Echinopsis thionantha glauca 03.jpg|3.
 
</gallery>
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár ====
 
A növények teste magányos vagy csoportos, alakjuk a gömbölydedtől a rövid hengeresig (''cylindricus'') terjed.
 
A bordák száma 10 és 20 között mozog, élesek vagy tompák, néha szemölcseire tagoltak.
 
==== Szemölcsök ====
 
A bordák gyakran szemölcsökre tagoltak.
 
==== Areolák ====
 
Az areolák kerekek vagy oválisak, fiatalon gyapjasak, később kopaszodók.
 
==== Tövisek ====
 
* '''Középtövis:''' A középtövisek száma fajonként változó, hosszuk 1-3 cm, merevek és egyenesek.
* '''Peremtövis:''' A peremtövisek száma 5 és 20 között változik, tűszerűek, sárgásbarna vagy szürke színűek.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====
A virágok tölcsér vagy harang alakúak, nappal nyílnak.
 
A ''pericarpellum'' és a virágcső külső felülete kemény, hegyes pikkelyekkel borított, amelyek tövises megjelenést kölcsönöznek a kehelynek.
 
A virágok színe fehér, rózsaszín, sárga vagy lila.
 
==== Termés ====
 
A termés gömbölyű bogyó, amely éréskor hosszanti irányban vagy szabálytalanul felreped.
 
Száraz vagy félhúsos.
 
* '''Magja:''' A magok feketék, matt vagy fényes felületűek.


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok Dél-Amerikában honosak, főként Argentínában, de előfordulnak Bolíviában, Uruguayban és Paraguayban is. Élőhelyeik között megtalálhatók a sziklás lejtők, füves puszták és cserjések.
A fajok különféle környezeti feltételekhez alkalmazkodtak: egyesek az Andok magasabb, hűvös területein élnek, míg mások alacsonyabban fekvő, melegebb vidékeken. Többségük jó vízáteresztő talajt igényel, és alacsony csapadék mellett is megél, de néhány, például az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', nedvesebb körülményeket is elvisel.


== Kultúrában ==
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Argentína''' északnyugati része (Catamarca, Córdoba, La Rioja, Salta, Santiago del Estero, Tucumán tartományok).
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok kedveltek a gyűjtők körében, mivel egyszerűen nevelhetők. Világos, napos helyet és laza, jó vízelvezetésű talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).
* '''Élőhely, éghajlat,növénytársulás, életmód:''' Hegyvidéki területeken, füves pusztákon és sziklás lejtőkön élnek, 500 és 2500 m közötti tengerszint feletti magasságban.


A növényeket takarékosan kell öntözni: a növekedési időszakban (tavasz–nyár) kéthetente, a nyugalmi időszakban (ősz–tél) havonta egyszer vagy ritkábban. Szaporításuk magvetéssel, dugványozással vagy sarjak leválasztásával történhet.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==


Kártevők ritkán támadják, de előfordulhatnak pajzstetvek, takácsatkák és liszteskék, amelyek ellen rovarölő szappan vagy neemolaj alkalmazható.
Fő megkülönböztető bélyege a tövises pikkelyekkel borított virágkehely és virágcső, ami elválasztja az ''Echinopsis'' és ''Lobivia'' nemzetségektől.


== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
== Egyéb ==
A nemzetség tagjai dísznövényként jelentősek, gyapjas areoláik és színes virágaik miatt keresettek. Természetes élőhelyükön ökológiai szerepük is fontos: táplálékot és menedéket biztosítanak madaraknak és rovaroknak, valamint hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához.


Néhány faj – például az '''''Acanthocalycium glaucum''''' – gyümölcse hagyományos gyógyászati célokra is használt Dél-Amerikában (pl. láz és gyulladás csillapítására).
A nemzetség rendszertani helyzete vitatott, egyes szerzők az ''Echinopsis'' nemzetségbe sorolják, de a virágmorfológia alapján különálló egységként kezelhető.


A természetes populációkat veszélyezteti az élőhelyek pusztulása és a túlzott gyűjtés; egyes fajok, például az '''''Acanthocalycium klimpelianum''''' és az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', az IUCN vörös listáján veszélyeztetett kategóriában szerepelnek.
== Forrás ==


== Jelentősebb fajok ==
* https://thelastcactusclassification.top/category/acanthocalycium/


* '''''Acanthocalycium glaucum''''' – Argentína és Uruguay területéről ismert, kékesszürke szárú, rózsaszínes-lilás virágú faj; termését hagyományosan gyógyászati célokra használják.
[[Kategória:Cactaceae]]
* '''''Acanthocalycium spiniflorum''''' – Argentína, Bolívia és Paraguay faja, sárga virágokkal és erősen tövises szárakkal; jó fagytűrésű (–7 °C-ig).
[[Kategória:Trichocereinae]]
* '''''Acanthocalycium thionanthum''''' – nagy, fehér virágairól és gyapjas areoláiról ismert, kedvelt dísznövény.
* '''''Acanthocalycium violaceum''''' – ritka, ibolyaszínű virágú faj, amely az élőhelypusztulás miatt sebezhető státuszban van.
* '''''Acanthocalycium ferrarii''''' – hosszú, hajlékony tövisekkel és mély rózsaszín virágokkal rendelkező, gyűjtők körében népszerű faj.

A lap 2025. december 30., 08:50-kori változata

Acanthocalycium
Kép: Jokhel Csaba
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Acanthocalycium

Tudományos név

  • Acanthocalycium (Backeberg) Curt Backeberg, 1935
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A név a görög akantha (tövis) és kalyx (kehely) szavakból származik, ami a tövises virágkehelyre (pericarpellum) utal.

Típusfaj

Acanthocalycium spiniflorum

  • Első leírása: Echinocactus spiniflorus néven írta le Kart Moritz Schumann, 1898.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1935.
Acanthocalycium spiniflorum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Spinicalycium Frič (1935)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növények teste magányos vagy csoportos, alakjuk a gömbölydedtől a rövid hengeresig (cylindricus) terjed.

A bordák száma 10 és 20 között mozog, élesek vagy tompák, néha szemölcseire tagoltak.

Szemölcsök

A bordák gyakran szemölcsökre tagoltak.

Areolák

Az areolák kerekek vagy oválisak, fiatalon gyapjasak, később kopaszodók.

Tövisek

  • Középtövis: A középtövisek száma fajonként változó, hosszuk 1-3 cm, merevek és egyenesek.
  • Peremtövis: A peremtövisek száma 5 és 20 között változik, tűszerűek, sárgásbarna vagy szürke színűek.

Generatív test

Virág

A virágok tölcsér vagy harang alakúak, nappal nyílnak.

A pericarpellum és a virágcső külső felülete kemény, hegyes pikkelyekkel borított, amelyek tövises megjelenést kölcsönöznek a kehelynek.

A virágok színe fehér, rózsaszín, sárga vagy lila.

Termés

A termés gömbölyű bogyó, amely éréskor hosszanti irányban vagy szabálytalanul felreped.

Száraz vagy félhúsos.

  • Magja: A magok feketék, matt vagy fényes felületűek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína északnyugati része (Catamarca, Córdoba, La Rioja, Salta, Santiago del Estero, Tucumán tartományok).
  • Élőhely, éghajlat,növénytársulás, életmód: Hegyvidéki területeken, füves pusztákon és sziklás lejtőkön élnek, 500 és 2500 m közötti tengerszint feletti magasságban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Fő megkülönböztető bélyege a tövises pikkelyekkel borított virágkehely és virágcső, ami elválasztja az Echinopsis és Lobivia nemzetségektől.

Egyéb

A nemzetség rendszertani helyzete vitatott, egyes szerzők az Echinopsis nemzetségbe sorolják, de a virágmorfológia alapján különálló egységként kezelhető.

Forrás